Mi, jezsuiták, a két-két és fél év noviciátus után rögtön egyszerû örök fogadalmat teszünk. Ez igazi fejest-ugrás. Ennek megfelelõen - amennyire tõlünk telik - igyekszünk lelkiismeretesen fölkészülni. Sõt, ez az egész idõszak, erre az egy eseményre készít fel: 'Ki tudod e mondani az elkötelezõdés IGEN-ét Istennek?'
Ennek megfelelõen a fogadalom elõtti hetek komoly felkészüléssel teltek. Nyolc napot Dobogókõn töltöttem, Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvének segítségével szemléltem Jézus életét, akinek társa szeretnék lenni ebben a rendben.
Ez az elkötelezõdés Istentõl jön 'Ha engem Isteni felséged ilyen életre és állapotra kiválasztani és elfogadni akar', és szabad válaszra vár: 'egyedül azt keresve, ami az Isten nagyobb dicsõségére és dicséretére szolgál.'
Ennek a folyamatnak tapasztalatait naponta osztottam meg az engem 'kísérõ' jezsuitával.
A lelkigyakorlat után, a fogadalom elõtti 'utolsó simításokban' koordináló Nemes Ödön novíciusmesterem volt a vezetõm.
Ödön atya komoly kérdései átfogták egész életemet, hivatásomat, reményeimet, vágyaimat és félelmeimet mérlegre téve készülhettem a nagy napra.
Egy héttel a fogadalomtétel elõtt elkezdtem e-mailben újságolni a jó hírt ismerõseimnek. Egyszerûen csak belejelentettem, mégis, csodálatos tapasztalatot jelentett, hogy annyi rendtársam, barátom biztosított imádságáról, halmozott el õszinte és szeretetteljes jókívánságaival.
Karácsony óta ezen a napon - március 18-án, a fogadalomtétel napján - találkozhattam elõször szüleimmel, testvéremmel és jegyesével. Igazán nagy örömöt jelentett együtt tölteni egy teljes napot, hogy este õk is ott lehettek ezekben az oly' fontos pillanatokban.
A fogadalom zárt körben, jezsuita rendházunk kápolnájában szentmise keretében zajlott: P. Provinciális prédikációjában beszélt a hivatás 'nyugtalanságáról', a keresésrõl, és az elkötelezõdésrõl.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez az egész közösség ünnepe volt: a liturgiát igazán széppé tette novíciustársaim és egyik tanuló rendtársam zenéje: nagybõgõ, gitár, csörgõk, dob, minden, mi az ünnephez hozzátartozik.
Mások a szentmise utáni vacsora elõkészületében segédkeztek. Számtalan rendtársam érkezett, akik, bár rendkívül elfoglaltak, mégis nagy nehézségek árán, meg tudták szervezni, hogy megtiszteljenek ittlétükkel.
Köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy megérezzem, ez egy életre szóló elkötelezõdés, amelyben 'küzdve Érted, bírva Téged' kell és lehet helytállni.
Forrás: Jezsuiták
Ez az elkötelezõdés Istentõl jön 'Ha engem Isteni felséged ilyen életre és állapotra kiválasztani és elfogadni akar', és szabad válaszra vár: 'egyedül azt keresve, ami az Isten nagyobb dicsõségére és dicséretére szolgál.'
Ennek a folyamatnak tapasztalatait naponta osztottam meg az engem 'kísérõ' jezsuitával.
A lelkigyakorlat után, a fogadalom elõtti 'utolsó simításokban' koordináló Nemes Ödön novíciusmesterem volt a vezetõm.
Ödön atya komoly kérdései átfogták egész életemet, hivatásomat, reményeimet, vágyaimat és félelmeimet mérlegre téve készülhettem a nagy napra.
Egy héttel a fogadalomtétel elõtt elkezdtem e-mailben újságolni a jó hírt ismerõseimnek. Egyszerûen csak belejelentettem, mégis, csodálatos tapasztalatot jelentett, hogy annyi rendtársam, barátom biztosított imádságáról, halmozott el õszinte és szeretetteljes jókívánságaival.
Karácsony óta ezen a napon - március 18-án, a fogadalomtétel napján - találkozhattam elõször szüleimmel, testvéremmel és jegyesével. Igazán nagy örömöt jelentett együtt tölteni egy teljes napot, hogy este õk is ott lehettek ezekben az oly' fontos pillanatokban.
A fogadalom zárt körben, jezsuita rendházunk kápolnájában szentmise keretében zajlott: P. Provinciális prédikációjában beszélt a hivatás 'nyugtalanságáról', a keresésrõl, és az elkötelezõdésrõl.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez az egész közösség ünnepe volt: a liturgiát igazán széppé tette novíciustársaim és egyik tanuló rendtársam zenéje: nagybõgõ, gitár, csörgõk, dob, minden, mi az ünnephez hozzátartozik.
Mások a szentmise utáni vacsora elõkészületében segédkeztek. Számtalan rendtársam érkezett, akik, bár rendkívül elfoglaltak, mégis nagy nehézségek árán, meg tudták szervezni, hogy megtiszteljenek ittlétükkel.
Köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy megérezzem, ez egy életre szóló elkötelezõdés, amelyben 'küzdve Érted, bírva Téged' kell és lehet helytállni.
Forrás: Jezsuiták
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése