Nagyböjti elmélkedés a megszentelt hivatásról 2.

„Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” 1 Pét 2, 24

Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Iz 53,5

Húsvéthoz közeledve elmélkedjünk Krisztus sebeiről: ahogy Péter apostol levelében és Izajás prófétánál olvassuk, az Ő Sebei által nyertünk gyógyulást.

Tekintsünk ezekre a sebekre és ismerjük el bűnös voltunkat. Helyzetünk azonban nem reménytelen, mert közénk jött és szenvedett értünk és helyettünk, hogy nekünk életünk legyen. Minden keresztény hite által új életet kapott, melyek a szentségeken keresztül még intenzívebben szentelnek meg és alakítják életünket.

A megszentelt hivatásban járóknak ezekre a sebekre még nagyobb szeretettel kell tekintenie. Arra kaptunk hivatást, hogy viszont szeretetünkkel, egész lényünkkel engeszteljük Istent és legyünk nagyon közel Hozzá, aki az Élet Ura.

Kérjük Őt, hogy hadd legyenek lakóhelyünk ezek a sebek és legyünk vele nagy szenvedései közepette. Neki szüksége van a megszentelt lelkek életáldozatára, hogy véghezvigye a Szent Művet.

Kérjük Őt minden nap, főként így Nagyböjt idején, hogy engedje meg, hogy vígasztalhassuk Őt és erőt meríthessünk ezekből a sebekből. Neki és Érte akarunk mindent tenni, Neki élni és felajánlani engesztelésül áldozatainkat és egész életünket.

Kérjük, hogy hivatásunk betöltéséhez sebei által adjon erőt és ne feledjük soha, a szenvedésünknek az Ő Sebeibe merülve van értelme, mert ezáltal másoknak élete lehet, megtérések és lelki előrehaladások származhatnak környezetünkben, családjainkban és az egész Egyházban.

Legyünk mindig hűségesek a kapott kegyelmekhez és szenvedjünk Vele és Érte és a ránk bízott lelkekért. Amen.