„A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s
váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt!” Zsolt 50,14
„Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret
áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét.” Zsid 13,15
Az egyházi évnek ebben a szakában, amikor megváltásunk szent
misztériumának ünnepe közeledik, fordítsuk figyelmünket a szentmiseáldozat
fontosságára, amely minden megszentelt életúton járónak, ha lehet naponta
erőforrást és kegyelem forrást jelent.
A szentmiseáldozatban jelenvalóvá válik Krisztus
keresztáldozata, amellyel minden áldozatunkat és szenvedéseinket felajánlva
egyesíthetjük életünk keresztjeit.
Jézus, aki szeretetünk középpontjában áll, nem követett el
bűnt, mégis sokat szenvedett, nem kell e bűnös emberként nekünk szenvedésünket
jó szívvel felajánlani annak, aki meghalt értünk? Jó, ha bűnbánatunk állandó és
folyamatos, imádságainkban mindig arra gondolva, hogy nekünk a jobb latornak
kell lennünk, Jézus jobb oldalán tartózkodni fájdalmaiban részvéttel és
bűnbánattal járni életünk minden napján, főként a Nagyböjt folyamán.
Napunk középpontjában álljon hát a szentmise, amely minket is
megújít napról napra Krisztus áldozatából erőt merítve, az Ő irgalmasságának
fényében járva.
Szent Szívét megnyitotta a katona lándzsája, melyből vér és
víz folyt ki, amely a lelkünk élete és megtisztulását adja nekünk, ahogy az
Irgalmasság kép átadásánál mondta Fausztina nővérnek Jézus. Ezek a fénysugarak
éltessenek és adjanak napról napra erőt és kegyelmet, hogy viszont szeretetünk
választott útján megmaradva újra és újra Őt válasszuk.
Megújulásunkat nem tarthatjuk meg magunknak, hanem
környezetünk, társadalomban betöltött helyünk, közösségünk, embertársaink felé
tovább sugározva ezt a kegyelmet éljünk, ezáltal hozzájárulva a világ
megújulásához. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése