Megtalálni a jövő papjait

A férfi hivatásgondozás helyzetéről

„A papi, szerzetesi hivatás a keresztényi hivatás sajátos formája. A meghívó Jézus Krisztus, aki egyeseket néven szólít… Az a csodálatos, hogy a Katolikus Egyházban a papi szolgálat a Jézus Krisztussal, a Föltámadottal való személyes találkozásból fakad. Ez a »Kövess engem!« életformában – cölibátusban, igehirdetésben, engedelmességben, áldozatban – valósul meg, hogy Isten Országának örömhírét meghallja a világ” – ezek a gondolatok a Katolikus Hivatásgondozó Intézet kevéssé ismert honlapján (www.hivatas.hu) olvashatók. Keveset hallani ugyanakkor az egyházi hivatásgondozás gyakorlati megvalósulásáról is, mely a papi és szerzetesi élet iránt érdeklődő fiúk és férfiak számára szolgálna útmutatással, tanácsokkal. Erről a témáról kérdeztük Staszek Starostka salvatoriánus atyát,, aki az egész Kárpát-medencében tart hivatástisztázó lelkinapokat, és Joó Balázs mórahalmi plébánost, aki a Szeged-Csanádi Egyházmegyében e pasztorációs terület felelőse.

– Minden egyházmegye és minden férfi szerzetesrend foglalkozik valamilyen szinten hivatástisztázó tevékenységgel, illetve mindegyikben vannak e feladattal megbízott felelősök. Tudomásom szerint azonban csak néhány szerzetesrendben (ferencesek, verbiták, jezsuiták, salvatoriánusok) szánhatnak a hivatásgondozók valóban több időt kimondottan erre a célra – kezdi beszélgetésünket Staszek Starostka, azaz Szaniszló atya, aki megemlíti azt is, hogy a hivatásgondozók között van némi együttműködés, például a programszervezésben (nagymarosi szerzetesi fakultáció, máriaremetei karizmák ünnepe), de ennél több sajnos nem tapasztalható.

A Püspöki Karnak is van egy bizottsága, a Papság és a Megszentelt Élet Bizottsága, mely kétévente szervez konferenciát a hivatástisztázásról, illetve működteti a Hivatásgondozó Intézetet.

– Az országos körképben megemlíthető a Sapientia Főiskolán tartott Iránytű című hivatástisztázó kurzus, illetve a budapesti ferencesek és jezsuiták hasonló alkalmai. Tudomásom szerint az egyházmegyék közül csak a szeged-csanádi és szombathelyi szervez külön hivatástisztázó programokat. Az egri és a győri egyházmegyében tartanak nyári lelkigyakorlatos tábort, a többiről sajnos nem hallottam – foglalja össze Szaniszló atya.

Lenne még teendő

De mi is lenne a hivatásgondozó tevékenység minimuma?

– Ha az egyházi intézmények hirdetéseket adnának fel a médiában, hogy nyitottak a fiatalok jelentkezésére, vagy kitennének plakátokat, szórólapokat templomaikban. Fontos lenne minél szélesebb körben hírt adni a szemináriumi nyílt napokról és a nyári lelkigyakorlatokról, táborokról is. A papi hivatásról rendszerint csak az egyházi sajtóban olvashat a megcélzott korosztály, de ennél szélesebb körben kellene nyitni – vélekedik Szaniszló atya. – Jó ötlet, hogy a szerzetesrendek egy része felkínálja a lehetőséget az érdeklődőknek: néhány napra, hétre költözzenek be a rendházba, és a szerzetesközösséggel együtt lakva tapasztalják meg a felszentelt élet mindennapjait.

Szaniszló atya nélkülözhetetlennek tartja a rendszeres lelki kísérést, lelkinapokon, lelkigyakorlatokon, kurzusokon való részvételt és személyes kapcsolatot is. Hiszen a paphiány azt mutatja, hogy több erővel kellene folytatni a hivatástisztázó tevékenységet. Több együttműködésre lenne szükség a hitoktatók, a plébánosok és a hivatástisztázók között, hogy az érdeklődő fiatalok megfelelő segítséget és támogatást kaphassanak mindenhol. Jelenleg hiányoznak a hivatástisztázásról szóló könyvek, filmek is, ezért sokszor idegennyelvű irodalmat kell használniuk a munkában. Szaniszló atya szerint nehéz megbecsülni, hány fiú vesz részt hivatástisztázó programokon:

– Én Magyarországon mintegy 40 fővel tartok kapcsolatot, a határon túlról pedig további 30 fővel. Közülük három év alatt eddig négyen vállalkoztak papi vagy szerzetesi hivatásra.

Nehéz elkezdeni ezt a munkát

Az egyik lelkinap házigazdája Mórahalom plébánosa, Joó Balázs, akit néhány éve Kondé Lajos pasztorális helynök kért fel Veréb Lászlóval, a szegedi Szent Gellért Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet spirituálisával együtt a Szeged-Csanádi egyházmegye hivatásgondozási feladatainak újragondolására.

– Szabad kezet kaptunk az új ötletekre, és igyekeztünk felhasználni a korábbi tapasztalatokat is – meséli az atya. – Azonban hamar megtorpantunk, mert hiába érdeklődtünk több egyházmegyében, valójában másutt sincs tapasztalat a szervezett hivatásgondozói munkáról.

A salvatoriánusok szórólapján keresztül találták meg Szaniszló atyát, aki örömmel segített az nekik az elindulásnál, az első nyári tábort közösen rendezték Gyulán. Erre az alkalomra a környékről és a határon túlról csaknem negyven fiatal jött el.

– Nagyon megtetszett Szaniszló atya módszere, mivel nem ragaszkodott a szigorú napirendhez, hanem a kamaszok életritmusához igazodott, és nekik szóló foglalkozásokat tartott. A gitáros, énekes misék mellett a filmnézés, a sport és a mozgás elengedhetetlen része volt a programnak. Az együtt töltött idő alatt mindenki megélhette a szabadságot és a közösséget. Jó volt látni azt a vidámságot és optimizmust, amivel az atya a fiúk felé fordult. Bármiről képes velük beszélgetni, számára nincsenek tabutémák.

Hat helyszínen három téma

A tábor után elhatározták, hogy tanév közben is tartanak olyan alkalmakat, amikre a nyári lelkigyakorlat ráépülhet.

– A tábort kevésnek éreztük a hivatásgondozásra – emlékszik vissza Balázs atya. – Csatlakoztunk Szaniszló atya tematikájához, és most már Mórahalom is egyike annak a hat (magyarországi, erdélyi és felvidéki) helyszínnek, ahol meghirdetik az év közbeni találkozókat. Nálunk a résztvevők a plébánián szállhatnak meg, és közvetlen közelről láthatják, hogyan telnek egy pap hétköznapjai.

Szaniszló atya ugyanarról a három témáról beszél mindegyik helyen, ahová a résztvevőket az adott egyházmegyéből hívják meg.

– Az elmúlt ősztől alkalmanként 6-10 fiú jött el Mórahalomra, hogy beszélgessen olyan témákról, mint a férfiak érzelmi élete, az önismeret rejtett területei vagy a döntéshozatal nehéz és izgalmas útjai. Ezen alkalmak fő célja az egyéni hivatás végiggondolása, illetve a felszentelt életet választók számára a szemináriumra való előzetes felkészítés – mondja a plébános, aki szerint a résztvevők összehívása a legnehezebb feladatuk, mert egy ilyen hétvége általában sok pénzbe kerül. Másrészt hiába sikerült Mórahalmon mindent ingyen biztosítani, így sem jut el a találkozók híre a fiatalokhoz.

– Azért is nehézkes a megszólításuk, mert a kamasz korosztály a hittanos vagy ifjúsági közösségekbe nem jár; ahol pedig igen, ott gyakran nem a pap foglalkozik velük. Nem találkoznak tehát a papi vagy szerzetesi hivatás képviselőivel, nem tudnak nekik kérdéseket feltenni. Emiatt néha úgy tűnik, mintha nem is lennének hivatások manapság Magyarországon.

Nem tömegeket keresnek

Balázs atya úgy véli, sokan megijednek, ha meghallják a „hivatás” szót, pedig ezeknek az alkalmaknak az a célja, hogy a papi és a családi hivatást választókból egyaránt elkötelezett keresztény férfiakat neveljenek.

– Nem kell attól félni, hogy ha idejön valaki, akkor azonnal papi pályára kell lépnie.

A plébános nem tömegekben gondolkodik. Szaniszló atyával együtt úgy gondolják, ha az egyházmegyében évente legalább 2-3 papságra készülő fiatalt sikerülne találniuk, akkor velük pótolhatnák az időközben kieső, idős, beteg atyákat.

– Most még mindennek a beindításával küzdünk, de bízom benne, hogy ha pár évig tudjuk működtetni ezeket az alkalmakat, akkor biztosan lesznek olyan állandó résztvevőink, akik közül aztán papi pályára is lépnek majd néhányan.

Márton Gábor

Forrás: Família Magazin