A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Bátor Botond pálos szerzetest Tóth Ildikó mutatja be.
Mikor tavaly decemberben megláttam a lehetőséget, hogy írni lehet egy szerzetesről, akinek fontos szerep jutott az életemben, indíttatást éreztem, hogy írjak Botond atyáról, akit hat éve ismerek, és a Magyar Pálos Rend tagja, aki jobban szereti, ha csak Botond testvérnek szólítjuk.
Számomra az egyik legnagyobb ajándék, amit a Jóistentől kapok, az az, hogy Botond testvér hivatásán keresztül egyre jobban megismerhetem Istent, egyre többet tudhatok Róla, és egyre közelebb kerülhetek Hozzá. Egészen sajátos módon kapcsolódik össze hivatásában a látható és a láthatatlan. Imádságos és áldozatkész, Istennek és Isten népének szolgálatára odaszánt életére Isten azzal válaszol, hogy általa nekünk, akik körülötte vagyunk, akár személyesen egy szentmiséjén, vagy akár a Bonum TV képernyője előtt ülve a keddi evangélium magyarázatát nézve, vagy akár a Mária Rádióban a keddi hittant hallgatva, Isten szól és Isten cselekszik, gyógyít, szabadít, szeret, tanít és felemel. Azt hiszem, ennél többet nem is kérhet egy keresztény, de talán nem hívő ember sem, minthogy a Jóságos és Szerető Isten megérintse, megerősítse valamilyen közegen keresztül. Botond testvér minden közegben tevékeny, és próbálja Jézust adni az embereknek rádióban, tévében és a sajtóban is, vállalva a széles nyilvánosságot. Ez a „Jézust adni akarás” fejeződik ki személyes imáiban, melyeket gyakran ismételget magában és javasolni szokott másoknak is, akik magukban és életükben Jézus megjelenésére, az Istennel való minél mélyebb egyesülésre törekednek. „Jézusom, add, hogy Te cselekedjél bennem, Jézusom, add, hogy Te szólaljál meg bennem! ”
Mindezek mellett próbál minket máshogyan is közelebb vezetni Istenhez. Közösségeket és közösségi eseményeket támogat. Lehetőségeihez mérten építi ezeket, ezzel segítve elő, hogy együtt megélhessük Isten szeretetét, a közösséget a Szentlélekben. Örök élményem marad, amikor a Pálos 70 zarándoktúra szobi szállását szerveztük néhány hívő testvérrel, akikkel szinte akkor találkoztunk először, és a közös munkánk során megtapasztalhattuk azt, hogy Isten a legnagyobb szervező közöttünk. Szép emlékeim vannak még Isten szeretetének megéléséről a Motorkerékpálosokkal, a Pálos Baráti Kör budapesti tagjaival, a gálosfai Páloskertben, illetve a Misszió Tours által szervezett Fekete Madonna-zarándokvonatozásról.
Isten vágyik nagyon az emberre, és minél teljesebb egységre szeretne vele lépni. Azt szeretné, ha mindent átadnánk Neki, az örömeinket és a hálánkat, a fájdalmainkat és a szenvedéseinket, a létezésünket, annak minden sebzettségével. Botond testvér rádiós hittanóráinak és szentbeszédeinek köszönhetően sokat tanultam erről az átadottságról, az életről, emberségünk mélységeiről, melyet Isten formál, ha mi megengedjük Neki, és figyelünk Rá, ha otthon vagyunk Számára, amikor meglátogat. A tanításokat gyakorlatra váltva a saját életemben is megtapasztalhattam, hogy milyen kegyelmekkel áldja meg Isten az embert, ha átadja Neki újra és újra a nehéz helyzeteket vagy akár saját rossz emberi szokásait, hogy azokat megszentelje.
Amikor az ember magányt vagy elutasítottságot él át, fontos, hogy legyen számára Valaki, aki közvetíti Isten szeretetteljes szavát, hogy minden élet értékes és szép, és Isten minden életet szeretetből teremtett. Ez a Valaki próbál lenni Botond testvér, és biztat bennünket is ugyanerre, hogy utaljunk arra mi is cselekedeteinkkel és szavainkkal mások felé, amit Isten is mond nekünk: „Jó, hogy vagy. Akarom, hogy legyél.”
Tóth Ildikó
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése