A szerzetesi fogadalmak alapja maga Jézus személye és az ő szavai. A fogadalmakat evangéliumi tanácsoknak is szoktuk hívni. „A szolgák kapnak parancsot, a barátok viszont tanácsot, ahol parancs van, ott törvény uralkodik, ahol tanács, ott a kegyelem.” (Szt. Ambrus)
A szerzetesi fogadalmak Isten nekünk adott ajándéka, kivételes meghívás, Isten felkínálja az Ő szoros barátságát. A Szeretet-Isten, amikor meghív a vele való életközösségre, meghagyja egész szabadságunkat: a szeretet nem erőszakolja rá magát a másikra. De a felajánlott szeretet választ követel. Isten minden ajánlata ajándék és mint ilyen azt kéri, hogy szabadon és szeretettel elfogadjuk.
Isten már a kezdetekben szövetségre lép az emberrel: pl: Ádám, Noé, Ábrahám, ez a szövetség egy kölcsönös egymásnak való odaadás. Mindig Isten a kezdeményező, az ember, amikor szövetséget köt Istennel válaszol az ő meghívására. Ábrahám-a hit atyja és a szerzetesi hivatás példája. Isten azt kéri tőle, hogy hagyja el földjét, rokonságát, vonuljon ki arra a helyre, amelyet ő mutat neki. Isten megígéri Ábrahámnak, ha ezt megteszi sok nép atyja lesz, úgy megsokasítja, mint égen a csillagok, és áldást nyer benne a föld minden népe. Mivel Ábrahám hitt Istennek és feltétlenül bízott benne, Isten ígéretei beteljesedtek életében.
Hasonló dolog történik azzal, aki meri életét rátenni Isten ígéretére, Isten nagy dolgokat ígér és ad annak, aki érte elhagyja földjét, apját, anyját, testvérét, rokonságát.
Hármas szerzetesi fogadalomról szoktunk beszélni:
tisztaság,
szegénység,
engedelmesség.
Vannak szerzetesrendek, ahol egy negyedik fogadalom is van: pl. jezsuitáknál: a pápának való engedelmesség fogadalma. A negyedik fogadalom valójában benne van a többi háromban csak valamit még lényegesebben akar kifejezni.
A három fogadalommal ellene mondunk a test kívánságának, a szemek kívánságának és az élet kevélységének. Ez a három dolog mentén vagyunk legjobban megkísértve életünk folyamán.
A szerzetesi fogadalmak lényege a szeretet, és elsődlegesen az Isten mindenekelőtt való szeretete. A szerzetes az evangéliumi tanácsok vállalásával arra törekszik, hogy megszabaduljon mindattól, ami visszatartaná őt a szeretet lángolásától és az istenszeretet tökéletességétől. A szeretet aktusa az önátadás, a teljes odaadás Istennek.
A tisztaság fogadalma nem pusztán a testre korlátozódik le, annál sokkal több először is a szív tisztasága. Isten az egész embert és személyiséget birtokba veszi és átjárja.
A szerzetes is jó dolognak tartja a házasságot, nem elutasításból születik a tisztasági fogadalom, hanem Isten iránti szerelemből.
Lemondásból nem lehet élni csak valamiért, valakiért rajongva, lelkesedve. ha valakinek a szívét már betölti valaki, oda más nem fér be, így kell érteni Krisztus szavát: vannak, akik a házasságra képtelenné tétettek a mennyek országáért.(Mt 19, 11)
A házasság és tisztasági fogadalom között nagyon vékony a különbség: az lenne jó családfő, vagy anyuka, aki jó szerzetes és az lenne jó szerzetes, aki jó családapa vagy anya. Itt inkább egy egzisztenciális lehetetlenségről van szó, ami az öröm miatt van.
Az Istennel való egyesülés lelki szinten valósul meg, nem anyagi érintkezés. Megerősíti a lelket, de semmiképpen sem elégíti ki azt a természetes vágyat, hogy egy emberi társsal eggyé váljék. Mégis teljessé teszi az embert és a lelki gazdagság visszahat a testre. A természetes ösztönök nem halnak ki, de utat engednek a Szentlélek új indításainak.
Pl: ha valakit a Szentlélek arra indít, hogy böjtöljön egy jó célért nem ígéri meg, hogy nem lesz éhes. Biztos, hogy éhes lesz. A Szentlélek segíti a böjtölőt, erőt ad neki, hogy kitartson szeretetből, azért a jó célért, amiért vállalta. Hasonlóképpen az Istennel való lelki egység, amelyből a szüzesség ered, nem elégíti ki a test vágyait, de a Szentlélek az egész embert felemeli egy másik, lelki világba, ahol Isten kegyelme még a testet is gazdagítja. Az Istennek szentelt személy vágya az Isten felé irányul, az Úr dolgaival törődik, ezért lesz képtelen a házasságra. A szépen megélt tisztasági fogadalom sok gyümölcsöt terem, pl. megnyitja a szerzetest a szegények, magányosok elhagyatottak felé, hogy azoknak legyen lelki anyja és atyja, akik nincs kitől szeretetet kapjanak.
Az Úr jegyajándékai: igazság, törvény, jóság, szeretet.
„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel és ismerni fogod az Urat.” (Oz 2, 21-22)
A szegénység és az engedelmesség fogadalma
A Krisztustól jövő felszólítás egészen személyes: „Add el, amid van…, aztán jöjj és kövess engem!” (Mk 10,21)
Ez a felszólítás arra hív, hogy mindenben kizárólag Isten akaratát kövessük és a szívünk középpontjában az Isten foglaljon helyet, ne a pénz és ne a hatalomvágy.
Szent Ferenc felismerte, hogy az ember szívét mennyire képes megkötözni a pénz és a hatalom, ezért elhatározta, hogy vigyáz a szívére, és ezektől szabadon él. Közösségét Kisebb Testvérek Rendjének nevezte el, hogy legyenek mindenkinél kisebbek.
„Akik igazán lelki szegények azok az Úr példáját követve semmit se sajátítanak ki és nem védelmeznek sajátjukként, hanem úgy élnek ebben a világban, mint zarándokok és jövevények.” (Regula 22.pont)
A szegénység fogadalma felszabadít, hogy egészen az Istené legyek. És ebben a pontban a három fogadalom találkozik egymással, hiszen mindegyik fogadalom ebben segít, ez a lényege, hogy egészen az Istené legyek, mindentől szabadon.
Ezért nem gyűjtögetünk, nem a pénzért dolgozunk, nem keressük az elismerést. Egyszerűen élünk, mindennek örülünk és szabadon használjuk a földi javakat mások szolgálatára.
Sajnos a mai világ a szegénységet csak arra redukálja, hogy valaki kisemmizett, nyomorog, pedig a szegénységnek sok arca van.
A lelki szegénységből fakad a külső szegénység. A lelki szegénység azt jelenti, hogy odaadjuk amink van. A szív igazi szegénysége azt jelenti, hogy az ember többé már nem önmagáé – hanem Istené, az Egyházé, az embereké.
A szegénység lelke önmagunk odaajándékozása. Kezdjük az apró dolgokon: pl. hagyom, hogy mások felborítsák a napi időbeosztásomat és megzavarják terveimet, és aki épp segítséget kér tőlem szánok rá időt és energiát az életemből. Világos azonban, hogy az ajándékozásban is egyensúlynak kell lennie: vannak elsődleges feladataim, amelyeket el kell végeznem, de a szívem segít, hogy a kötelességemet is elvégezzem és a másikon is segítsek.
A külső szegénységre gyönyörű példa a Szentcsalád: szerény, egyszerű élete, mértéktartó, de nem éheznek, nem nélkülöznek. Hisznek a Gondviselésben, rábízzák az életüket Istenre. Megvan a mindennapi kenyerük, és van idejük Isten dicséretére.
A szegénység megélésének sok formája lehetséges. Pl: egy karthauzi szemlélődő szerzetes szegénysége: a némaság, a magány, a böjt. Míg egy aktív szerzetesrend tagja számára az, hogy nem mindig van ideje rendesen megebédelni, mert csak negyed órája van és újra mások rendelkezésére áll.
Az engedelmesség
Ez ma nem egy divatos dolog, sajnos nagyon negatív lett a tartalma, mintha az aki engedelmeskedik megfosztaná magát valamitől. Holott sem egy társadalom, sem egy város sem egy család nem lesz egészséges, ha nem működik benne az engedelmesség. Ha az autós nem tartja be a Kresz szabályt annak sok halálos áldozata lesz.
Az engedelmesség latinul obedientia, azt jelenti odahallgatás. Ez az engedelmesség gyökere, lényege: meghallani az Isten szavát és azt követni, figyelmes hallgatás az Istenre. Nagyon szépen fejezi ki ezt a Kerek templom főoltárának a képe, ahogy a kis Szűz Mária figyel-odahallgat Szent Annára.
A szerzetesi engedelmesség nem katonai fegyelem és nem infantilis gyermekek rendre utasítása. A szerzetesi engedelmesség Krisztus engedelmességének a követése. Annak a Krisztusnak, aki azt mondta: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem mennyei Atyám akaratát” és „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát teljesítsem, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6, 38).
Jézus engedelmessége váltott meg bennünket.
A szeretetből fakadó engedelmesség egységet eredményez egy társadalomban, egy városban, egy plébániaközösségben, egy családban.
Az engedelmesség fogadalmában odaadjuk az akaratunkat Istennek. Könnyű a másik embert legyőzni, a legnagyobb dolog a magunk felett aratott győzelem, amikor saját akaratunknak képesek vagyunk meghalni. Az engedelmesség megélése egy konkrét személy, az elöljáró iránti engedelmességben mutatkozik meg. Az engedelmesség a hit cselekedete. A szerzetes, amikor az elöljárójának engedelmeskedik, valójában az Istennek engedelmeskedik, mert az elöljáró őt képviseli.
„Az Úr Jézus példájára, aki akaratát Atyja akaratába helyezte, a testvérek és nővérek ne feledjék, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. Ne keressenek uralmat vagy hatalmat egymás fölött. A szeretet lelkével önként szolgálják egymást és engedelmeskedjenek egymásnak. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus igaz és szent engedelmessége.” (Regula 25. pont)
A szegénység és az engedelmesség fogadalma
A Krisztustól jövő felszólítás egészen személyes: „Add el, amid van…, aztán jöjj és kövess engem!” (Mk 10,21)
Ez a felszólítás arra hív, hogy mindenben kizárólag Isten akaratát kövessük és a szívünk középpontjában az Isten foglaljon helyet, ne a pénz és ne a hatalomvágy.
Szent Ferenc felismerte, hogy az ember szívét mennyire képes megkötözni a pénz és a hatalom, ezért elhatározta, hogy vigyáz a szívére, és ezektől szabadon él. Közösségét Kisebb Testvérek Rendjének nevezte el, hogy legyenek mindenkinél kisebbek.
„Akik igazán lelki szegények azok az Úr példáját követve semmit se sajátítanak ki és nem védelmeznek sajátjukként, hanem úgy élnek ebben a világban, mint zarándokok és jövevények.” (Regula 22.pont)
A szegénység fogadalma felszabadít, hogy egészen az Istené legyek. És ebben a pontban a három fogadalom találkozik egymással, hiszen mindegyik fogadalom ebben segít, ez a lényege, hogy egészen az Istené legyek, mindentől szabadon.
Ezért nem gyűjtögetünk, nem a pénzért dolgozunk, nem keressük az elismerést. Egyszerűen élünk, mindennek örülünk és szabadon használjuk a földi javakat mások szolgálatára.
Sajnos a mai világ a szegénységet csak arra redukálja, hogy valaki kisemmizett, nyomorog, pedig a szegénységnek sok arca van.
A lelki szegénységből fakad a külső szegénység. A lelki szegénység azt jelenti, hogy odaadjuk amink van. A szív igazi szegénysége azt jelenti, hogy az ember többé már nem önmagáé – hanem Istené, az Egyházé, az embereké.
A szegénység lelke önmagunk odaajándékozása. Kezdjük az apró dolgokon: pl. hagyom, hogy mások felborítsák a napi időbeosztásomat és megzavarják terveimet, és aki épp segítséget kér tőlem szánok rá időt és energiát az életemből. Világos azonban, hogy az ajándékozásban is egyensúlynak kell lennie: vannak elsődleges feladataim, amelyeket el kell végeznem, de a szívem segít, hogy a kötelességemet is elvégezzem és a másikon is segítsek.
A külső szegénységre gyönyörű példa a Szentcsalád: szerény, egyszerű élete, mértéktartó, de nem éheznek, nem nélkülöznek. Hisznek a Gondviselésben, rábízzák az életüket Istenre. Megvan a mindennapi kenyerük, és van idejük Isten dicséretére.
A szegénység megélésének sok formája lehetséges. Pl: egy karthauzi szemlélődő szerzetes szegénysége: a némaság, a magány, a böjt. Míg egy aktív szerzetesrend tagja számára az, hogy nem mindig van ideje rendesen megebédelni, mert csak negyed órája van és újra mások rendelkezésére áll.
Az engedelmesség
Ez ma nem egy divatos dolog, sajnos nagyon negatív lett a tartalma, mintha az aki engedelmeskedik megfosztaná magát valamitől. Holott sem egy társadalom, sem egy város sem egy család nem lesz egészséges, ha nem működik benne az engedelmesség. Ha az autós nem tartja be a Kresz szabályt annak sok halálos áldozata lesz.
Az engedelmesség latinul obedientia, azt jelenti odahallgatás. Ez az engedelmesség gyökere, lényege: meghallani az Isten szavát és azt követni, figyelmes hallgatás az Istenre. Nagyon szépen fejezi ki ezt a Kerek templom főoltárának a képe, ahogy a kis Szűz Mária figyel-odahallgat Szent Annára.
A szerzetesi engedelmesség nem katonai fegyelem és nem infantilis gyermekek rendre utasítása. A szerzetesi engedelmesség Krisztus engedelmességének a követése. Annak a Krisztusnak, aki azt mondta: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem mennyei Atyám akaratát” és „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát teljesítsem, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6, 38).
Jézus engedelmessége váltott meg bennünket.
A szeretetből fakadó engedelmesség egységet eredményez egy társadalomban, egy városban, egy plébániaközösségben, egy családban.
Az engedelmesség fogadalmában odaadjuk az akaratunkat Istennek. Könnyű a másik embert legyőzni, a legnagyobb dolog a magunk felett aratott győzelem, amikor saját akaratunknak képesek vagyunk meghalni. Az engedelmesség megélése egy konkrét személy, az elöljáró iránti engedelmességben mutatkozik meg. Az engedelmesség a hit cselekedete. A szerzetes, amikor az elöljárójának engedelmeskedik, valójában az Istennek engedelmeskedik, mert az elöljáró őt képviseli.
„Az Úr Jézus példájára, aki akaratát Atyja akaratába helyezte, a testvérek és nővérek ne feledjék, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. Ne keressenek uralmat vagy hatalmat egymás fölött. A szeretet lelkével önként szolgálják egymást és engedelmeskedjenek egymásnak. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus igaz és szent engedelmessége.” (Regula 25. pont)
Takács M. Klarissza SFPS
Forrás: Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése