Erzsébetapácák
A közösség hivatása: betegápoló.
Az Európát behálózó független kolostorok története Aachenben kezdődött, amikor Apollonie Rademacher 1622-ben elvállalta a város ősi, 1336-ban alapított kórházának vezetését.
1626-ban két másik társával felöltötte a reguláris harmadrendi ferencesek ruháját, s az új kis betegápoló közösséget Árpád-házi Szent Erzsébet pártfogása alá helyezte. Ettől kezdve nevezték őket Szent Erzsébet betegápolóinak.
1627-ben ünnepélyes fogadalmat tettek. A közösséget segítette a ferencesek obszerváns ága, s vezette még három éven át. A következő években már nővérek indulhattak Dürenbe (1650), majd Luxemburgba (1671) és Grazba (1690). Az utóbbi alapítása Bécs (1709), ahonnan viszont 1785-ben Budára jöttek erzsébetapácák. A XIX. században megszigorították a szegénység gyakorlását a nővérek, szerzetesi nevet vettek fel. 1905-től a ferencesek nagy családjához tartoznak. Az eredeti alapításhoz 9 kolostor és kb. 200 nővér tartozik.
Magyarországon először Pozsonyban, Esterházy Imre hercegprímás hívására telepedtek meg 1738-ban. Budára 1785-ben II. József küldött Bécsből 18 erzsébetapácát, hogy a polgárság számára is legyen egy a nőket ápoló kórház. Az első nővérek Anger Klára vezetésével hajóval november 6-án érkeztek Budára.
Batthyány József hercegprímás megbízottja fogadta őket. A már meglévő épületet kórházzá alakították, egy nagy kórteremmel kibővítették, kápolnát rendeztek be. A kórház mellett menházat nyitottak, a kórházban pedig ambuláns betegeket is fogadtak. 1822-ben már 40 férőhellyel rendelkezett a kórház. A XX. század elején már két nagy kórterem, 6 külön szoba, rendelő, műtő, laboratórium, boncterem állt a gyógyítás szolgálatában. A nővérek minden beteg nőt fölvettek, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. 1904-ben az ápoltak száma 562 volt. Ugyanebben az évben 557 ambuláns beteget fogadtak.
A magyar hivatások jelentkezésével a Fő utcai kolostor és kórház függetlenné vált Bécstől. A nővérek száma 1927-ben 62 volt. Az újpesti közkórházban is ők ápoltak. 1950-ben 69 nővérnek kellett elhagynia a kolostort. Tartományfőnöknő 1948. szeptember 19-től Turek Anna Mária Aloysia nővér volt, aki a krónika vezetésével és a külföldi kapcsolatok tartásával bízta meg Kovács Hilda Mária Ágota nővért. 1980. március 6-án Verőcén elhunyt M. Aloysia nővér. Ekkor M. Ágota nővér igyekezett tartani a kapcsolatot a nővérekkel, azokkal is, akik szeretetotthonokban voltak. 1997. november 1-től Sümeg Erzsébet Mária Fortunata nővér lett a rend elöljárója. Minden törekvése az volt, hogy a nővérek újra közösségben éljenek. A „Marczibányi ház” visszaadása után eladta lakását és szinte elsőként költözött be a „rendházba”. Igen sokat dolgozott azon, hogy a beköltöző nővérek lakása rendben legyen. Minden nehézség ellenére igyekezett újrateremteni a szerzetesközösséget – ameddig egészsége engedte.
Az Erzsébetapácák közösségének egy másik ága, akik az Aacheni rendtartományhoz tartoznak, 1995-től a halmozottan sérült látássérült gyermekek ellátását, nevelését, oktatását végzi, otthont nyújt a családjától elhagyott sérült gyermekeknek. (Budapest, Mátyás király u. 29)
Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú női szerzetes intézmény.
A közösség jogi személy.
A közösség magyar központja:
Balázs Irma M. Ambrózia tartományfőnök, nővér
Cím: 1011 Budapest, Fő u. 43.
Tel.: +36 (1) 201-8060
Képviselő:
Szerencsés Zsolt
Cím: 1238 Budapest, Templom u. 111.
T.: +36 (1) 286-0091
Forrás: MKPK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése