Középiskolás vagyok. Gyakran eszembe jut, hogy pap is lehetnék. Vonz a papi szolgálat. Hivatásom van, vagy minden fiúnak eszébe jut ilyesmi?
Lehet, hogy papnak hív az Úr, de nem biztos. Ha tényleg hív, akkor ez a vonzás nem fog elmúlni a szívedből, hanem egyre világosabbá fogja tenni, hogy ez a te utad..
Nem mindenkinek jut eszébe középiskolás korában, hogy pap is lehetne. Persze sokkal több vallásos fiúnak fordul meg a fejében ez a gondolat, mint ahányból később pap lesz, de azért ez nem olyan nagyon gyakori. Sok papi hivatás történet indul serdülő korban. Sőt van, akit egész kis gyerekkorában már megérint az Isten. Attól persze, hogy valakinek még ilyen élménye van nem feltétlen lesz még pap. Ahogy első szerelemből sem lesz feltétlen házasság.
A hivatás lassan bontakozik ki, ahogy egy párkapcsolathoz is idő kell. Ha két fiatal elindul egymás felé és komolyan veszi a másikat, akkor lehet a kapcsolatból örök elköteleződés is. De lehet, hogy belátják, hogy nem együtt van a jövőjük. A papi hivatás is hasonló a párkapcsolathoz, ha érzem a hívást, akkor követni kell, jobban odahallgatni az Úrra, valóban ez az utam, vagy csak múló lelkesedés.
Nagyon lényeges, hogy téged mi lelkesít és mi vonz. Az Isten gyakran a mély vágyainkon keresztül szól. A szívünket érinti meg és vonzza valamilyen út felé. Az Isten akarata nem egy külső fátum, ami csak úgy lesúlyt ránk, hanem éltető erővé válik, motivál, lelkesít. Mi az, ami téged vonz? Ami a lelked mélyéig tartósan megmozgat?
Aztán különbséget érdemes tenni a valós hivatás és a megvalósítás mikéntje között is. Van hogy hosszú évek eltelnek a meghívottság tapasztalata, aztán az elköteleződés, döntés és később a belépés között. A papi hivatáshoz szükséges egy emberi érettség is. Több fiatallal tartom a kapcsolatot, akik korodbeliek, és komolyan gondolkodnak szerzetességen.
Különösen a jezsuita szerzetesi hivatás esetén nagyon hasznos, ha valaki egy világi egyetemet elvégez a rendbe való belépés előtt. Jobban megismerve a világot, a mai ember problémáit, gyakran jobban tud valaki később papként segíteni, mintha érettségi után egyből egy zárt egyházi közegbe lépne. Persze nem mindig van így, vannak frissen érettségizett rendtársaim is, akik a szerzetes közösségben értek férfivá. Az egyéni érettség nagyon különböző lehet.
Ha még nem vagy biztos a papi hivatásban, akkor különösen érdemes várnod a döntéssel, engedni, hogy megérlelődjön benned. Addig is viszont töltsd értelmesen az idődet, készülj. Ha pl. orvosi pálya is érdekel, akkor bátorítalak, hogy gondolkozz el ezen. Szerintem ne aggódj amiatt, hogy az egyetemmel a családodat terheled. Ha később pap akarsz lenni, ez az előképzettséged nagyon fontos adalék a papi hivatáshoz, van értelme. Én magam is villamosmérnök vagyok eredetileg és örülök, hogy az lettem, mielőtt beléptem volna a rendbe.
Forrás: Párbeszéd Háza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése