Jézus imádkozni tanította apostolait, mert kérték, hogy kéréseik megfelelő módon hangozhassanak el.Az első kérés, rögtön a bizalommal teljes „Atya” megszólítás után: Szenteltessék meg a te neved. Kicsit felbontva a tömör fogalmazást: Te magad vagy szent, vagyis isteni lényeged végtelenül más, mint a teremtett világ. Ennek ellenére az emberek nem tudnak kellő tisztelettel beszélni rólad. Mi azt a kegyelmet kérjük, hogy mindenkor imádó hódolattal említhessük nevedet, úgy, amint Izajás prófétai meghívása előtt látta, hallotta a szeráfok mennyei hódolatát (6). Bizalommal kérjük, hogy mások, ismeretlen ember milliárdok is tartsák tiszteletben nevedet, soha káromló kifejezés el ne hagyja ajkukat. De tetteik is mindig méltók legyenek hozzád. Ne csak a templomban, ne csak a veled való beszélgetés közben tiszteljenek meg illendőképpen, hanem az egész életüknek is az legyen a célja, hogy megdicsőítsenek vele Téged. Ezt jelenti a megszentelt élet. Jézus ad jó példát erre földi életével: „Én megdicsőítettelek téged a földön, befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 11,4-5) a megszentelt élet lényege: nekünk is el kell végeznünk azokat a feladatokat, amelyekkel minket bízott meg Istenatyánk, amikor életet ajándékozott nekünk, és elindított a földi élet útjára. Tehát nem bizonyos hivatások feladata a megszentelt életet megvalósítani, hanem minden emberé. Amikor tehát a megszentelt élet napját tartjuk, akkor gondolkodjunk el azon, hogy ezt az életelvet ne csak az egyházi rendet felvettek: klerikusok, papok, fogadalmas szerzetesek és szerzetesnők kellene, hogy ismerjék, ápolják, vállalják, hanem minden keresztény az egész történelem folyamán. „Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát. Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat”. (Zsolt 66,8-9) Szent Pál apostol írja: „hiszen mindenki beszéli rólunk, hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok”. (1Tessz 1,9) Ez a szolgálat az igazság és a szeretet állandó művelése, hogy a szent Istenhez hasonuljunk: „Titeket pedig gyarapítson és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket; s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen” (1Tessz 3,12-13). Ezt az Istennek szentelt életet Krisztus szenvedése tette lehetővé bennünk: „Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”. (Gal 2,19-20) Felmerülhet a kérdés: Melyik állapotban lehet jobban megélni a megszentelt életet? Ezt Isten akarata dönti el. Maga Jézus ad erre eligazítást: „Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket. Aztán így folytatta: Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni. Ő azt felelte nekik: Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott”. (Mt 19,4-5.10-11) Mindenki abban az állapotban tudja tökéletesen megszentelni életét, amelyet Isten szánt neki.
Kovács Bánk OFM
Forrás: Kovács Bánk atya honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése