Jézus, jó pásztorTe azért jöttél, hogy keresd és üdvözítsd az elveszetteket.
Azért alapítottál papságot egyházadban, hogy minden időben folytassa műved.
Könyörögve kérünk: küldj munkásokat szőlődbe! Küldj méltó papokat szentegyházadba! Küldj szerzeteseket és szerzetesnőket!
Add, hogy mindenki kövesse hívásodat, aki szolgálatodra kiválasztottál, viszont senki hivatás nélkül be ne jusson szentélyedbe!
Mária, apostolok királynéja, könyörögj érettünk!
Isten meghallgatta az emberek, és a közösségek imáját, és Újfehértón kiválasztott magának újból egy arra érdemes ifjút, Kis Zsolt Attilát, aki az egyházi rend szentségében részesült, 2005. június 18-án.
Debreceni Székesegyházban: Bosák Nándor megyéspüspök által.
A közösségek számára mit is jelent egy új pap jelenléte egyházközségünkben?
Számunkra Ő, Isten ajándéka
Ez a fiatalember, az aki közülünk vétetett és az emberek, javára rendeltetett. Ő az, aki a papságot választotta és az ő szavaival élve:
„A papság számomra a legszebb út ahhoz, hogy Istent a legmegfelelőbb módon szolgáljam ott, ahol, és amikor kell. Isten csodálatos világot teremtett, csak ezt a mai emberek nem nagyon veszik észre, s így nem is érik Isten szeretettét és nagyságát. Kellenek olyan emberek, akik fel tudják hívni a figyelmet a világ, s ezen túl Isten gyönyörűségére. Nekem a papi hivatás a válasz arra a kérdésre: Miért vagy? Azért vagyok, hogy az emberek szemét felnyissam egy olyan világra, melyet nehéz észrevenni, de ha megérinti a szívet az feledhetetlen. A papi hivatás számomra egy elköteleződés, mely mögött ott él a szabad akarat, s ott kell, hogy lángoljon benne a szeretet.”
Zsolt atya jelmondata,
Emészt engem a buzgóság házadért!(Jn 2, 17)
A lelki közösségeknek olyan elhívatott papokra van szüksége, akik teljes odaadással Isten népét szolgálják.
Ezek a fiatalok, akik a papi hivatást választották, Istentől kaptak meghívást.
Számunkra titkot jelent az az Isten élmény, amely megérinti őket és elindulnak megerősítve élethossziglani nyolc boldogság megélésére.
A keresztény egyházban megcsappant azok száma, akik készek a felszentelt szolgálatra. Feladatuk többek között a felszentelés után, hogy kelkivezetővé váljanak, akik alkalmasak arra, hogy a jézusi eszmény felé segítsék az embereket.
A közösségek vezetői által, fontos szerepet töltenek be és munkálkodásuknak közösségteremtő ereje, is van.
Örömet jelentő partnerség alakul ki, amelyben a papság is megtalálja a helyét a közösségekben.
Így Zsolt atya is betölti a közösségek számára, azt a szerepet, amely a továbbiakban rá is vár.
Az igehirdető és tanító a teológia embere szerepét, hiszen ezt vállalta fel. Valamint a felszentelés után, a kiengesztelődés szolgájává vált, a mindennapi életben. Fontos szerepet tölt be, ezen túl, mint pap, az egyházban és az egyházért, mint az ima embere. Végül, mint pap különleges szerepet szánt számára Isten, mert Ő, az eukarisztia embere is.
Napjainkban Istent hirdetni, nem egyszerű dolog.
A papszentelést követő, primicia misén, minderre Papp László, paptestvére, aki szintén újfehértói származású, prédikációjában a következő gondolatokkal készítette fel hívatásának gyakorlására, Kis Zsolt Attilát.
Kedves Újmisés paptestvérem! Kedves Testvéreim!
Jézus meglátta a tömeget és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek voltak, mint a juhok, akiknek nincs pásztoruk. Soha sem szabad felejtenünk, nekünk papoknak és nektek kedves hívek, hogy ez az eredete a katolikus papságnak. Minden pap ugyanúgy bejárja a maga emberi útját. Mi nem születünk papnak. Semmi sem különböztet meg minket senkitől, míg meg nem hív az Úr. És minket nem a nép választ, és ami legnagyobb, legfontosabb: mi sem választjuk ezt a hivatást. Nem születünk pappá, mint a tibeti láma lámának született, nem örököljük a papságot, mint az ószövetségben Lévi fiai. Nem is úgy választ minket a nép, mint a lelkészeket. Nekünk ehhez a pillanathoz van leginkább közünk, amit az imént hallottatok a szent evangéliumban. Jézus meglátta a tömeget és megesett rajta a szíve. Valami tapasztalatunk van erről, hogy mit jelent ez.
Mikor megesik a szívünk valakinek a nyomorúságán. Talán egyszerűbb szóval azt mondhatnánk, ami nem egészen helyes: megsajnálunk valakit. Ez egy sajátos fájdalom, amely cselekvésre indít. Az Úr Jézusban ez olyan esemény, amelyet a maga teljességében fölfogni nem lehet, te talán megközelíteni igen. Úgy, mint Mózes az égő csipkebokrot. Minden elmélkedés csak megközelítés! Akkor közelítjük meg, amikor halljuk a bokorból: Vesd le a sarudat, mert szent ez a hely. Nincs többé logikai lépés sem. És az imádás csendje következik. Tulajdonképpen a megtestesülés misztériuma előtt állunk. Jézusban a Fiúisten emberré lett. Tulajdonképpen ez az egyetlen evangélium. Az örökkévaló, a mindenható a mindentudó, végtelenül boldog Isten, a teremtő Isten emberré lett. Aki szenvedni képtelen volt, belépett ebbe a világba, képes szenvedni. És elérte a lelki szenvedés Isten mélységeit valamiképpen. Az irántunk való isteni szeretet megsebzett szeretet lett. Testvérek, ez nagyobb esemény, mint egy tűzhányó kitörése, egy szökőár, ebbe nagyobb erő van, mint amikor kialakult a naprendszer, vagy amikor a csillagvilágba végbemenő iszonyatos katasztrófa. Mert itt érintkezik Isten az emberrel. Jézus lelkében. És Jézus most megrendül. Nyilván látni lehet az arcán. Lehet, hogy könnyek ültek ki a szemében, hiszen barátját, Lázárt megsiratta. Tudod, hogy mi ment ott végbe??? Hogy lehet az, hogy a Szentháromságot eléri a fájdalom. Ezt nevezzük isteni irgalomnak. Mi történhet az isteni szívben, Jézus belsejében, mely Isten igéjével lényegileg egyesített szív! Amelyben az istenség egész teljessége lakozik. Itt kezdődik most a vérrel verejtékezés, és a nagypénteki történet. Szánom a sereget – mondja másutt. Ez az újfajta azonosulás a bukott ember nyomorúságával.
Testvérek! Ha neked probléma az, mert probléma, hogy miért szenvednek a gyermekek, sőt még az állatok szenvedése is… És miért van annyi szenvedés a világban. Most állj meg ezen égő csipkebokor előtt, hogy az Istennek megesik a szíve rajtunk, hogy az örök Szentháromságba, mint egy az irgalom villámai keletkeznek, és többet nem lesz problémád a szenvedés. Csak elviselésre való rettenetes feladat. Nem lehet probléma. Ez a probléma… Hogy-hogy értünk szenved? Hogy tud értünk sírni? Ő nagyon jól tudja, hogy ő az egyetlen pásztor. Mondta, hogy akik előttem jöttek, mind rablók és tolvajok. De mégis arra gondol, hogy a világ végéig legyenek férfiak, akik az ő nevében vezetik majd az ő híveit. Ezért szól most a tanítványokhoz. Rájuk bízza a nagy ügyet, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. És kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Nem hivatal ez! Nem foglalkozás! Nem lelkészkedés!
Nem pszichológiai feladat! Nem tanári állás! Ez a Fiúisten emberi szívébe végbemenő teremtő vihar eredménye. S, akit kiválaszt, annak ehhez köze van, ami itt Jézus szívében végbe megy. A férfinek a szívét követeli! Vagyis teljesen önmagát.
A papnak a szívében kell átalakulni és utána testében, lelkében. Jézusnak az embereken megesett, megrendült szívéhez kell hasonulnia. A papszentelésben erre kapjuk a Szentlelket. A püspöki kézföltétel összekapcsol minket Krisztus szívével! Másképpen köze van az Úrhoz egy szentségi házasságban élő szent asszonynak és férfinak. Másképpen a szerzetesnek. És valamiképpen egészen másképpen a papnak. Bár a papszentelésben végbemegy a Szentlélek által a mi szívünk egyesítése Jézus szentséges szívével, de ezt megtanulni, ehhez erkölcsileg felnőni ehhez egy egész élet kell.
Testvérek! A tudományos kutatás egyre jobban bebizonyítja azt, amit mindig hittünk: hogy a celibátus Jézus isteni akarata. Nem úgy vezette be az egyház. Az egy súlyos tévedés! Amikor a házas apostoloknak beszél a házasság felbonthatatlanságáról, azok azért megdöbbennek. És akkor azt mondja: Van, aki a mennyek országáért lemond róla. Korunk egyik legnagyobb egzegétája, Jacke Düpoun bizonyítja be, hogy ez az apostoloknak szól, nem arról beszél, hogy eleve nem nősül meg, hanem berobbant az életükbe. Valami olyan végleges, hogy abba hagyják a házas életüket, a feleségük beleegyezésével. És ez volt az ősegyház gyakorlata. Mert hogyan magyaráznák meg a keleti egyházban, hogy a püspök miért nem nősülhet. Azt a trullói zsinat tévedett! Joga volt tévedni, mert nem volt egyetemes zsinat. Azt mondták, hogy mi régi szokás szerint házas embereket szentelünk föl. Igen ám, csak hogy akkor hagyták abba a házaséletüket. Mint például Nolai Szent Paulinusz.
Azt a szívet te nem oszthatod meg. Ahhoz nem lehet közöd! Ez a papságnak a lényege!
Testvérek, minden szentéletű pap ilyen volt. Szent János evangélistától kezdve Vianney Szent Jánoson keresztül, II. János Pálig. Házas embereket választott ki, erről szól, és azoknak a feleségük sem kevesebbet adott… Az Egyháznak is adni kell!!! Az a fiatal férfi, akit az Isten meghív, lemond róla az a lány! Ha nem mond le, beleront Isten művébe! És az anya is és az apa is lemond róla.
302-ben történt. Dioclecianus alatt. Ireneuszt, Szmirniumnak, Alsó-Pannónia egyik városának püspökét vonszolták a törvényszék elé. Megparancsolták, hogy áldozzon az isteneknek. Elkövetkezendő kínzásai elég kegyetlenek voltak. De valószínű sokkal égetőbbek azok, amelyet gyermekei és felesége kértek. Tehát ő is egy házas ember volt, aki a nemi életét abbahagyta a püspökszenteléssel. De ott volt a felesége és a gyermekei. Később az egyház úgy döntött, hogy ne legyen képmutatás, ezért eleve olyan férfiakat választott, aki eleve lemondanak róla, hogy ne okozzanak ekkora szenvedést. Fiai és lányai csatlakoztak a hívek kórusához és így szóltak: Apa, drága apa könyörülj rajtunk! Szolgái, szomszédjai és barátai minden bizonnyal egész hívő közössége betöltötte a tárgyalótermet. Ő csupán az Úr szavait tudta nekik ismételni: Ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Akik a papi celibátust elviselhetetlen nyűgnek tartják, azok nagyon hasznos megfontolnivalót találhatnak ebben a nagyon igaz történetben, hogy átértékeljék úgynevezett fennkölt gondolataikat, egy emberibb katolikus papságról. Mi van itt!!! A hit gyöngesége!
Vagy van túlvilág és örök élet, vagy nincs! Vagy van holtak föltámadása és az eljövendő élet, vagy nincs! Vagy hiszünk benne vagy nem! Newman bíboros mondja egyik beszédében, hogy mit reckírozzunk érte? Az eljövendő életért? S azt mondja: Vajmi keveset, vagy talán semmit. Ha egy nap kimondanák, hogy nem lesz örök élet, vajon megváltozna-e a katolikus hívő? Lehet, hogy ugyanúgy élne. Testvérek! A szívünket kéri az Isten.
Nem egy görög katolikus pap tett tanúságot arról, hogy ott kellett hagynia a családját és ment Szibériába. Mert nem szakadt el a római pápától. Nem jobb ezt a szakítást előbb megtenni?
Az Úr Jézus szívével kell egyesülni a mi szívünknek testvérek! S ez nem ott kezdődik, hogy a pap szereti a híveket. Nem ezt kérdezi Jézus. Péter, szeretsz-e engem? Simon, Jónás fia, jobban szeretsz, mint ezek? Simon, Jónás fia, egyáltalán szeretsz engem?
És amikor úgy szeretné a pap Krisztust, mint Szent Pál, aki azt mondta: Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. – akkor egyszerre a hívek megtapasztalják azt, hogy ez az érett pap úgy szereti őket, hogy senki a világon. Az asszonyok hozzá jönnek vigasztalásért. Nem olyanért, amilyet a férjüktől kapnak. Másért. Azt sehol sem kapják meg. A férjek hozzá jönnek a gondjaikkal, a család terhével. S a gyermekek körülveszik, mint atyát.
Testvérek nem most láttunk egy ilyen szent atyát meghalni? Nem döbbentetek meg, hogy egy halálos ágy körül az egész világ ott volt? Hívő és hitetlen. Nem vettétek észre, hogy ami ellen beszél a világ, az csak a divat, a paternalizmus ellen – a szíve mélyén atyákra vágyik! Olyan atyára, akik az Isten Atyát jelenítik meg. Testvéreim, ne csodálkozzatok azon, hogy a sátán és csatlósai a katolikus papságot le akarja gyűrni. Iszonyatos támadásokkal. Egy-egy papi botrányt, papi bűnt csámcsogtat, a világot telekürtöli, aláássa a tekintélyét, de ettől ne ijedjetek meg. Ez isteni intézmény. Olyan, mint a család.
Ez a két isteni intézmény van. És jegyezzétek meg, hogy mivel Isten találta ki az egy férfi és egy nő és a belőle fogant és születő életeket, a családot, ezért maguk a családosok sem tudják lerontani az intézményt. Ez jelenti azt, hogy isteni.
Egy világi intézményt a tagjai le tudják rontani. Hány házasságtörés volt a világ kezdete óta? Hány szétment család? Milyen új képletei a családnak ma? És testvérek nem vagyok jós, TUDOM: marad az egy férfi és egy nő. Ez az isteni intézmény. Higgyétek el, ilyen a katolikus papság. Maguk a rossz papok sem tudják lerontani.
Ez nem a mi szentségünk miatt működik. Hanem az emberiséget megszánó Isten Fia szívéből jöttünk elő. Persze ez kötelez, hogy megfeleljünk annak a fönséges hivatásnak, mint ahogy ti is. A Jézus szíve szerinti papság ezt jelenti.
XVI. Benedek pápa amikor 27 éves papi évfordulójára emlékezett, a papság misztériumáról ezeket mondta: tulajdonképpeni tartóerő elsősorban a belső találkozás az Úrral, annak megtapasztalása, hogy ő itt van, mindig újból kézen fog és vezet, tévútjaimról kiragad, velem jár és igazán szól hozzám. (..) Amikor kitartottam hivatásomban és belőle fakadóan éltem belső életemet, mindig megtapasztaltam a feleletet: szükség van rám, felhasználnak, bizalommal vannak irántam. Saját magam tapasztaltam meg, hogy fenntartó erő, ha adhatunk másoknak. Amikor másokat fenntarthatok, az engem is fenntart. Mindebben megtapasztalhatjuk, hogy milyen igaz: nem vagyunk magunkra hagyatva, az Úr jár velünk. És amikor kölcsönösen bízunk egymásban, hordozzuk egymást, akkor ő maga hordoz bennünket, újból közénk lép, jövőt és reményt ajándékoz.
Amen.
Közösségünkben, ezen túl, amikor papjainkért mondunk imát, Kis Zsolt Attila felelősségteljes, hivatás gyakorlásához is kérjük Isten segítségét.
Isten segítse azokat, is, akiket, jelenleg formál és készít fel, arra, hogy majd felszentelt, papként szolgáljanak.
Ima, a papi hivatás kegyelméért
Uram, Jézus Krisztus, te belelátsz az emberi szív legtitkosabb redőibe. Kérlek, tudasd velem, ha a papi élet magasztos szentségét akarod rám bízni! Világosítsd meg értelmemet, hogy hívásodnak megmérhetetlen kegyelmét tisztán fölismerjem, s aztán add, hogy erős akarattal, a világ minden csábítását diadalmasan legyőzve haladhassak szent célom felé!
Ne engedd, hogy megtántorodjam, amikor eljön a nagy kísértő: a földi élvezet! Ne engedd, hogy elbukjam, hogy alámerüljek az emberi szenvedélyek ködös mélységeibe!
Ne engedj visszariadni az áldozatoktól, hanem add, hogy fölemelkedhessem a te örök papságod szent fényességébe.
Ámen.
Forrás:Újfehértói Plébánia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése