Miért szeretnék katolikus pap lenni?

Egy domonkos testvér tanúságtétele...

Miért nehéz megmagyarázni, hogy miért szeretnék pap lenni? Azért, mert ezer és egy okom van rá, amelyek közül a legtitokzatosabb és minden mást felülmúló ok ez: a szívem mélyén meghallottam egy finom, halk hangot. És hiszem, hogy ez az Ő hangja.

 

Ezt a rövid elmélkedést, hogy miért szeretnék pap lenni, más, nem kevésbé fontos érvekkel is megtölthetném, mint például:
(1) Egész szívemet, lelkem teljes szabadságában Istennek szeretném adni, úgy, hogy Ő legyen az egyetlen vagyonom, az egyetlen, amit birtoklok. És számomra úgy tűnik, hogy ezt akkor tudom elérni, ez a vágyam akkor teljesül, ha katolikus pap leszek.
(2) Teljes szívemből vágyom a Jézussal való barátságra; arra, hogy gondot viselhessek rá az Oltáriszentségben és mindenben, ami ezzel jár:
 

Az Oltáriszentség őrzése, az áldoztatás, a szentségimádás, amelyek mind mélységes mély örömöt okoznak a szívem mélyén; és semmilyen más hivatás nem kínál ilyen meghitt kapcsolatot az Oltáriszentséggel, mint amilyet a katolikus papi hivatás kínál.

(3) Vágyom a lelkek üdvösségére; arra, hogy minden egyes lélek a lehető legmegfelelőbben felkészüljön az üdvösségre, és megadjam minden egyes léleknek azt, amire szüksége van ehhez, és azt, ami végső soron maga a minden: Istent; és ez a nagy feladat elsősorban a katolikus papokra van bízva.
(4) Azért szeretnék katolikus pap lenni, mert szeretnék semmi lenni Jézus nélkül, és minden lenni Jézussal…
És még sorolhatnám, kiegészítve az ún. hivatástörténetemmel, de azt hiszem, az én történetem kifejezetten unalmas. Nálam ezerszer remekebb férfiak szentelték életüket a papságnak, sok olyan, akiknek a hivatástörténete valóban elképesztő. Én itt inkább azt szeretném elmondani, amit bármely más férfi is elmondhatna, aki vágyik a papságra.
 

A katolikus papság utáni vágy szeretetből születik. És ez a szeretet nem csupán felülmúlja az embert, hanem nagyobb, mint bármi más ezen a világon, sőt, nagyobb, mint maga a világ.

A szeretet, amiről beszélek, nem más, mint Isten szeretete. És a katolikus papság utáni vágy ebből a szeretetből születik, magának Istennek a szeretetéből. Miért? Helyszűke miatt most csak négy okot említenék:
(1) A katolikus papi hivatás vágya Isten szeretetéből születik, mert a katolikus papság utáni vágy teljességgel érthetetlen annak, aki nem ismeri Jézus szívének szeretetét.
(2) A katolikus papi hivatás vágya Isten szeretetéből születik, mert egyedül Isten képes annyira kitágítani az emberi szívet, hogy képes legyen Jézus, az örök főpap gyöngéd és tiszta szeretetével törődni a rábízott emberi lelkekkel.
(3) A katolikus papi hivatás vágya Isten szeretetéből születik, mert egyedül csak Isten képes ilyen finom, halk és megbocsátó hanggal meghódítani egy férfi szívét.
(4) A katolikus papi hivatás vágya Isten szeretetéből születik, mert egyedül Isten képes betölteni egy férfi szívét Önmagával, az Ő imádatra méltó szívével.
Az a titokzatos mód, ahogyan Isten felébreszti ezt a vágyat egyes férfiak szívében, egyáltalán nem meglepő. Mégis feltárja előttünk azt a végtelen gyengédséget és türelmet, amellyel Jézus viseltetik a papok lelke iránt, a papok iránt, akik oly gyakran tiporják sárba papi méltóságukat és hűtlenséggel fizetik vissza Isten irántuk való szeretetét.
És mégis, Isten nem szűnik folyamatosan egyszerű férfiakat hívni a legszentebb papi hivatásra; és hálás vagyok, hogy meghívott engem is.
 

Azért nehéz elmagyarázni, hogy miért szeretnék katolikus pap lenni, mert ezer és egy okom van rá, amelyek közül a legtitokzatosabb és minden mást felülmúló ok ez: a szívem csendjében meghallottam egy finom, halk hangot. És ez nem emberi hang: „Jöjj, és kövess engem”.

 

(A cikk szerzője Br. Maximilian Maria Jaskowak, O.P. A magyar fordítást a Dominicana folyóirat (Br. Bernard Knapke) engedélyével tesszük közzé)

Forrás: Domonkos Nővérek