100 éves az olasz Ariberta nővér, 62 éven át a pápák raktárosa és ruhatárosa. Világrekord!
A lengyel „Niedziela, Vasárnap” képes hetilapban február 21-én jelent meg egy riport, amelyben a százéves Ariberta ferences nővér elmeséli az életét, benne azt a 60 évet, melyet a pápák raktárosaként és ruhatárosaként élt meg kezdve XII. Piusz pápától egészen XVI. Benedekig.
A lengyel „Niedziela, Vasárnap” képes hetilapban február 21-én jelent meg egy riport, amelyben a százéves Ariberta ferences nővér elmeséli az életét, benne azt a 60 évet, melyet a pápák raktárosaként és ruhatárosaként élt meg kezdve XII. Piusz pápától egészen XVI. Benedekig.
A XX. század elején a Vatikánban egy gobelin restaurátor műhelyt hoztak létre, amit 1926-ban rábíztak a Szűz Máriáról nevezett Ferences Missziós nővérekre. A nővérek eleinte bejártak a Vatikánba, de 1930 nyarán XI. Piusz pápa kérésére hét nővér a Vatikánba költözött és a Szent Anna plébánia-templom mögötti épületben alakítottak ki kicsi kolostort számukra. A pápa 1931. február 6-án meg is látogatta őket és megcsodálta a műhelyüket és ügyességüket. XII. Piusz pápasága során a világháború után 1945-ben egy új fiatal ferences nővér érkezett hozzájuk, Iride Burzio, vagyis Ariberta nővér. Az Apostoli Palota földszintjén a pápa magánraktárában kezdte meg szolgálatát, majd tovább folytatta tevékenységét XXIII. János, VI. Pál, I. és főleg II. János Pál pápa alatt, akinek 27 éven át szolgált, de még Benedek pápa első két évében is aktív volt, egészen 2007-ig, amikor 88 éves korában visszavonult, de búcsújakor személyesen köszönthette még Benedek pápát. 62 évet töltött egyvégtében a pápák szolgálatában, ami önmagában egy szép vatikáni világrekord. „Nyugdíjba” vonulásakor rendje Velence közeli házába, Borgo Saccóba költözött, ahol most nővértársai köszöntötték századik születésnapján.
A lengyel Vasárnap hetilap újságírója a vatikáni kezdetekről kérdezte először...
Alig múltam 23 éves a noviciátusom után, amikor a rendem a Vatikánba küldött, hogy az ottani közösségünkben dolgozzam. XII. Piusz pápa ideje volt ez, amikor Pasqualina Lehnert nővér volt az ő titkárnője. Én a pápa raktárában dolgoztam, ami Pasqualina nővér idejében valóságos karitász központ lett. A háború utáni években akkor nagyon sok szegény ember kopogtatott a pápa ajtaján. Sok jótevő viszont a pápára hagyott egy sereg adományt, ami aztán végül a szegényekhez került.
XXIII. Jánosra hogy emlékezik?
XXIII. János pápa rögtön megválasztása után találkozott a vatikáni alkalmazottakkal. Amikor megtudta, hogy milyen keveset keresnek az alkalmazottak, azonnal felemelte a fizetésüket. Bennünket arra kért, hogy ruhákból és élelmiszerből készítsünk csomagokat azoknak a családoknak, ahol négynél több gyermeket neveltek.
Egyszer azt mondta VI. Pálról, hogy ő a „kedvenc pápája”. Miért?
Azért mert ő volt az én kislánykorom püspöke Milánóban. Aztán itt a raktárban dolgozva még jobban megismertem. Nagyon finom, tapintatos ember volt. Egyszer meghívott bennünket egy szentmisére a magánkápolnájába és így köszönte meg azt a miseruhát, amit papszentelése 50. évfordulójára készítettünk. (Ezt a báránymotívumos miseruhát használta II. János Pál pápa szolgálata kezdetén). Egyenként, személyesen köszöntött bennünket és azt kérte, hogy továbbra is gondoljunk csak az Úrra, anélkül, hogy túlterhelnénk magunkat a munkával.
Akkor önök készítették a raktárban a pápa miseruháit is?
Igen, sok más munkánk mellett az volt a dolgunk, hogy méretre készítsük a Szentatya liturgikus ruháit. Kézzel varrtuk, hímeztük, némelyik egészen mestermunka! Emlékszem, hogy a híres Lello Scorzelli szobrász készített rajzokat nekünk és azok mintájára készítettük a miseruhákat II. János Pál számára is.
Ön 27 éven át szolgált II. János Pál pápának, aki oly sokat utazott és milliókat vonzott a Vatikánba…
Nagyon sok embert fogadott és a hívek rengeteg ajándékot hoztak neki, főként a szerdai általános kihallgatáson, gyerekrajzoktól kezdve kamionnyi kalács-panettónéig a szegények számára, vagy takarók százaitól kezdve az egészen értékes ajándékokig, melyek a Vatikáni Múzeumokba kerültek. A mi feladatunk volt – a pápa és az államtitkárság titkáraival egységben –, hogy rendszerezzük és szortírozzuk ezeket az ajándékokat.
A pápai utak kapcsán mi volt a dolguk?
Az egyik legkényesebb feladat volt éppen az ajándékcsomagok elkészítése, két rendtársammal együtt. Ahová utazott, mindig sok rózsafüzért, pápamedált, vagy éppen drága kelyheket, miseruhákat csomagoltunk be, amiket aztán a pápa a helyszínen odaajándékozott.
És az utolsó évek XVI. Benedek pápával…?
Igen, ő az utolsó pápa, akit még személyesen ismertem. A vatikáni szolgálatom végén 2007 októberében kihallgatáson fogadott azokkal a lengyel nővérekkel együtt, akik 2001 óta velem dolgoztak a raktárban. Azóta is abban a kiváltságban részesülök, hogy a titkárán és egy neki segítő nővéren keresztül kapcsolatban maradhatok vele.
Ön századik életévét tölti be…
Mindenekelőtt az Urat dicsérem, aki mindig megsegített engem az életemben. Most már csak arra az életre gondolok, ami Mellette, Vele lesz.
Forrás: Vatikáni Rádió
A lengyel Vasárnap hetilap újságírója a vatikáni kezdetekről kérdezte először...
Alig múltam 23 éves a noviciátusom után, amikor a rendem a Vatikánba küldött, hogy az ottani közösségünkben dolgozzam. XII. Piusz pápa ideje volt ez, amikor Pasqualina Lehnert nővér volt az ő titkárnője. Én a pápa raktárában dolgoztam, ami Pasqualina nővér idejében valóságos karitász központ lett. A háború utáni években akkor nagyon sok szegény ember kopogtatott a pápa ajtaján. Sok jótevő viszont a pápára hagyott egy sereg adományt, ami aztán végül a szegényekhez került.
XXIII. Jánosra hogy emlékezik?
XXIII. János pápa rögtön megválasztása után találkozott a vatikáni alkalmazottakkal. Amikor megtudta, hogy milyen keveset keresnek az alkalmazottak, azonnal felemelte a fizetésüket. Bennünket arra kért, hogy ruhákból és élelmiszerből készítsünk csomagokat azoknak a családoknak, ahol négynél több gyermeket neveltek.
Egyszer azt mondta VI. Pálról, hogy ő a „kedvenc pápája”. Miért?
Azért mert ő volt az én kislánykorom püspöke Milánóban. Aztán itt a raktárban dolgozva még jobban megismertem. Nagyon finom, tapintatos ember volt. Egyszer meghívott bennünket egy szentmisére a magánkápolnájába és így köszönte meg azt a miseruhát, amit papszentelése 50. évfordulójára készítettünk. (Ezt a báránymotívumos miseruhát használta II. János Pál pápa szolgálata kezdetén). Egyenként, személyesen köszöntött bennünket és azt kérte, hogy továbbra is gondoljunk csak az Úrra, anélkül, hogy túlterhelnénk magunkat a munkával.
Akkor önök készítették a raktárban a pápa miseruháit is?
Igen, sok más munkánk mellett az volt a dolgunk, hogy méretre készítsük a Szentatya liturgikus ruháit. Kézzel varrtuk, hímeztük, némelyik egészen mestermunka! Emlékszem, hogy a híres Lello Scorzelli szobrász készített rajzokat nekünk és azok mintájára készítettük a miseruhákat II. János Pál számára is.
Ön 27 éven át szolgált II. János Pál pápának, aki oly sokat utazott és milliókat vonzott a Vatikánba…
Nagyon sok embert fogadott és a hívek rengeteg ajándékot hoztak neki, főként a szerdai általános kihallgatáson, gyerekrajzoktól kezdve kamionnyi kalács-panettónéig a szegények számára, vagy takarók százaitól kezdve az egészen értékes ajándékokig, melyek a Vatikáni Múzeumokba kerültek. A mi feladatunk volt – a pápa és az államtitkárság titkáraival egységben –, hogy rendszerezzük és szortírozzuk ezeket az ajándékokat.
A pápai utak kapcsán mi volt a dolguk?
Az egyik legkényesebb feladat volt éppen az ajándékcsomagok elkészítése, két rendtársammal együtt. Ahová utazott, mindig sok rózsafüzért, pápamedált, vagy éppen drága kelyheket, miseruhákat csomagoltunk be, amiket aztán a pápa a helyszínen odaajándékozott.
És az utolsó évek XVI. Benedek pápával…?
Igen, ő az utolsó pápa, akit még személyesen ismertem. A vatikáni szolgálatom végén 2007 októberében kihallgatáson fogadott azokkal a lengyel nővérekkel együtt, akik 2001 óta velem dolgoztak a raktárban. Azóta is abban a kiváltságban részesülök, hogy a titkárán és egy neki segítő nővéren keresztül kapcsolatban maradhatok vele.
Ön századik életévét tölti be…
Mindenekelőtt az Urat dicsérem, aki mindig megsegített engem az életemben. Most már csak arra az életre gondolok, ami Mellette, Vele lesz.
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése