Az amerikai Lawrence Girard
állandó diakónus tavaly novemberben ünnepelte századik születésnapját, és még
mindig aktívan részt vesz egyházközsége szolgálatában. A The National Catholic
Register újságírója 2018 adventjében kereste fel a százéves diakónust a
Michigan állambeli Dearborn Heightsban.
Thomas Woodrow Wilson volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az emberek Ford T modellel mentek moziba, hogy megnézzék Charlie Chaplin legújabb filmjét, és éppen véget ért az első világháború, amikor Lawrence Girard meglátta a napvilágot 1918. november 21-én. A századik életévét betöltött állandó diakónus hetente nyolc szentmisén lát el szolgálatot a Szent Sebestyén-templomban, Dearborn Heightsban: hétköznapokon egy, vasárnaponként két liturgián. Felolvassa az evangéliumot és a miseintenciókat, és segít az áldoztatásban. Plébánosa, Walter Ptak szerint: „Százéves, de tele van élettel és nagyon aktív”.
Girard diakónus mindig eleven gyorsasággal teszi meg az utat a templom és az épület háta mögötti sekrestye között. Ptak atya nevetve mondja: „El kell kapnom, és rá kell szólnom: »Várj, rossz fényt vetsz rám. Ötvenhét éves vagyok, és nem tudok lépést tartani veled.«” A diakónus a szentmisék mellett szinte minden plébániai programon részt vesz. „Mindig jön-megy; igazi tanúságtétel ez, különösen az idősek számára – teszi hozzá Ptak atya. – Különösen pozitív kisugárzása van, halad előre, hirdetve és megélve az evangéliumot.”
Mások is észrevették a plébánián Lawrence Girard lelkesedését a szolgálatért. „A diakónus csodálatos, csodálatos ember – mondja a közösség egyik tagja, Ken Krach. – Nagyon fürge, mindig az elsők között érkezik, és mindig bölcsen szól. Nagyon ösztönöző, imádságos, szelíd ember, és különösen jó a memóriája.”
Lawrence Girard a kanadai Windsorban nőtt fel. Tanári diplomát szerzett, majd 1932-ben belépett a Keresztény Iskolatestvérek kongregációjába, és a rend torontói és montreali iskoláiban tanított. „Amikor éreztem, hogy a házas életre kaptam meghívást, elhagytam az iskolatestvéreket. 1947-ben Detroitba költöztem, ahol a szüleim éltek” – meséli. Eleinte továbbra is katolikus iskolákban tanított, majd visszaült az iskolapadba, hogy szociális munkás képesítést szerezzen a Wayne Állami Egyetemen, Detroitban, majd a detroiti katolikus egyetemen végezte el a mesterképzést.
Huszonöt éven át szociális munkásként dolgozott Michigan államban, Wayne megyében. A detroiti Szent Megváltó-templomban találkozott a feleségével, Jeannel, aki tanár volt egy állami iskolában. 1951-ben házasodtak össze, és hatvan évig, 2012-ig éltek együtt, amikor Jean kilencvenhárom éves korában elhunyt. Öt gyermekük született, akik ma már ötvennyolc és hatvanöt év közöttiek. Lawrence Girard most a lányával, Clare-rel él. Három másik gyermeke Michigan délkeleti részén lakik, egy pedig Ottawában.
A II. vatikáni zsinat után Szent VI. Pál pápa megújította az állandó diakonátust. A detroiti érsekség 1971-ben elindította a diakónusképzést; Lawrence Girard 1972-ben kezdte el a képzést, és 1976. április 25-én szentelték. „Soha nem gondoltam, hogy papi hivatásom lenne, de úgy éreztem, hogy néhány talentumomat felhasználva segíthetek az Egyháznak” – emlékezik vissza a diakónus.
Régebben rendszeresen látogatta a betegeket, elvitte az Oltáriszentséget azok számára, akik áldozni szerettek volna az Oakwood Kórházban, illetve amikor hívták, otthonaikban is felkereste a betegeket. Gyakran húsz embert is meglátogatott egy nap. „Elmondták a családjuk történetét és a gondjaikat. Beszélgettem velük Istenről, és együtt imádkoztunk. Néha, amikor kellett, javasoltam a betegnek, hogy végezze el a szentgyónást. Hívtam papot, aki kiszolgáltatta a betegek szentségét is, ha az illető kívánta.”
Mi Girard diakónus hosszú, egészséges és boldog életének titka? „A drága feleségem segített, hogy sokáig éljek – véli. – És jó gének is vannak a családban. Az őseink Franciaországból származtak, elmenekültek a francia forradalom elől. Előre látták, hogy mi jön, és Kanadába mentek, hogy szabadon gyakorolhassák a vallásukat.” Girard diakónus apja csak hatvanöt éves volt, amikor reumás láz okozta szívrohamban meghalt. Édesanyja nyolcvanhárom éves koráig élt.
A százéves diakónus azt mondja, megpróbál egészségesen étkezni, naponta iszik egy pici bort, és ritkán kell csak orvoshoz mennie. „Azt hiszem, egészségesebb lennék, ha soha nem dohányoztam volna – ismeri el. – Körülbelül negyven évig cigarettáztam. Megpróbáltam kétszer is leszokni, de csak néhány hétig bírtam. Akkor hagytam végleg abba, amikor hatvankét éves koromban nyugdíjba mentem.” Hogyan sikerült végül leszoknia? „Egyszerűen nem vásároltam több cigarettát” – mondja.
Girard diakónus nem aggódik a jövő miatt, csak teszi, amit mindig is csinált. „Remélem, hogy az egyházközség és a család megbecsülését élvezve halhatok meg – teszi hozzá. – Az oltár körüli szolgálat segít nekem imádkozni. Úgy gondolom, hasznos vagyok a papnak azzal, hogy felolvasok és áldoztatok.” A személyes kapcsolatát Istennel a Szentírás olvasása és a rendszeres szentgyónás erősíti. „Ez közelebb visz Istenhez.”
Vajon százévesen gondol arra, hogy hamarosan találkozik Istennel? „Nem töltöm az időt azzal, hogy aggódom a halál miatt. Nem félek – mondja. – Nem töprengek sokat azon, hogyan fogok meghalni, de nem hiszem, hogy autóbalesetben, mivel két évvel ezelőtt abbahagytam a vezetést – tönkrement az autó. De kedves a gyerekektől, hogy elvisznek ide-oda.”
Lawrence Girard több mint negyven éve diakónus, de még mindig alig várja, hogy szolgálhasson az oltár körül. „Amíg tudok misén részt venni, szolgálni is szeretnék a liturgián. Kicsit lassabb vagyok, mint régen, de szeretek segédkezni a papnak a szentmisén. Én vagyok a legboldogabb, amikor segíthetek.”
Forrás: The National Catholic Register/Magyar Kurír
Fotó: Luke Armstrong/The National Catholic Register
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése