Július 22-én, pénteken délben, a
Szentszék Sajtótermében az újságíróknak bemutatták Ferenc pápa Vultum Dei
Querere (Isten Arcának keresése) kezdetű új apostoli konstitúcióját a
szemlélődő női rendekről.
Felszólalt többek között José Rodríguez Carballo ferences érsek, a Megszentelt
Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának titkára.
Kifejezte háláját ezért a szép ajándékért Ferenc pápának, hogy oly nagyra
értékeli a szemlélődő nővérek életét. A Konstitúció 66 évvel azután
jelenik meg, hogy XII. Pius pápa még a zsinat előtt, 1950-ben közzé tette
Sponsa Christi konstitúcióját, szabályozva minden szemlélődő közösség életét.
Köszönetet mondott a világon szétszóródva élő szemlélődő nővéreknek is, akik
állandó imádságukkal támogatják az egész Egyházat az evangelizálásban,
„különösen is a leggyengébb tagokat, a leginkább rászorulókat” (n. 17). „Az
Egyháznak szüksége van rátok, mint fáklyákra, amelyek megvilágítják korunk
embereinek - férfiak és nők - útját.”(n. 36)
„Isten arcának keresése végighalad az emberiség történetén, az ember mindig hivatva van a szeretet párbeszédére Teremtőjével (vö. GS19)”. – Így kezdődik az új pápai dokumentum, amely itt rögtön hivatkozik a zsinat Gaudium et spes kezdetű dokumentumának arra a pontjára, amely az ateizmus válfajairól és gyökereiről szól. Így folytatódik: „Mert eltörölhetetlen a férfi és a nő vallási dimenziója: szívük az Abszolútum keresésére irányul, Istenre, akinek szükségét nem mindig érzik világosan. Ez a keresés általános minden jóakaratú embernél. Sokan még azok közül is, akik nem hívőknek vallják magukat, szívük mélyén érzik ezt a vágyakozást, amely ott rejtőzik minden férfi és nő lelkében, akik a boldogságot és a teljességet keresik szenvedélyesen, de soha nem telnek el örömmel. Szent Ágoston a Vallomásokban (Conf. 1,1) ezt így fejezte ki: ’Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.’ A szív nyugtalansága abból a mély intuícióból fakad, hogy Isten az, aki elsőnek keresi az embert, titokzatosan Magához vonzva őt.”
Minden hívőt a keresztségtől kezdve vonzza Isten szent Arca, de az Istennek szentelt személyek, éppen konszekrációjuk folytán, „különös módon, prófétai módon” követik az Urat: arra hívattak, hogy felfedezzék Isten jelenlétének jeleit a mindennapi életben, hogy bölcsen fel tudják ismerni Isten és az emberiség irántuk támasztott elvárásait. A nagy elvárás minden konszekrált – Istennek szentelt - férfiak és nők felé: legyenek képesek állandóan keresni Istent a „hit szemével, hogy ne feledjék jelenlétét, példának állítva a férfiaknak és nőknek Jézus tiszta, szegény és engedelmes életét, mint hihető és megbízható jelet, amely valamiképpen Isten Szavának „élő exegézise”. Az Istennek szentelt személyek az Egyházban a kezdetektől keresték Isten Arcát, szemlélték Istent a világ közepette.”
A most megjelent konstitúció figyelembe veszi a II. Vatikáni zsinat egyháztanát (Lumen gentium), különösen is a Perfectae caritatis k. határozatot a szerzetesi élet megújításáról, és gyakran idézi a többi zsinati dokumentumot is, valamint folyamatosan az előző pápáknak a szemlélődő szerzetesi életre vonatkozó megnyilatkozásait és a megújult kánonjogot. Időhiány miatt most csak felsorolásra szorítkozunk.
A fentebb röviden jelzett Bevezető (1-4. pontok) után a következő nagyobb részekre oszlik a 37 pontból álló dokumentum: - A konszekrált élet és a monasztikus szemlélődő élet nagyra becsülése, dicsérete és hálaadás érte (5-6) – Az Egyház kíséri és vezeti a konszekrált élet közösségeit (7-8) – A kontemplatív élet lényeges elemei (9-11) – Témák a megkülönböztetéshez és a szerzetesi élet revíziójához (12-35). Ezen belül 12 témát jelöl meg a konstitúció. Az Istennek szentel személyek képzése – imádság – Isten Szavának központi helye (Lectio divina – és óraliturgia) – Az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége – testvéri élet a közösségben - a monostorok önállósága – federáció a hasonló karizmájú monostorok között – a klauzúra különböző formái - a munka – a szilencium – a kommunikáció eszközeinek használata – az aszkézis. – Utolsó rész: A szerzetesnők (apácák) tanúságtétele (36-37.)
A konstitúció végén következnek a gyakorlati és kánonjogi rendelkezések a Konszekrált Élet és az Apostoli Élet Kongregációja és a szemlélődő női monostorok számára. A Vultum Dei Querere k. apostoli konstitúciót Ferenc pápa 2016. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén írta alá.
Forrás: Vatikáni Rádió - 2018
„Isten arcának keresése végighalad az emberiség történetén, az ember mindig hivatva van a szeretet párbeszédére Teremtőjével (vö. GS19)”. – Így kezdődik az új pápai dokumentum, amely itt rögtön hivatkozik a zsinat Gaudium et spes kezdetű dokumentumának arra a pontjára, amely az ateizmus válfajairól és gyökereiről szól. Így folytatódik: „Mert eltörölhetetlen a férfi és a nő vallási dimenziója: szívük az Abszolútum keresésére irányul, Istenre, akinek szükségét nem mindig érzik világosan. Ez a keresés általános minden jóakaratú embernél. Sokan még azok közül is, akik nem hívőknek vallják magukat, szívük mélyén érzik ezt a vágyakozást, amely ott rejtőzik minden férfi és nő lelkében, akik a boldogságot és a teljességet keresik szenvedélyesen, de soha nem telnek el örömmel. Szent Ágoston a Vallomásokban (Conf. 1,1) ezt így fejezte ki: ’Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.’ A szív nyugtalansága abból a mély intuícióból fakad, hogy Isten az, aki elsőnek keresi az embert, titokzatosan Magához vonzva őt.”
Minden hívőt a keresztségtől kezdve vonzza Isten szent Arca, de az Istennek szentelt személyek, éppen konszekrációjuk folytán, „különös módon, prófétai módon” követik az Urat: arra hívattak, hogy felfedezzék Isten jelenlétének jeleit a mindennapi életben, hogy bölcsen fel tudják ismerni Isten és az emberiség irántuk támasztott elvárásait. A nagy elvárás minden konszekrált – Istennek szentelt - férfiak és nők felé: legyenek képesek állandóan keresni Istent a „hit szemével, hogy ne feledjék jelenlétét, példának állítva a férfiaknak és nőknek Jézus tiszta, szegény és engedelmes életét, mint hihető és megbízható jelet, amely valamiképpen Isten Szavának „élő exegézise”. Az Istennek szentelt személyek az Egyházban a kezdetektől keresték Isten Arcát, szemlélték Istent a világ közepette.”
A most megjelent konstitúció figyelembe veszi a II. Vatikáni zsinat egyháztanát (Lumen gentium), különösen is a Perfectae caritatis k. határozatot a szerzetesi élet megújításáról, és gyakran idézi a többi zsinati dokumentumot is, valamint folyamatosan az előző pápáknak a szemlélődő szerzetesi életre vonatkozó megnyilatkozásait és a megújult kánonjogot. Időhiány miatt most csak felsorolásra szorítkozunk.
A fentebb röviden jelzett Bevezető (1-4. pontok) után a következő nagyobb részekre oszlik a 37 pontból álló dokumentum: - A konszekrált élet és a monasztikus szemlélődő élet nagyra becsülése, dicsérete és hálaadás érte (5-6) – Az Egyház kíséri és vezeti a konszekrált élet közösségeit (7-8) – A kontemplatív élet lényeges elemei (9-11) – Témák a megkülönböztetéshez és a szerzetesi élet revíziójához (12-35). Ezen belül 12 témát jelöl meg a konstitúció. Az Istennek szentel személyek képzése – imádság – Isten Szavának központi helye (Lectio divina – és óraliturgia) – Az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége – testvéri élet a közösségben - a monostorok önállósága – federáció a hasonló karizmájú monostorok között – a klauzúra különböző formái - a munka – a szilencium – a kommunikáció eszközeinek használata – az aszkézis. – Utolsó rész: A szerzetesnők (apácák) tanúságtétele (36-37.)
A konstitúció végén következnek a gyakorlati és kánonjogi rendelkezések a Konszekrált Élet és az Apostoli Élet Kongregációja és a szemlélődő női monostorok számára. A Vultum Dei Querere k. apostoli konstitúciót Ferenc pápa 2016. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén írta alá.
Forrás: Vatikáni Rádió - 2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése