Küldetésünk van

Beszélgetés Bátor Botonddal a 700 éves pálos rendről

A pálos az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Működését a Szentszék 1308-ban hagyta jóvá. A rendet Boldog Özséb alapította, aki 1252-ben közösségbe gyűjtötte a Pilis hegységben élő remetéket, és szabályzatot készített számukra.

A remeték közösségbe szervezése és a Remete Szent Pálról elnevezett rend alapítása óta eltelt évszázadok történéseiről és a pálos rendnek a mai magyar társadalomban betöltött szerepéről Bátor Botond atyát, a Magyarországi Pálos Rend új tartományfőnökét kérdeztük.

– A rend alapítása óta eltelt hét és fél évszázad során csodákban bővelkedő, nyugodt és meglehetősen hányatott időszakok váltották egymást. Mi az, amit feltétlenül érdemes kiemelnünk ebből a hosszú periódusból?

– A csodák sorát talán már az alapításnál kezdhetjük. Isten munkáját kell látnunk abban, hogy Boldog Özséb, a nagy hatalmú kanonok egyszer csak úgy határozott: leveti gazdagságát és hatalmát, és kivonul a rengetegbe magokon élni és vezekelni. Komoly fordulatot hozott rendünk életébe az a momentum is, amikor Nagy Lajos király tizenhat márianosztrai pálost Lengyelországba küldött, hogy kolostort alapítsanak Czestochowában. Csak évszáza­dokkal később mutatkozott meg ennek a bölcs előrelátásnak a hasznossága, amikor a hazánkban komoly szorongattatásnak kitett rend tagjai ott, Czestochowában éltek tovább, hogy aztán a viharos időszak elmúltával visszatérjenek, és itthon is újra életre keltsék az özsébi remeteszellemiséget.

– Mennyire életképes egy imára, vezeklésre, remeteségre épülő közösség a huszonegyedik században, a számítógépek, mobiltelefonok világában, a kommunikációra épülő társadalomban?

– Gyakran szegezik nekem ezt a kérdést, többnyire kritikusan. De el kell mondanom, semmilyen feloldhatatlan ellentétet nem látok a rend szellemisége és korunk kihívásai között. Mi minden olyan lehetőséget kihasználunk, amit a modern technika megad nekünk, közben azonban vigyázunk, nehogy az eszközök rabjaivá váljunk. Szolgálatunk, engesztelésünk a legfőbb parancsra, a szeretetre épül. Ehhez a szolgálathoz szükségünk is van a modernitásra. Ugyanakkor ez senkit nem akadályozhat meg abban, hogy rendünk tagja legyen. Hogy igazi pálos legyen.

– Az alapítása óta eltelt hét és fél évszázad alatt a hiten túl mit adott a pálos rend a magyarságnak?

– Személyekben? Tudósokat, politikusokat. Hogy csak néhány nevet említsek, Gyöngyösi Gergely történetírót, az államférfi Martinuzzi „Fráter” Györgyöt, Ányos Pál költőt, Esterházy Imre hercegprímást és még sorolhatnám… Lelkületben? Megerősödött hitet abban, hogy feladatunk, küldetésünk van, segítenünk kell mindenkin, aki ebben az összekuszálódott világban felénk fordul. Számban? A rendszerváltás utáni újrakezdés óta, ha lassan is, de gyarapszik rendünk. Ez pedig jó jel, főleg ha Pázmány Péter mondatát idézzük, aki szerint: „édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani”.

– Az ön személyében júliustól új tartományfőnöke van a magyarországi pálosoknak. Mik a tervei? Marad Petőfiszálláson – Pálosszentkúton, vagy más állomáshelyre kell mennie?

– Igen, most azt a feladatot kaptam az elkövetkező három évre, hogy rendi családunkat vezessem. Tudom, el kell fogadnom ezt az új kihívást, de nagyon nehéz szívvel teszem. Szerettem itt együtt lenni a tiszta szívű alföldi emberekkel. Megszerettem a falut, azt a csapatot, amely mindig segített munkámban és körülvett szeretetével. Sokáig töprengtem, hogy talán itt kellene maradnom, és innen ellátnom a vezetői feladatokat. Egy idő után aztán rájöttem: ez képtelenség. Plébánosi és házfőnöki feladataim megfelelő ellátása mellett ugyanis épp a legfontosabbra, a rend irányítására nem tudnék kellőképp odafigyelni. Ezért úgy döntöttem: a budapesti Sziklakolostorban dolgozom az elkövetkező időben.

– Vagyis elmegy. Ki érkezik majd a helyére?

– Úgy gondolom, Barnabás testvér a legalkalmasabb erre a feladatra. Több okból is. Egyrészt éveket töltött már itt korábban, s az emberek elfogadták, szerették. Barnabás atya is szívesen volt ebben a kolostorban. Másrészt egy ilyen kegyhely irányításához gyakorlatias emberre van szükség, őt pedig pontosan ilyennek ismerem.

– Mit emelne ki a 700 éves évforduló programokban gazdag ünnepi rendezvényei közül?

– Először is a július 25-26-i Keresztény Motoros Zarándoklatot. Bár nem szorosan kapcsolódik az évfordulós programokhoz, fontosnak tartom, hogy augusztus 20-án szentmise keretében szenteltük meg a petőfiszállási iskola előtti téren felállított keresztet, amely közadakozásból és a helybeliek áldozatos munkájával valósult meg, s amelyre nagyon büszke vagyok.

– A rendszerváltás után Magyarországon is újjáéledtek a szerzetesrendek. Számos fiatal választja ezt az életet. A pálos rend iránt mekkora az érdeklődés?

– Számos rend – gondolok itt a bencésekre, ferencesekre, piaristákra – az előző rendszerben is ismert volt. A pálosok iránt az 1995-96-os években nőtt meg érdeklődés a hivatások tekintetében. Az akkor elkezdődött érdeklődés azóta sem változott. A mai napig minden évben két-három, esetenként több fiatal (újonc) jelentkezik, hogy felvételét kérje rendünkbe. Bizonyos mértékű utánpótlás tehát van. De mi elsősorban olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik nemcsak a pálos rend iránt mutatnak érdeklődést, hanem hivatást is éreznek arra, hogy Remete Szent Pált követve egész életüket Isten közelében töltsék, illetve vállalkoznak arra, hogy Boldog Özséb példája nyomán felajánlják életüket, imádságaikat és tevékenységüket a magyarságért, engesztelésül Istennek.

Névjegy

Páter Bátor Botond 1967. november 15-én, Budapesten született. Kecskeméten, a piaristáknál érettségizett 1986-ban. Egy évig teológiát tanult a Budapesti Hittudományi Akadémián. Egy évvel később jelentkezett kispapnak a győri szemináriumba. 1989-ben behívták katonának, Hódmezővásárhelyen szolgált. Leszerelés után folytatta teológiai tanulmányait. 1991-ben kérte felvételét a pálos rendbe. 1994-ben szentelték diakónussá, 1995-ben pappá. 2002-ben nevezték ki a szentkúti kolostor, egyben a petőfiszállási plébánia vezetőjévé. 2008 júliusától a magyarországi pálosok tartományfőnöke.

Szász András

Forrás: Família magazin - 2008