Beszélgetés Tölgyesi Csaba Alberik atyával, ciszterci szerzetessel
A szervezők között volt beszélgetőpartnerem, Alberik atya is, akivel különböző szálak kötnek össze (közös ismerősök, származási hely, hivatás).
A szervezők között volt beszélgetőpartnerem, Alberik atya is, akivel különböző szálak kötnek össze (közös ismerősök, származási hely, hivatás).
- In medias res, azaz vágjunk a dolgok közepébe! Az előző politikai rendszerrel kapcsolatosan kérdezem: tekintettel arra, hogy édesanyja tanárnő volt, hogyan vett részt a szentmiséken?
- Ez egy sajátos esemény volt az életemben, a szentmisén való részvételünk édesanyám állásába került volna. Ezért azt a megoldást választották szüleim, hogy inkább egy hozzánk közel eső település templomában vegyünk részt a vasárnapi szentmiséken. A másik megoldás az volt, hogy a helybéli templom sekrestyéjéből hallgattuk a szentmiséket hangszórón. Ezt rendszerint vagy nem értettük (a húgommal), vagy nem érte el a szívünket. Biztos támpont azonban - és erre nem tudok meghatódás nélkül gondolni - édesapám áhítattól sugárzó arca volt. Ez jelezte számukra, hogy ami ott bent történik, az fontos, mert édesapám teljesen belefelejtkezett. Nagyon hálás vagyok ezért neki.
- Mi motiválta arra, hogy pap, ciszterci szerzetes legyen?
- Erre csak egy és igen rövid választ tudok adni: Isten mindenkinél jobban szeretett. Mindig is vonzott a monasztikus élet. Az olyan titokzatos volt a számomra. Amikor behatóbban megismertem a ciszterci életet - egyszerű, dísz nélküli monostorok, kétkezi munka és istendicséret - és annak magyarországi változatát (az imádságos élet mellett gimnáziumtanári és plébániai-lelkipásztori munka) egyértelmű volt a számomra, hogy Isten erre hív.
- Hogyan alakul a ciszterci szerzetes egy-egy napja?
- Egy örökfogadalmas ciszterci szerzetes napját az éppen adott élethelyzete és beosztása határozza meg. Ha a monostor csendjében él - mint magam is -, de lelkipásztori munkát végez, akkor a napjának egyik felét az istendicséret tölti ki, a másik felét pedig a lelkekért végzett szolgálat. Nagyon fontosnak tartom a lelki életet naponta tápláló kegyelemforrások felhasználását: zsolozsma, szentmise, elmélkedés, lelki olvasmány, szentírásolvasás, rózsafüzér. Ha ezeket sikerül alaposan elvégeznem, illetve ezeken részt vennem, akkor a személyes munkámban "kézzelfoghatóan" jelen van Isten. A monostori napirend persze mindenkor kötelez. Ez számomra nem teher, hanem út, és ezért nem nehéz megtartanom. Ha az ember megszokja, már el sem tudja nélküle képzelni a hétköznapjait. Mindezek mellett van idő a teljes kikapcsolódásra is évente egyszer, amikor a szüleinket látogatjuk meg.
- Jelenleg szerzetesként milyen szolgálatot teljesít?
- A Zirchez közel eső plébánián, Olaszfaluban dolgozom mint plébános, ott hitoktatok is, a zirci cserkészcsapatot vezetem, Zircen kórházi lelkipásztori szolgálatot is végzek. E mellett lelkigyakorlatot vezettem és ifjúsági lelki napokon elmélkedéseket is tartottam már.
- Egyik közös ismerősünk Beer Gergely plébános...
- Gergelyt fiatal papként ismertem meg. A szomszédos Bajsán volt plébános, de besegített Topolyán is. Egészen modern eszmeisége gondolkodásra sarkallt minket. Szerette a fiatalokat, és a saját szintjükön szólította meg őket. Ez nekem nagyon imponált. Nem volt benne póz, nem ismerte a papi felsőbbrendűség-tudatot. Egyszerűen szólt hozzánk, és megbízott bennünk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy komolyabban érdeklődjek a papi hivatás után. Úgy gondoltam, ha a lelki atya egy ilyen közvetlen ember tud lenni, akkor bizonyára sok fiatalt tud Istenhez vezetni. Az őszintesége is nagyon hiteles volt. Nem tagadta, hogy nem célba ért a papságával, hanem vallotta, hogy úton van. Ezt alázattal tette, és ez még nagyobb bizalomra sarkallt engem a jó Isten iránt. Sokkal imponálóbb egy, a hibáit vállaló pap, mint akinek a hibáiról csak a háta mögött beszélnek az emberek. E helyütt szeretném megköszönni neki, hogy jókora része volt a hivatásom kialakulásában. Isten áldása kísérje őt a lelkekért végzett munkájában.
- Van-e valamilyen különlegesség, ami Bácstopolyához köti?
- A bácstopolyai templom tövében vannak a papi hivatásom gyökerei. Ott ministráltam, ott kapcsolódtam bele a helyi közösség életébe. Szeretem azt a mezővárost, szívesen járok haza. Egyfajta feltöltődést hoznak számomra a Topolyán töltött napok. Találkozom az ismerősökkel, misézem nekik, és sokféleképp szeretném kifejezni, hogy hálás vagyok nekik: imáikért, áldozataikért, amelyekkel a papsághoz segítettek
- Mit üzen a horvátországi magyar olvasóknak?
- Üzenem, hogy imádkozzanak papi hivatásokért, mert ha egy magyarok lakta faluban már nem anyanyelvünkön hirdetik Isten igéjét, hosszú távon az már a teljes asszimilációt készíti elő. Magam is imádkozom azért, hogy magyar illetve magyarul is jól tudó papjaik legyenek. Isten áldja meg mindnyájukat!
Forrás: http://www.emagyar.net - 2008
- Ez egy sajátos esemény volt az életemben, a szentmisén való részvételünk édesanyám állásába került volna. Ezért azt a megoldást választották szüleim, hogy inkább egy hozzánk közel eső település templomában vegyünk részt a vasárnapi szentmiséken. A másik megoldás az volt, hogy a helybéli templom sekrestyéjéből hallgattuk a szentmiséket hangszórón. Ezt rendszerint vagy nem értettük (a húgommal), vagy nem érte el a szívünket. Biztos támpont azonban - és erre nem tudok meghatódás nélkül gondolni - édesapám áhítattól sugárzó arca volt. Ez jelezte számukra, hogy ami ott bent történik, az fontos, mert édesapám teljesen belefelejtkezett. Nagyon hálás vagyok ezért neki.
- Mi motiválta arra, hogy pap, ciszterci szerzetes legyen?
- Erre csak egy és igen rövid választ tudok adni: Isten mindenkinél jobban szeretett. Mindig is vonzott a monasztikus élet. Az olyan titokzatos volt a számomra. Amikor behatóbban megismertem a ciszterci életet - egyszerű, dísz nélküli monostorok, kétkezi munka és istendicséret - és annak magyarországi változatát (az imádságos élet mellett gimnáziumtanári és plébániai-lelkipásztori munka) egyértelmű volt a számomra, hogy Isten erre hív.
- Hogyan alakul a ciszterci szerzetes egy-egy napja?
- Egy örökfogadalmas ciszterci szerzetes napját az éppen adott élethelyzete és beosztása határozza meg. Ha a monostor csendjében él - mint magam is -, de lelkipásztori munkát végez, akkor a napjának egyik felét az istendicséret tölti ki, a másik felét pedig a lelkekért végzett szolgálat. Nagyon fontosnak tartom a lelki életet naponta tápláló kegyelemforrások felhasználását: zsolozsma, szentmise, elmélkedés, lelki olvasmány, szentírásolvasás, rózsafüzér. Ha ezeket sikerül alaposan elvégeznem, illetve ezeken részt vennem, akkor a személyes munkámban "kézzelfoghatóan" jelen van Isten. A monostori napirend persze mindenkor kötelez. Ez számomra nem teher, hanem út, és ezért nem nehéz megtartanom. Ha az ember megszokja, már el sem tudja nélküle képzelni a hétköznapjait. Mindezek mellett van idő a teljes kikapcsolódásra is évente egyszer, amikor a szüleinket látogatjuk meg.
- Jelenleg szerzetesként milyen szolgálatot teljesít?
- A Zirchez közel eső plébánián, Olaszfaluban dolgozom mint plébános, ott hitoktatok is, a zirci cserkészcsapatot vezetem, Zircen kórházi lelkipásztori szolgálatot is végzek. E mellett lelkigyakorlatot vezettem és ifjúsági lelki napokon elmélkedéseket is tartottam már.
- Egyik közös ismerősünk Beer Gergely plébános...
- Gergelyt fiatal papként ismertem meg. A szomszédos Bajsán volt plébános, de besegített Topolyán is. Egészen modern eszmeisége gondolkodásra sarkallt minket. Szerette a fiatalokat, és a saját szintjükön szólította meg őket. Ez nekem nagyon imponált. Nem volt benne póz, nem ismerte a papi felsőbbrendűség-tudatot. Egyszerűen szólt hozzánk, és megbízott bennünk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy komolyabban érdeklődjek a papi hivatás után. Úgy gondoltam, ha a lelki atya egy ilyen közvetlen ember tud lenni, akkor bizonyára sok fiatalt tud Istenhez vezetni. Az őszintesége is nagyon hiteles volt. Nem tagadta, hogy nem célba ért a papságával, hanem vallotta, hogy úton van. Ezt alázattal tette, és ez még nagyobb bizalomra sarkallt engem a jó Isten iránt. Sokkal imponálóbb egy, a hibáit vállaló pap, mint akinek a hibáiról csak a háta mögött beszélnek az emberek. E helyütt szeretném megköszönni neki, hogy jókora része volt a hivatásom kialakulásában. Isten áldása kísérje őt a lelkekért végzett munkájában.
- Van-e valamilyen különlegesség, ami Bácstopolyához köti?
- A bácstopolyai templom tövében vannak a papi hivatásom gyökerei. Ott ministráltam, ott kapcsolódtam bele a helyi közösség életébe. Szeretem azt a mezővárost, szívesen járok haza. Egyfajta feltöltődést hoznak számomra a Topolyán töltött napok. Találkozom az ismerősökkel, misézem nekik, és sokféleképp szeretném kifejezni, hogy hálás vagyok nekik: imáikért, áldozataikért, amelyekkel a papsághoz segítettek
- Mit üzen a horvátországi magyar olvasóknak?
- Üzenem, hogy imádkozzanak papi hivatásokért, mert ha egy magyarok lakta faluban már nem anyanyelvünkön hirdetik Isten igéjét, hosszú távon az már a teljes asszimilációt készíti elő. Magam is imádkozom azért, hogy magyar illetve magyarul is jól tudó papjaik legyenek. Isten áldja meg mindnyájukat!
Forrás: http://www.emagyar.net - 2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése