I. Az igazi belső vágy
Sokszor hallani még papi, szerzetesi, lelki kísérői és hivatásgondozói körökben is, hogy hivatásom megtalálásához fontos szempont, hogy mire vágyom igazán mélyen belsőleg a szívemben. Belső vágyaink valóban jó jelzések lehetnek a hivatástisztázásunk során, de fontos kiemelni, hogy egy köztes lépést is meg kell tenni ehhez: egyesíteni vágyainkat Isten akaratával. Az igazi hivatás jele így csak az a belső vágy, amely egységbe kerül ezzel a megismert és befogadott Istentől származó akarattal.
II. Belső vágyaink egységbe kerülésének lépései
1. A megtérés útján
Liguori Szent Alfonz fenti című „Megegyezés Isten Akaratával” című könyve írja le azt a folyamatot, amely elvezet Isten akaratának megismerésére és annak tényleges megvalósítására, a keresztény tökéletességre való törekvésünk során. Az első lépés a vágyaink egységbe kerüléséhez a személyes megtérés bizonyos szintje, mely a megtérés korábbi szentjein a hit befogadásán túllépve az életünket Isten Akaratának megtétele felé nyitja meg, befogadva az Ő életünkre vonatkozó szent tervét. Ha életünket Isten akarata szerint éljük meg, Ő irányítja lépteinket, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba tartunk és ez hivatásunk szempontjából is gyümölcsöző lehet.
2. A gyógyulás útján
A második lépcsőfok a vágyak egyesítésén belül, hogy életünk során szerzett sebeinket Isten gyógyító kegyelme számára odanyújtjuk, engedjük, hogy imádságaink, lelki beszélgetések, tanítások és a szentségek vétele által begyógyítsa mindazon fájdalmakat, sérüléseket lelkünkben, amelyet fogantatásunktól fogva gyermekkorunkban és később egészen felnőtt korunkig, a hivatásban való elköteleződés előtti időpontig szereztünk. E második lépcsőfok megtételének amiatt van nagy jelentősége, mert ennek kihagyásával a belső vágyaink által való vezetés könnyen tévútra juthat. A sebek jelenléte által vágyaink olyan vigasztalásra vagy életútra irányulhatnak, amely emberek felé irányul, és nem vesszük észre, hogy ezeket a hiányokat a sebek begyógyítása után csak Isten képes betölteni. Ha egy olyan gyermek, akit a szülei nem szerettek igazán, ennek a szeretetnek a hiányát a lelki sebek formájában felnőtt korában is hordozza magában, lehetséges, hogy még felismert hivatása esetén is mindig egy ideális boldog családi vagy közösségi életre vágyik, és nem tudja befogadni az akár közösségen kívüli megszentelt és/vagy papi életre szóló meghívás kegyelmét, nem képes a tényleges elköteleződésre. Ez még abban az esetben is lehetséges, ha a korábbi lépcsőfokon már túllépett, és minden erejével Isten akaratának megtétele és az életszentség a törekvése életében.
3. Az istengyermekség útján
Ennek feloldása annak megélésével történhet, hogy kérjük a kegyelmet, hogy a Mennyei Atya gondoskodó szeretetét észrevehessük életünkben, mind szívünkben, de testi valónkban is a környezetünkben megtapasztalt szeretet és szépség által. A környezetünkben élő jó lelkek, az Isten bensőnkben érezhető felénk irányuló szeretete, a kapott testi-lelki javaink, a természet szépségének megtapasztalása mind-mind lehet ilyen ajándékként kapott kincs.
Ha ezek befogadására és a megajándékozottság megélésére tudatosan törekszünk Isten Gyermekeként élve, ezt gyakorolva átjuthatunk a fent leírt akadályon, minden nap az Atya ölén élve, az Ő gondoskodó szeretetében. Így az Ő akaratán és tervén kívül nem lehet számunkra más út fontosabb, mert tudjuk, hogy Ővele is minden szükséges testi és lelki javakat elnyerhetjük, nem fog megfosztani semmitől, ami üdvösségünket szolgálná. Az áldozatunk, amely a családi életről való lemondásra vonatkozik, már új fénybe kerül, és nem egy teljesíthetetlen, gyermekkori sérülésből fakadó rossz istenkép torzítása révén keletkezett áldozat. Ha Isten Gyermeke vagyok, az Ő szeretetében teljességgel részesülök, megosztja velem mindenét így a vágyam középpontjában már csak az Atya és az Ő akarata él feladva és elfeledve minden földi gondolkodási módot és téves vágyat a hivatásommal kapcsolatban. Az igazi boldogság a mennyei élet, amely már itt a földön elkezdődik, ettől többre nem vágyhatunk és biztosak lehetünk, hogy ha együttműködünk Istennek, ez a maga teljességében meg is valósul már földi életünkben.
III. Mégis kimondani az „IGEN”-t
Az igazi belső vágy birtokában az elköteleződés így a fenti lépések megtétele által azok számára is lehetséges, akik nem tudtak alaphivatásunkra való belső vágyuk miatt a családos hivatásról lemondani, bár ismerték a hívó hangot, de egy ellentétet éltek meg magukban ezzel kapcsolatban, amely megakadályozta továbbhaladásukat. Ezáltal lehetséges az is, hogy el tudják fogadni a már megszentelt hivatást befogadók és bizonyos szinten már elkötelezettek, hogy egy hivatalos közösségen kívüli életutat járjanak megszentelt élet intézményén kívül a közösségi testvérek szeretetének és a közösség biztonságának hiányát megélve pl. magánfogadalmasként, konszekrált szűzként, vagy konszekrált remeteként, amennyiben ez az Úr akarata és ebbe az irányba vezeti őket több helyzetjelző fény által a megkülönböztetés során, mert valamely ok felmerült, amely megakadályozza a hivatalos közösségi elköteleződésüket, vagy egyszerűen csak ez az ő útjuk.
A leírtak megvalósításához a Mennyei Atya szeretetének befogadásán és az igazi Istengyermekség megélésén, túl a Fiú életpéldája, a Szentlélek vezetése, a Boldogságos Szent Szűz közbenjárása, a szentek és az angyalok pártfogása mind további hathatós segítséget jelent. Kérem minden igazi belső vágyait és hivatását kereső és megélni kívánó testvérem számára az ő közbenjárásukra a kegyelmi életben való előrehaladásukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése