"Béke és áldás" - 310 éve Móron a kapucinus rend

I. rész

A kapucinus szerzetesek tejeskávészínű, kapucnis habitusáról kapta nevét a manapság sokak által kedvelt ital, a cappuccino. De nekünk, móriaknak nemcsak erről kellene, hogy ismerősek legyenek. Hogy kik is valójában a kapucinusok, akik már több száz éve köztünk élnek? Erre két részből álló interjúnk szeretné megadni a választ.

Kevesen tudják, hogy a rend magyarországi központja Budapesten található. De van még rendház itt Móron, Tatán és Máriabesnyőn is. Az 1950-es feloszlatáskor a magyar közösség 100-110 tagot számlált. Magyarországon jelenleg mindösszesen tizenkét kapucinus szerzetes él.

A kapucinusok Assisi Szent Ferenc követői, akik a ferences rendből váltak ki. Életükben a papi szolgálat mellett nagy hangsúlyt kap a csöndes, imádságos visszavonultság. Magyarországon a rend 1674-ben kezdte meg letelepedését a Bazini kolostor (ma Szlovákia) alapításával. A rend magyarországi profilja jelenleg a lelkipásztorkodás, népmissziók tartása. Célkitűzése az egyszerűbb és szegényebb néprétegek megnyerése az Evangéliumnak.

Hat szerzetes ét itt: Umberto testvér a rendházfőnök, Félix testvér, Marco testvér, Stefano testvér, Bernát testvér (ő nincs jelen a beszélgetésen) és Péter Pál testvér. Umberto, Marco és Péter Pál szerzetespapok, Stefano diakónus, Bernát és Félix segítőtestvérek. Közülük hárman olasz anyanyelvűek, ezért a beszélgetés oda-vissza tolmácsolással zajlik.

-Miért pont Mórra jöttek a kapucinusok annak idején?

-Egy kapucinus szerzetes, Brindisi Szent Lőrinc tábori lelkészként részt vett 1601-ben a csókakői csatában, amelyben legyőzték a törököket, kezdi Péter Pál testvér. Az itt élő Hochburg nemesi család hívta be ennek emlékére a kapucinusokat, és 1696-ban hozták létre a Móri Rendházat, melynek első épülete a földrengésig állt.

-Hogyan lesz valakiből szerzetes?

-Ez egy hosszú folyamat. A kapucinus rendben vannak testvérek és papok is. A szerzetes papsághoz kb. 10 év kell. De "a jó pap is holtig tanul" - mosolyogva emlékeztet minket Péter Pál testvér.

-Mi a különbség a papok és a szerzetesek között?

-Magyarországon a történelem miatt a két hivatás nem válik külön a köztudatban, mivel a múlt rendszerben feloszlatták a szerzetesrendeket, és a szerzetesek sokszor egyházmegyés papokként működtek tovább. A paphiány még ma is probléma, három pap van köztünk, ellátunk papi teendőket is, hiszen szükség van ránk, de a szerzetesek elsődleges hivatása az Istennek szentelt élet. Nem ítéljük el a világi élet gazdagságát, örömeit, de számunkra nem a földi az elsődleges élet.

A mi szerepünk a ,mutatóujj" szerepe -ahogy Umberto testvér fogalmazza meg:-Életünkkel egy más életmódot kívánunk megmutatni. A szerzetesi élet nem fontosabb, mint a házasélet vagy a papi hivatás, csak más. Számunkra a legfontosabb a testvériség, ezért közösségben élünk.

-A legendárium szerint a kapucinusok alapították az azóta híressé vált móri borvidéket. Ma is foglalkoznak szőlészettel, borászattal?

-Valóban, a legenda úgy tartja, hogy az első Ezerjó szőlővesszőt a tokaji rendháztól kapták a móri kapucinusok. Mi is hallottuk ezt a teóriát, és örömmel tölt el bennünket. De hogy a valóságban igazából hogyan is történt, biztosra nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a valóságban is nagy szerepe volt a rendnek a borkultúra elterjedésében, ezt bizonyítja a rendház négy pincéje.

Az 1940-es évekből még vannak oklevelek, melyeket a borral és a lelki élettel kapcsolatos szolgálataiért kapott a Móri Rendház. Ezek a tanúságtételek a régi időkből származnak, de mi már sajnos nem értünk a borászathoz, a misebort a hívektől kapjuk-meséli Umberto testvér. Most a jelenlegi elfoglaltságunk és elkötelezettségünk más területekre terjed ki, mint a borászkodás. A mostani borkultúrában úgy veszünk részt, hogy fogyasztjuk -jegyzi meg viccesen Stefano testvér.

II. rész:

Előző számunkban már olvashattak a kapucinus rend történelméről, a hozzájuk kötődő legendákról, a szerzetességről általába, de magukról a Móri rendház lakóiról még nem sokat tudunk, holott találkozhattunk már velük a Kapucinus, illetve a Német Templomban, vagy akár az utcán is.

- Milyen a lakosság és a rendház kapcsolata? - kérdezzük tőlük.

Mivel Mór elég nagy város, kevesen ismernek bennünket, ezért tapasztalunk némi távolságtartást, idegenkedést. Például, amikor habiutsban (szerzetesi ruha) megyünk az utcán, sokan furcsán néznek ránk. Azok, akik ismernek minket, érezzük, hogy kedvelnek. Umberto testvrt is gyakran felismerik és megállítják az utcán, és annak ellenére, hogy nem beszél magyarul, kérdezősködnek tőle, szívesen "beszélgetnek" vele az emberek, elégedettek ha látják.

- Körkérdés következik: Hogy érzik magukat itt Móron?

Umberto testvér: - három éve élek Magyarországon, először Budára kerültem, aztán ide Mórra. A korom miatt én már nem vállakozom a nyelv megtanulására, ezért nem prédikálhatok. Elsősorban a ház körüli, kétkeziszolgálatból veszem ki a részem; vidám, békességes életem van. Jól érzem magam. A nyelvi nehézségek ellenére, azért meg tudom értetni magam. Az ittlétem célja, hogy jelenlétemmel, szolgálatommal segítsem a közösséget.

Félix testvér: - A Felvidékről származom, 17 éves koromban orosz hadifogságba kerültem, négy évig dolgoztam bányában. A sok szenvedés hatására határoztam el, hogy Krisztus követője leszek. Tizenkét éve tettem örökfogadalmat, azóta vagyok szerzetes testvér. Négy éve élek itt, és jól érzem magam.

Marco testvér: - Huszonegy hónapja vagyok itt. A magyar nyelvtudásomat még fejleszteni kell: ezért még elég nehéz magyarul miséznem. A kommunizmusban nem voltak kapucinusok, ezért az embereknek furcsa a plébánosok után, hogy mi nemcsak papok vagyunk, hanem elsősorban szerzetesek. Tavaly júniusban szenteltek pappá Velencében.

Stefano testvér: - A velencei tatományfőnök kérésére érkeztem Magyarországra 2005 augusztusában, hogy segítsek a magyar közösségnek. Mivel még fiatal vagyok, ezért megpróbálok megtanulni magyarul. Ezelőtt a világ egyik legnagyobb rendházában éltem, így először szokatlan volt, hogy itt csak hatan vagyunk, de tetszik, hogy itt lehetek, és testvérként élhetek a többiek között. Itt a történelem főszereplőjének érzem magam.

Péter Pál testvér: - 1994-ben léptem a rendbe, Máriabesnyőn voltam novícius (szerezetes újonc), a teológiai képzésemet már Olaszországban töltöttem. 2002 októberében érkeztem Mórra, ez az első közösség, ahol nem iskolában élek. Pappá szentelésem már itt történt két éve. Az ittlétemet nagy kalandként élem meg. Olyan dolgokat élek át, amelyeket korábban nem gondoltam volna, de érzem, hogy Isten vezet. A szerzetességben elsőorban Szent Ferenc élete fogott meg, aki harmóniában élt Istennel, önmagával és a világgal, valamint a bensőséges imaélet. Ez Szent Ferenc üzenete minden kor emberének. Az egyházközségi szolgálat mellett természetesen erre is van idő, e nélkül a külső szolgálatokat nem is tudnánk ellátni.

Beszélgetésünk végén megköszönjük a szerzetes testvéreknek a még karácsonyra készített "móri betlehemet", aminek elkészítése nagyon kedves gesztus volt tőlük. A móri kapucinusok, a "mi" szerzeteseink nagyon kedves és vidám közösség. Mosolyogjunk rájuk, köszöntsük őket bátran az utcán. Ilyen apróságokkal még jobban otthonunkká tehetjük Mórt.

Wirth Anikó és Geszler Anikó

Forrás: Móri Plébánia - 2006