Obláció és tisztasági magánfogadalom

Íme, egy szent életű, különleges hivatást kapott hölgy, aki (nem reguláris) oblátaként az ígéretei mellé tisztasági magánfogadalmat is tett, így felajánlva életét és szolgálatát megszenteltként és missziósként Isten Országa építésére.

„Az obláció Istennek adott és a római katolikus egyház által elfogadott ígéret, amely a Szent Benedek Regulájának szellemében radikálisan megvalósított keresztény életre szól, a monostorhoz csatlakozva. Az obláció tartalma hasonlít a szerzetesi fogadalomhoz, megvalósítási módja azonban más. Három pontban ragadható meg:

1.    Stabilitás: az oblátus élete hétköznapi körülményeit el nem hagyva, oblációja által különleges formában csatlakozik egy bencés monostorhoz, és mindhalálig megmarad annak lelki közösségében, időnként fizikai valóságában is.

2.    Converso morum: állandó megtérés, az élet bűnbánatban való eltöltése, naponkénti odaigazítása az Evangéliumhoz. Az oblátus az Evangélium megélése gyakorlatában Szent Benedek útmutatásához vonzódik és ragaszkodik, törekszik Szent Benedek Regulája szellemében élni.

3.    Obedientia: engedelmesség az obláció vezetőinek.” 

Forrás: Wikipédia

A cikk szerint oblátaként előírt ígéretek mellé tett negyedikként egy fogadalmat a konszekrációra, ő ezt a a Szentháromságnak tette le. A konszekráció a tisztasági fogadalom, így nevezik a szerzetesek tisztaságra tett fogadalmát. (A fogadalom különbözik az ígérettől ezt a cikk ugyanazon szóval „vow”-ként írta.) Ő tehát hivatalosan a világi hívek (tehát akár házas életállapotban is) számára lehetőségként meglévő nem reguláris oblációt élte meg, de érezvén a megszentelt hivatást ezt kiegészítette az Isten Országáért tisztaságot vállaló élet áldozattal, így ő minden bizonnyal megszentelt személyként is tisztelhetjük, ha nem is volt tagja hivatalosan egy megszentelt élet intézményének, és nem a professio (szegénység, tisztaság és engedelmességre letett hármas fogadalom) volt az ő fogadalma. A cikk írója így írt, hogy nem érzett hivatást a megszentelt útra. 

Mivel az egyházjog szerint megszentelt személy a professio hármas fogadalmát letett szerzetes és megszentelt élet intézményében élő személy, de ő tett tisztasági fogadalmat, ezért én ezt „a szerzetesi életre nem érzett hivatás” - ként fordítottam. Nem volt tehát szerzetes, sem konszekrált szűz, - mert akkoriban erre még nem volt lehetősége az Egyházban, később éledt újra a hivatásnak ezen útja, - de szentéletű és megszentelt életű volt tisztasági fogadalma által. Világban élő megszentelt személy.

"Boldog Itala Mela

2017. június 10-én, szombaton Itala Melat (1904-57) boldoggá avatta La Speziában, Olaszországban, szülővárosában Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa szentmisét celebrálva és kihirdette a boldoggá avatást az Egyház számára 3000 ember jelenlétében.

Boldog Itala Mela liturgikus emléknapja április 28-án lesz, a halálának évfordulója előtti nap annak érdekében, hogy ne ütközzön Sziénai Szent Katalin ünnepével, aki Olaszország védőszentje.

Korábbi róla szóló cikkemben már említettem, hogy ő egy olasz világi hívő volt, aki végül nem bencés nővérként, hanem bencés oblátaként találta meg a hivatását.

Itala Mela az Egyház jól ismert misztikusa, akinek a tisztelete különösen halála után kezdett elterjedni. Több teológiai írást alkotott, amelyek a Szentháromságról szólnak.

Június 11-i Szentháromság vasárnapi Angelusában Ferenc pápa elmondta, hogy Boldog Itala Mela nem a keresztény hit szerint nevelkedett és tulajdonképpen ateistának tartotta magát bátyja Enrico 1920-ban bekövetkezett halála után. Az ő tragikus elvesztése nagyon megrázta.

Később megtért, miután egy erőteljes lelki élménye volt Szeplőtelen Fogantatás ünnepén 1922-ben 18 éves korában. Hitének hirtelen újraéledése azt súgta neki, hogy meggyőződéssel mondja: „Uram, követlek Téged a sötétségen át a halálig.”Az volt a küldetése, hogy segítsen a katolikus egyetemek diákjainak kibontakoztatni az Istentől kapott emberi vágyaikat a lelki élet hangsúlyozásán keresztül.

Mela saját lelki útja nem volt egyenes, de végül is felismerte, hogy a szerzetesi élet nem az ő hivatása: ezután bencés obláta lett 1933-ban a Róma falain kívül levő Szent Pál kolostorban és egy misztikus utat kezdett meg a Szentháromság misztériumára összpontosítva a Legszentebb Szentháromságról nevezett Mária nevet felvéve. Lelki vezetői között volt Boldog Alfredo Ildefonso Schuster, OSB (1880-1954), aki bencés szerzetes volt a Szent Pál kolostorban, Rómában, aki később Milánó bíborosa és érseke és Boldog VI. Pál pápa lett.

Az obláták/oblátusok alapvetően 3 bencés ígéretet tesznek az állandó megtérésre, az engedelmességre és a helyben maradásra és ő emellett negyedikként egy fogadalmat tett a tisztaságra a Szentháromság iránt, amelyet önmaga számára az Egyházban és a világban küldetéséül érzett.

Nagyon is illó, hogy Mela a Szentháromság ünnepén lett boldoggá avatva. A pápa azt is említette, hogy „az újonnan boldoggá avatott ránk hagyott üzenete arra sarkall minket, hogy utunk során gyakran irányítsuk gondolatainkat Istenre, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, aki a szívünk középpontjában foglal helyet.” 

Boldog Itala Mela most a szentség jelévé vált és nem csak az egész Egyház számára, hanem különösképpen a világi hívek számára. Végezetül Amato bíboros a szentbeszédében így fogalmazott: ”A társadalomnak szüksége van a világi szentségre az oktatás, gazdaság, család politika területén. A világnak szüksége van szent világi hívőkre.”

Boldog Itala, imádkozz értünk.”

Forrás: Communio - http://communio.stblogs.org/index.php/2017/06/itala-mela-beatified/