Hivatásgondozás a pécsi egyházmegyében
VI. Pál pápa szerint Isten minden egyes ember életét valamely hivatás betöltésére rendelte (Populorum progressio 15.). A valódi hivatás megtalálására megoldást, a keresztény életvezetés alapján, az Istennel való állandó kapcsolat adhat.
VI. Pál pápa szerint Isten minden egyes ember életét valamely hivatás betöltésére rendelte (Populorum progressio 15.). A valódi hivatás megtalálására megoldást, a keresztény életvezetés alapján, az Istennel való állandó kapcsolat adhat.
A papi, szerzetesi hivatás a keresztényi hivatás sajátos formája. A hívó Jézus Krisztus, aki egyeseket néven szólít, és arra késztet, hogy részt vegyenek abban, ahogyan ő adja életét a világ és minden ember üdvösségéért. Az Atya megismerésének és az örömhír továbbadásának feladatát adja nekik. A Katolikus Egyházban a papi szolgálat a Jézus Krisztussal, a Föltámadottal való személyes találkozásból fakad.
Szentmártoni Mihály SJ teszi fel a kérdést Istenkeresésünk útjai című könyvében:
„Miért lesz valaki pap vagy szerzetes? Egyes statisztikák szerint három serdülő közül legalább egynek megfordul a fejében a gondolat, hogy pap, illetve szerzetes lesz. Aztán mégsem lesz sem ez, sem az. Ellenben sokan mégis meghallják a hívást, elfogadják és megelégedetten élik papi ill. szerzetesi mivoltukat. Charles de Foucauld, a katonából lett remete pap mondta egyszer, hogy értelmetlen úgy fogalmazni, hogy valaki „hivatást választ". A hivatást nem mi választjuk, hanem Isten, mi csak felismerjük és elfogadjuk. (... ) Kaland is a hivatás. Nagy szívek, bátor lelkek isteni kalandja, hogy vállalják Jézus életét, hogy rábízzák jövőjüket. Nem az elesettek menedékhelye a kolostor, hanem a bátrak bástyája, ahonnan kirohannak, hogy „meglepjék" ezt a megzavarodott világot Jézus örömhírével, hogy Isten nagyon szeret bennünket."
Az egyházközségek nyitott, baráti légköre tud olyan támogató közeget teremteni, amelyben a fiatalok készek lesznek Isten hívó szavára azt válaszolni: Itt vagyok, Uram, engem küldj! (Iz 6,8)
A Pécsi Egyházmegye hivatásgondozó referense Kajtár Edvárd, aki a Székesegyház plébánosa és a Belvárosi Plébánia kormányzója, valamint a papnövendékek spirituálisa és koordinátora. Ez utóbbi feladatban saját vívódásainak tapasztalata segíti. „Amikor papnövendéknek jelentkeztem, volt bennem egy nagyon lelkes naiv pap-kép, mert láttam a plébánosunkon és a papokon, hogy mit jelent papnak lenni. Láttam a nehézségeit is, de inkább a pozitívumai nyűgöztek le. Bekerülve a szemináriumba az első évben vitt a lendület, amiben felfedeztem, hogy én meghívott vagyok. A második szemináriumi év volt az, amikor a motivációimban meg kellett tisztulnom. Ez nagyon kemény időszak volt, de megértettem, hogy Jézusnak nem egy munkás kell, hanem én magam. Hogy ez a kaland nem a feladatokról szól, hanem egy személyes barátságról. Most spirituálisként és koordinátorként a papnövendékeknek abban kell segítenem, amiben én is segítséget kaptam a vívódásaim idején. Letisztítani a motivációjukat, elmélyülni az elköteleződésben, igent mondani a személyesen őket megszólító Krisztusra." A hivatásgondozási referens feladata a személyes segítségnyújtáson túl, hogy megszervezze a papnövendékek plébániai gyakorlatát és az évente megszervezett egyhetes nyári kispaptábort, amely népszerű és sikeres a hallgatók körében is.
Azok a fiatalok, akik szeretnének a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé kerülni, a plébánosukkal közösen érkeznek egy személyes beszélgetésre, az úgy nevezett konkurzusra a megyéspüspökhöz. A beszélgetésen a személyes motiváció mellett a jelentkező jellemét, személyiségét is felméri a főpásztor, aki ezután dönt, felveszi-e a kispapok közé, és arról is nyilatkozik, hogy melyik szemináriumba, Budapestre vagy Esztergomba küldi őt tanulni.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Szentmártoni Mihály SJ teszi fel a kérdést Istenkeresésünk útjai című könyvében:
„Miért lesz valaki pap vagy szerzetes? Egyes statisztikák szerint három serdülő közül legalább egynek megfordul a fejében a gondolat, hogy pap, illetve szerzetes lesz. Aztán mégsem lesz sem ez, sem az. Ellenben sokan mégis meghallják a hívást, elfogadják és megelégedetten élik papi ill. szerzetesi mivoltukat. Charles de Foucauld, a katonából lett remete pap mondta egyszer, hogy értelmetlen úgy fogalmazni, hogy valaki „hivatást választ". A hivatást nem mi választjuk, hanem Isten, mi csak felismerjük és elfogadjuk. (... ) Kaland is a hivatás. Nagy szívek, bátor lelkek isteni kalandja, hogy vállalják Jézus életét, hogy rábízzák jövőjüket. Nem az elesettek menedékhelye a kolostor, hanem a bátrak bástyája, ahonnan kirohannak, hogy „meglepjék" ezt a megzavarodott világot Jézus örömhírével, hogy Isten nagyon szeret bennünket."
Az egyházközségek nyitott, baráti légköre tud olyan támogató közeget teremteni, amelyben a fiatalok készek lesznek Isten hívó szavára azt válaszolni: Itt vagyok, Uram, engem küldj! (Iz 6,8)
A Pécsi Egyházmegye hivatásgondozó referense Kajtár Edvárd, aki a Székesegyház plébánosa és a Belvárosi Plébánia kormányzója, valamint a papnövendékek spirituálisa és koordinátora. Ez utóbbi feladatban saját vívódásainak tapasztalata segíti. „Amikor papnövendéknek jelentkeztem, volt bennem egy nagyon lelkes naiv pap-kép, mert láttam a plébánosunkon és a papokon, hogy mit jelent papnak lenni. Láttam a nehézségeit is, de inkább a pozitívumai nyűgöztek le. Bekerülve a szemináriumba az első évben vitt a lendület, amiben felfedeztem, hogy én meghívott vagyok. A második szemináriumi év volt az, amikor a motivációimban meg kellett tisztulnom. Ez nagyon kemény időszak volt, de megértettem, hogy Jézusnak nem egy munkás kell, hanem én magam. Hogy ez a kaland nem a feladatokról szól, hanem egy személyes barátságról. Most spirituálisként és koordinátorként a papnövendékeknek abban kell segítenem, amiben én is segítséget kaptam a vívódásaim idején. Letisztítani a motivációjukat, elmélyülni az elköteleződésben, igent mondani a személyesen őket megszólító Krisztusra." A hivatásgondozási referens feladata a személyes segítségnyújtáson túl, hogy megszervezze a papnövendékek plébániai gyakorlatát és az évente megszervezett egyhetes nyári kispaptábort, amely népszerű és sikeres a hallgatók körében is.
Azok a fiatalok, akik szeretnének a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé kerülni, a plébánosukkal közösen érkeznek egy személyes beszélgetésre, az úgy nevezett konkurzusra a megyéspüspökhöz. A beszélgetésen a személyes motiváció mellett a jelentkező jellemét, személyiségét is felméri a főpásztor, aki ezután dönt, felveszi-e a kispapok közé, és arról is nyilatkozik, hogy melyik szemináriumba, Budapestre vagy Esztergomba küldi őt tanulni.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése