Gyakran felmerülő kérdések a szerzetesi élettel kapcsolatban - az Alexiánus Testvérek összeállítása

Alexiánus Testvérek Kongregációja

Közösségünk egyházjogi státusza: pápai jogú férfi szerzetes intézmény (laikus).
A közösség polgárjogi státusza: a közösség jogi személy.

Az Önben megfogalmazódó kérdések némelyikét segít megválaszolni az alább felsorolt, gyakran feltett kérdésekre adott válaszok. Reméljük, segítenek ezek a választalálásban.

További kérdéseivel bátran forduljon hozzánk személyesen a (+36) 96/455-848-as telefonszámon.

1. Hogyan ismeri fel az ember, hogy szerzetesi életre hivatott?

Nos, hadd kezdjem azzal, hogy "nem láttam égi jelet, és megvilágosodásban sem részesültem!" Ez hitbeli döntés. Nem azért bocsátkozik az ember a szerzetesi élet formálódásának a folyamatába, hogy biztosan szerzetestestvér legyen, hanem azért, hogy felismerje, valóban ezt akarja-e az Úr tőle. Természetesen nagyon fontos megfigyelni az ember saját érzelmeit, amikor imádkozik, levelez valamely szerzetesrend tagjával, vagy meglátogatja őket. Az egyik módja annak, hogy az ember felismerje, hogy szerzetesi életre hivatott-e, az, hogy az előbb említett alkalmakkor belső békét és nyugalmat érez. Ez a béke akkor töltött el engem, amikor megnyugtató és megerősítő érzéssel tapasztaltam, hogy "otthon vagyok" az Alexiánus Testvérek között. A hovatartozásnak ez az érzése volt az, és ma is ez az, amely arról biztosít, hogy Isten elhívott engem: legyek Alexiánus Testvér.

2. Miért nem nősülnek meg? Nem szerettek volna gyermeket?

Gyakran, amikor a hivatás eszünkbe jut, arra gondolunk, hogy valaki pap lesz, vagy szerzetestestvér, vagy szerzetesnővér. Ezek minden bizonnyal tiszteletreméltó és csodálatos hivatások. Ugyanakkor mindannyian meghívást kaptunk, hogy Isten követői legyünk. Ezt mindahányan teljesíthetjük férjként, apaként, egyedül élő emberként, orvosként, tanárként, idős emberként, vagy gyermekként. Istennek átadni magunkat nem szükségképpen kívánja meg tőlünk, hogy papi vagy szerzetesi életre vállalkozzunk. Ez inkább azt kívánja meg tőlünk, hogy mindenegyes dolgunkban teljesen Istennek szenteljük magunkat. Ez azt kívánja tőlünk, hogy minden testvérünkben és nővérünkben Krisztust lássuk - különösen is azokban az emberekben, akikben a legnehezebb megismernünk őt.

Ha az ember elhatározza, hogy Isten akaratát kívánja követni mindenben, és már egy jó ideje gyakorolja ezt, az ember elérkezhet életében ahhoz a kitüntetett pillanathoz, amikor Isten félreérthetetlenül megszólítja, hogy mérlegelje: teljesen kötelezze el magát Mellette - Alexiánus Testvérként. Amikor életemben ehhez a ponthoz értem, egy Alexiánus Testvér ezt mondta nekem: "Ha jó férj és apa lennél, jó lennél szerzetesnek is." Ez több szempontból is felszabadított, mert nagyon fiatal korom óta úgy képzeltem el magam, hogy sokgyermekes családapa leszek. Ez a megjegyzés segítette meglátnom, hogy ennek a két hivatásnak az ajándékai fedik egymást. A megértés folyamatában úgy éreztem, hogy Isten a szerzetesi életre vezet engem. Amikor elkezdtem ismerkedni az Alexiánus Testvérekkel, megtudtam, hogy némelyikük korábban családot alapított, és a gyermekeik felnőttek.

3. Örül, hogy szerzetes?

Teljes mértékben! Igen, nagyon örülök, hogy szerzetes vagyok. Hiszem, hogy amikor úgy igyekszünk élni, hogy Isten az életünk középpontja, mindig megtapasztaljuk a boldogságot és az örömöt. A lehetőség, hogy valaki életét segítjük a változásban, valóban értelmet ad az életemnek.

4. Mik a fogadalmak?

A fogadalmakkal ígéretet teszünk Istennek, hogyan fogunk élni. Fogadalmaink a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség. Sok ember teljesíthetetlennek megszorításnak tekinti ezeket a fogadalmakat. Mi azonban életadónak ismerjük őket.

A szegénység: Egyszerűen élek, és mindenemet Istentől jövőnek tekintek. Mindent hálával fogadok, és mindenemmel gondosan törődöm.

A tisztaság: Isten az életem központja, és minden embert személyválogatás nélkül szeretek.

Az engedelmesség: Az életemben meghozott döntéseim kapcsán Isten szavára figyelek az imádságon keresztül és szem előtt tartva Isten népének szükségleteit, szerzetesi közösségem igényeit, és a közösség vezetőinek útmutatásait.

Ezek szerint a fogadalmak szerint élve bőséges áldásban és kegyelemben részesülünk, ami által közelebb kerülünk Istenhez. A fogadalmakat követve tulajdonképpen nagy szabadságban élünk.

5. Miért viselnek egyes szerzetesek szerzetesruhát, mások viszont nem?

A Második Vatikáni Zsinat felszólította a szerzetesi közösségeket, hogy térjenek vissza gyökereikhez, és éljenek alapítóik szelleme szerint. Sok közösség felismerte, hogy alapításukkor eredetileg azt vállalták, hogy koruk egyszerű emberének az öltözetét viselik. Ezért nem hordanak szerzetesruhát. Mások, közöttük az Alexiánus Testvérek, ezzel ellentétben azt tartják helyesnek, hogy szerzetesruhát viselnek. Szerzetesi ruhánk jel: kifejezi, hogy Istennek ajánlottuk és szenteltük magunkat. Szerzetesruhánk a szívbéli alázatosságot jelzi. Az Alexiánus Testvérek általában vasárnap és az ünnepi alkalmakkor viselik a szerzetesruhát. A legtöbb Alexiánus Testvér papi civilt hord, amikor másoknak teljesítenek szolgálatot, otthon pedig utcai viseletet hordanak. 

A nap 24 órából áll. Minden óra 60 percet számlál, és minden perc 60 másodpercig tart. Ha még tovább szeretnénk bontani ezt a matematikai mértékegység sorozatot, elérkezünk a nano-szekundum parányi léptékéhez, amely tulajdonképpen a másodperc milliárdnyi része (10 a mínusz 9-diken)! Én a legszívesebben a napot pillanatok sorának tekintem, pontosabban egy kitüntetett pillanatnak, amely egy következőhöz kapcsolódik.

A testvéri életforma számos módon szabaddá tesz, hogy több ember rendelkezésére álljak, mint ahogy másként tehetném talán. Naponta sok emberrel találkozom és kerülök kapcsolatba, és osztozom velük életük kitüntetett és kulcsfontosságú pillanataiban ... szent pillanatokban ... áldott pillanatokban ... például születésekkor, összejövetelekkor, ünneplések alkalmával, évfordulókon, amikor betegek vagy haldokolnak, és a családtagokkal, amikor meghal valaki.

Ezek a pillanatok valóban ajándékként vehetők, ám észrevétlenül elmúlnának, ha életünk nem töltődne fel energiával a személyes és közösségi imádságban, ha nem gyökerezne a közösségi életformában. Abban a meggyőződésben élünk, hogy az imádság lelke nélkül az életünk értelmetlen. Az Egyházzal egyesülő imádság, valamint az Isten és a felebarát őszinte szeretete nélkül nem lenne gyümölcsöző fáradozásunk Isten népéért.

Tehát minden napunkat közös reggeli imádsággal kezdjük. Naponta bekapcsolódunk a szentmisébe, délben és este is közösen imádkozunk szolgálatunk feladatainak végeztével, és napunkat a kompletóriummal zárjuk, mielőtt nyugovóra térünk. Az imádság az Alexiánus Testvér napjának a legfontosabb része. A személyes imádságra fordított idő, továbbá a lelki olvasmány és az elmélkedés szintén része a Testvérek napjának, hogy közelebbi kapcsolatba jusson Istennel. Az imádság az életünk középpontjában kap helyet.

Hagyományosan az Alexiánus Testvérek az egészséggondozásban teljesítenek szolgálatot képzett szakemberként és gondozóként. Noha az egészségügyi képzettség háttere hasznos, az egészségügyben szerezhető gyakorlat nem mindenképpen szükséges, hiszen számos szakmai lehetőség kínálkozik a modern egészséggondozásban. Ma mindegyik Alexiánus Testvér a Kongregáció által támogatott szolgálatokban kamatoztatja megfelelő módon adottságait és képességeit. Szolgálatunk teljesítésének rendje hasonló azoknak az alkalmazottaknak a munkarendjéhez, akik velünk együtt dolgoznak Isten népe szolgálatában. Ez számos lehetőséget nyújt, hogy az Alexiánus Testvérek megtapasztalják a rendkívüli pillanatokat.

Amint az Alexiánus Testvér folyamatosan nyitott mások szükségei és Isten vele kapcsolatos szándékai iránt, szolgálatának feladata változhat. Ilyen módon szolgálatunk formái úgy alakultak, hogy eleget tegyenek társadalmunk változó egészséggondozási és elhelyezési igényeinek. A kongregációnkba belépő új társak magukkal hozzák saját különleges adottságaikat, képességeiket, és annak tudatosítását, hogy folytassák szolgálatunkat.

A Testvérek napja azonban nem csak munka és imádság. Rendszeresen együtt reggelizünk és ebédelünk, vacsorázunk. Vacsora után igyekszünk kiegyensúlyozni az életünket kötetlen beszélgetés közben a közösségünk tagjaival, olvasással, sétával, kikapcsolódást jelentő játékkal, nevetéssel, napi teendőinkről szóló beszámolóinkkal. A kikapcsolódás módjától függetlenül a Testvérek megtalálják a barátság ajándékát a közösségben azok között, akik osztoznak Istenhez fűződő személyes kapcsolatukban és a Kongregációnak a gyógyítás és a kiengesztelődés terén megmutatkozó karizmájában.

Elalvás előtt a testvérek személyes imádsággal vagy elmélkedéssel zárják napjukat.

Forrás: Alexiánus Testvérek Kongregációja