Vízkereszt üzenete a megszentelt hivatásról

Vízkereszt főünnepén a liturgia a Katolikus Egyházban egyrészt a napkeleti bölcsek hódolatát állítja elénk, amely szentírási szakaszt a megszentelt élet szempontjából is lehet szemlélni.

I. A napkeleti bölcsek

"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba" Máté 2,1-12

II. A hódolati ajándékok

A megszentelt életúton járók fogadalmaik és odaszentelődésük jeleként a három bölcs ajándékát jelképező lelki ajándékokat adván az Úrnak mind inkább a kedvében járva, elmélyülve hivatásuk lelki tartalmában ezen az ünnepen és életük minden napján törekedhetnek az üdvösségre.

„Arany, tömjén, mirha

A bölcsek (gr. magoi) háromféle ajándékkal érkeztek Jézushoz, ebből következtetünk arra, hogy hárman lehettek. Hogy ez valóban így volt-e, csak az egyházi hagyományból tudjuk, ettől azonban lényegesebb, hogy mit vittek magukkal ajándékba — aranyat, tömjént, mirhát. Mindhárom ajándék Jézus életének és szolgálatának egy-egy aspektusát emeli ki. Azonban a többi nélkül egyik sem lenne teljes.

Az arany általában királyi ajándék volt. Amikor az ószövetségi uralkodókról olvasunk, gyakran említik meg, hogy mekkora vagyon volt a kincstárukban (pl. Salamon). Ez az ajándék előrevetíti, hogy a gyermekben egy hatalmas király született meg, akinek királyi ajándék jár ki, hogy azzal tiszteljék (és imádják, gr. proszküneó). Jézus valóban királyi családba született, ő ugyanis Dávid leszármazottja (Mt 1:1). Ezen kívül a második eljövetelekor a maga királyi dicsőségében fog megjelenni, és még azoknak is egyértelmű lesz királyi hatalma, akik ezt első eljövetelekor nem vették észre. János apostol így ír erről: “És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona… Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:11-12, 16).

A tömjén egy olyan gyanta volt, amelyet bizonyos fák kérgéből nyertek, melyek Északkelet-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában honosak. Templomi szertartások során füstölőszerként használták, és a legtöbb vallásban azt jelképezte, hogy a hívek lelke vagy imádságai felszállnak az istenséghez. A zsidó és a keresztény vallásban is megjelent (utóbbiban kb. a 4. század körül). A tömjén tehát papi ajándék, és Jézusnak, mint főpapnak ajánlották fel. Leginkább a Zsidókhoz írt levél szerzője emeli ki Jézus főpapi mivoltát: “Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz” (Zsid 4:14, vö. 7. fejezet). Jézus, mint főpap esetében a tömjénnek valódi jelentősége van. A füstölőszer ugyanis azt jelképezi, hogy az imádságaink és a lelkünk felemelkednek Istenhez. Jézus pedig, mint a főapunk közbenjár értünk, imádkozik értünk (csakúgy, mint a Szentlélek), ill. az áldozatával lehetővé tette, hogy Isten országába kerülhessünk.

A harmadik ajándék pedig a mirha. Ez is több alkalommal jelenik meg a Bibliában akár illatszerként (pl. Eszt 2:12), akár orvosságként (pl. Gen 37:25-27). Elsősorban a fájdalomcsillapító, stresszoldó hatása miatt ismeretes, mint orvosság. Mirhás bort akartak a kereszten függő Jézusnak adni, hogy a fájdalmait csökkentsék (Mk 15:23), a halála után pedig a bebalzsamozásához is ezt használták (Jn 19:39). Jézus király és főpap volta mellett ő a szenvedő Messiás is, aki a saját sebeivel gyógyítja meg a miénket (Ézs 53:5), a szenvedését megkoronázó halálával vált meg bennünket a bűnből. Az élete folyamán töviskoronát kapott (Jn 19:2), ami a szenvedő szolga szükségszerű “tartozéka”. Ahhoz, hogy az aranykoronával a fején tudjon egy napon visszatérni, a szenvedésen keresztül vezetett az út. Ezzel persze nekünk is példát adott, és kijózanít, hogy a szenvedéseinkből tanuljuk meg az engedelmességet (Zsid 5:8).

A teljes megváltáshoz és Jézus személyéhez mindhárom ajándék üzenete hozzátartozik. Az arany annak a királynak jár, aki uralkodni fog, és az uralmat nem önkényesen, katonai haderővel ragadta magához, hanem a szeretetével nyerte meg az alattvalóit. A tömjén a főpapé, aki engesztelést végzett értünk egyszer és mindenkorra, és a lelkünknek bebocsátást szerzett Isten országába. A mirha pedig a szenvedő Messiást illeti meg, aki vállalta a kínhalált azért, hogy mi élhessünk. Nem tudom, hogy a bölcsek tudták-e, mit adnak Jézusnak. Akár tudták, akár nem, az ajándékok üzenete az evangélium magvát foglalják össze.” (Tóth-Simon Károly teológus honlapja)

III. Az ünnep üzenete a megszentelt hivatásról

Jézus megkeresztelkedése és a kánai menyegző mellett a bölcsek hódolata is ennek az ünnepnek a lelki tartalmát adják. Ezek közül kiemeltem jelenlegi írásomban a három királyok hódolatát, mert számomra nagyon sokat jelentenek a bölcsek hódolataként átadott ajándékok jelképei, emiatt szenteltem a második részt ezen ajándékok tartalmának magyarázataként. Az arany, a tömjén és a mirha, melyeket a királyok Jézusnak átadtak, az egész világ hódolatát fejezik ki, de amit egy emberi lélek Istennek felajánlhat hódolatul, amennyiben kizárólag neki szenteli életét, ezeket az ajándékokat különösképpen átnyújtja Jézusnak és Rajta keresztül a Szentháromságnak.

1.    A szeretet aranya

Önmagunk helyes elhelyezése és szeretete, Isten kapcsolatunk elmélyítése, az Ő viszont szeretete és mindezekből tovább lépve a felebarát szeretete alapvető keresztény kötelezettségünk lévén ez a főparancs. Istennek és a felebarátnak szentelni életünket ennek a hiteles és koncentrált megélése viszont minden megszentelt személy hivatása, ebben való elmélyülés, fokozatos tökéletesedés és Krisztus követés az alapja annak, hogy minél jobban be tudják tölteni küldetésüket maguk és mások megszentelődésén fáradozva. Adjuk szeretetünk aranyát minden ránk bízott léleknek, ezáltal viszont szeretve a Szeretet Istenét ez legyen hivatásunk mozgatórugója.

2.    Az engesztelés tömjénje

Jézus engesztelő áldozatul adta önmagát bűneinkért példát adva minden kereszténynek mintát adva életével, ha Hozzá csatlakozunk. Saját és mások bűneiért végzett engesztelés kinek lenne jobban feladata, mint azoknak, akik Őhozzá oly módon akarnak csatlakozni és hasonlítani, hogy életüket csak erre a feladatra Istennek szentelik. Nagy engesztelőink a szentek és a névtelen vagy kanonizáció nélküli szentek életében az engesztelés nagyon fontos szerepet kapott. Mint tömjénfüst szállt fel életáldozatuk, fájdalmaik, szenvedéseik, imádságaik, áldozataik a legfőbb Engesztelő sérelmeit ezáltal az Atyát engesztelve. Megszenteltként ezen aspektus megtisztelő és kegyelemszerző feladat.

3.    Az együtt szenvedés mirhája

A mirha az Áldozati Bárány szenvedésének kijáró hódolati ajándék, amelyet eredetileg fájdalomcsökkentőként szerettek volna később a halálba szenderült urat tisztelte meg. Legyen a mi Krisztussal és szenvedő felebarátainkban ugyancsak Ővele együtt szenvedő odaadásunk annak a hódolati ajándéka, amelyet az Ő szenvedéseinek enyhítésére és tiszteletére adunk át. A megszentelt személyek szolgálata állandó kompassió, a szegényekkel és szenvedőkkel való állandó közösségvállalás. Erre ki-ki a közösségének, megszentelt életútjának típusa szerint különböző módon kapott elhívást, de a lényege közös: enyhíteni a sebeket, fájdalmakat a ránk bízott lelkekben a sebek testi és vagy lelki téren való enyhítése formájában, ezáltal a Legfőbb Szenvedő Krisztus szenvedését, sérelmeit, fájdalmait enyhítjük és tiszteljük meg.

Legyenek ezek a hódolati ajándékok mindig a szívünkben, hogy a Megtestesült Igét megtisztelhessük, és amikor fogadalmunkra, odaszentelődésünkre gondolunk és ezt minél inkább az Úrnak tetszően akarjuk megélni, legyenek ezek mindig nálunk, hogy Őt viszont szeretve, kiengesztelve és enyhítve sérelmeit Neki és lelki gyermekeink javára a világ üdvösségén fáradozva majdan a dicsőség hervadhatatlan koszorúját is elnyerhessük odaát. Amen.