Hivatás

Mit is jelent a hivatás? Ez olyan nagy kérdés… És azt hiszem, bárhogyan is próbáljuk megfogalmazni, mégis: nem lehet. És ez így jó. Mert ha teljesen meg tudnánk fogalmazni, talán elveszítené azt, ami a szó misztériuma, titka.

Isten megérinti az embert. Ez a hívás. A rá érkező elfogadó válasz pedig a követés. És a kettő találkozásából, összeforrásából születik meg a hivatás.

Ez a választás nyilvánvalóan teljes átalakulással jár. Újra át kell vizsgálnunk előző terveinket. Le kell bontanunk gondolkodásunk szerkezetét, hogy rugalmassá, készségessé, meg nem alkuvóvá válhassunk.

Isten: atya, abszurd dolog félni attól, amit Ő számunkra rendel. Hisz nem akarhat mást, mint teljes kibontakozásunkat és boldogságunkat. Jobban ismeri az embereket, mint saját magukat. Fenntartás nélkül ráhagyatkozhatunk.

Hinni kell a szeretetben. De nem szabad összekeverni az Istenre hagyatkozást az elkötelezés alól kibúvó „semlegességgel”. Egészen másról van szó. Arról, hogy tettre váltjuk, minden pillanatban megvalósítjuk azt, amit Isten akaratának ismerünk meg, belefektetjük egész akaratunkat, minden erőnket és teljes értelmünket.

Így hozzásimulunk Isten indíttatásaihoz, és mindig készek vagyunk változtatni mindenen, ha a körülmények úgy követelik.

Beleveted magad egy kalandba, amelyről nem tudod, hová vezet, de azt tudod, hogy csak személyiséged legtökéletesebb megvalósítására vezethet, mert az élet, a mindenség és az idő Teremtője vette kezébe a dolgokat.

Fölfedezed, hogy Istennek minden emberrel sajátos terve van. Ha szabad kezet engedünk neki, kész remekműveket megvalósítani – ezeket nevezzük szenteknek. De úgy akarta, hogy szüksége legyen az ember szabad beleegyezésére, arra, hogy pillanatról-pillanatra odaadja magát teremtő szeretetének.1

Tehát Isten kivétel nélkül minden embert hív. Az Evangéliumokban nagyon szépen kirajzolódnak ezek a hívások és a hívások sokfélesége. Mindenkit a hozzá közel álló módon szólít meg Jézus. Péter például halász volt, egy egyszerű ember. És Jézus meghívja a követésére. És ezt nem úgy teszi, ahogy mi adunk fel egy álláshirdetést, amiben megszabjuk pontosan, hogy milyen elvárásaink vannak, mik azok a dolgok, amiket tudnia kell a jelentkezőnek, hogy felvételt nyerjen és nem szabja meg a fizetséget sem. Nem mondja el neki pontosan, hogy mire is hívja és azt sem, hogy mit ígér cserébe. Nincs kidolgozott marketingterve és csábító ajánlata, nincs semmi olyan eszköze, amiket mi keresztények is sajnálatos módon sokszor használunk, hogy megnyerjünk embereket magunknak, hogy előre haladjunk a mi képzeletbeli ranglétránkon fölfelé, miközben azt hisszük így kerülünk Istenhez közelebb… És látjuk ezzel szemben Jézus hívásait az Evangéliumban, aki látszólag a biztosból a bizonytalanba hívja a tanítványait. Egyszerű embereket hív, halászokat és bűnös embereket, vámosokat és utcanőket. Nem válogatja ki őket, hogy melyik gyorsabb és melyik ügyesebb, melyik tud jobban és szebben dolgozni. Ő hívja őket és ebben a hívásban mintha benne foglaltatna az ígéret is: hogyha rám hagyatkoztok, akkor én mindig adok erőt ahhoz, amire hívlak téged! Ő bizalmat kér és ráhagyatkozást. Viszontszeretetet az ő szeretetére. És semmi mást. „Erre… mindenüket elhagyva követték őt.” (Lk. 5,11)

És a mai kor emberét sem hívja másképpen. Nem tudja másképpen hívni és nem is akarja másképpen hívni. Mert akkor elvenné a szabadságát. Isten szabadnak teremtette az embert, mert Isten szabad személy. Mert a „személy” egy fontos tulajdonsága, hogy szabad. És micsoda méltóság ez! Az ember, aki Isten gyermeke, szabadon dönthet Isten mellett. Micsoda bizalom és micsoda szeretet az Isten részéről!

És a döntést cselekedet követi. A tanítványok otthagyták mindennapi életüket, megélhetésüket, családjukat és követték Jézust.

És azt hiszem, így van ez mindenkivel, amikor megérzi, hogy Istentől van, Tőle jön és Felé tart és valamit megsejt abból a tervből, amit neki készített a Mennyei Atya végtelen szeretetéből.

Tehát amikor felismerem az életemben Istent, akkor az változást hoz a számomra. És elindulok egy úton… Felé.

Forrás: Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja