A cölibátusról, papi nőtlenségről – pro és kontra – könyvtárakat kitevő műveket írtak az évszázadok alatt. Mindenki a saját szája íze szerint. Aszerint is magyarázta, most is magyarázza, így tesz a jövőben is. Ezt a parancsot nem Jézus Krisztus adta, hanem az egyház írta elő. A többi vallások, az ortodoxokat is beleértve ezt nem kérik papjaiktól.
Mi a papi nőtlenség? Minden katolikus pap és szerzetes papszentelésekor esküt tesz arra, hogy Jézus ügyéért és a hívek érdekében önként lemondanak a családalapításról, nem kötnek szentségi házasságot, családtalan, önmegtartóztató életet élnek.
Amennyiben igaz, hogy ez csak egyházi törvény, s a római pápa egyik percről a másikra akár meg is szüntetheti, ha akarja, vagy fakultatívvá teheti, annyira igaz az is, hogy katolikus egyházunk alapítója, Jézus példát adott reá. S bár az apostolok nagy többségben nős emberek voltak, Szent Péter anyósát az Úr meggyógyította, Szent János apostol és evangélista önként vállalta a cölibátust. Lelki írók magyarázzák, hogy ezért is hagyta rá nagypénteken Krisztus az édesanyját.
Az első századokban az egyház nem írta elő kötelező jelleggel a papi nőtlenséget. Aki úgy akart, csak az élt nőtlenül. A keleti egyházszakadás idején (1054) még nem volt kötelező. Ezért a mai ortodox egyházakban részint kötelező a papszentelés előtt házasságkötés, kivéve a püspöki rendet. Írásos bizonyítékok tanúsítják, hogy 1200 tájáig nős katolikus papjaink is voltak, mert az akkori korszellem ezt minden megbotránkozás nélkül megengedte. Történelmi tény, hogy az egyház kezdettől fogva szívesebben látta a nőtlen papok szolgálatát, mint a nősökét. Lassan tért át a kötelező gyakorlatra.
Az újkorban sokszor érték egyházunkat mindenkori ellenségeitől, még a más vallásúaktól is azok a súlyos vádak, melyek szerint papjai azért nem nősülnek, mert lekicsinylik a nőket, hatalmi célok lebegnek szemeik előtt, s főleg hogy a középkorban felgyűlt nagy egyházi vagyont mások ne örököljék. Való igaz, hogy ma is sokan vannak, akiknek jobb dolguk vagy egyéb bajuk nem lévén, rendíthetetlenül házasítják a papokat. Köztük még katolikusok is. Nincs a világon egy olyan katolikus plébánia, ahol ne szimatolnának papjuk után nemcsak az ájtatos nénikék, hanem sokan mások, más vallásúak is. Hol jár? Kikkel beszél? Hogyan öltözködik? Ki, kik járnak hozzá? Sokan a II. vatikáni zsinat papi nőtlenséget eltörlő rendeletében reménykedtek. Feloldva a cölibátust, minden pap előtt szabadon állna az út a házas élet felé. De csalódtak. A pápák sem törölték el az alábbi megfontolandó okok miatt.
Miért nem házasodnak a szerzetesek és a papok?
Azért, hogy mint Isten szolgáját ne kösse le a családi élet gondja-baja. Így életét teljesen hívei szolgálatára szentelheti. Élete is egészen és osztatlanul Istené lehet. S mivel a földön minden csak az evilág felé irányul, a nőtlen pap áldozatos életével az ég felé mutat, a természetfelettieket hirdeti akarva-akaratlanul. Végül: mert maga a katolikus nép is nőtlen papot akar! Aki több, mint ő. Akit nem vezet egy asszony. Akitől példát, önfegyelmet, áldozatvállalást tanul.
Szépek a hívek elvárásai. Csak elfeledik, hogy a papok is gyarló, bűnös emberek, akiket közülük hívott meg az Úr az oltár szolgálatára. A papszentelés senkit sem tesz szentté. Elfeledik, hogy ők is meginoghatnak és eleshetnek. Különösen akkor, ha a hívek alkalmat szolgáltatnak erre. Nagy az ördög hatalma. És abban a pillanatban, amikor a pap plébániáján elveszíti lába alatt a talajt, az addig őt „megházasítók”, „vele együtt érzők” átcsapnak nyílt támadásokba, feljelentésekbe, megbotránkozásokba, és szemében ugyan mosolyogva, de háta mögött megvetik és pletykálják, amíg meg nem szabadulnak tőle. Elfeledik, hogy legtöbbször mindenhol ők a papi botrányok előidézői.
Aposztata vagy bukott papok, püspökök mindig voltak, ma is vannak, s ezután is lesznek a világegyházban. Mint ahogy van sok házasságtörő is a másik táborban. Semmi sem új a nap alatt. De egy bizonyos: a papokról folyó rágalomhadjáratoknak még tizedrésze sem igaz!
Ezért ne csak pletykáljátok, házasítsátok, utána pedig megbotránkozzatok papjaitokon, hanem sokszor és sokat imádkozzatok érettük! Mert azért van annyi baj és botrány egyházunkban, mert a hívek keveset imádkoznak a klérus tagjaiért. Jézus mondja: „Mindaz, aki elhagyja apját, anyját, feleségét és gyermekeit énmiattam, százszor annyit kap s végül az örök életet!” (Mt 19,20). Ez minden mai nőtlen papnak is vigasztalása, jutalma.
Incze Dénes
Forrás: Vasárnap Katolikus Hetilap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése