Sokszor halljuk, hogy legyünk Isten kezében eszközök. De mit is jelent ez? Mi az eszköz? Az eszköz csupán segítség ahhoz, hogy valamit elérjünk vagy egy feladat elvégzését megkönnyítsük. Hiszen lehet gödröt ásni puszta kézzel, de lehet ásóval is. Lehet halászni kézzel, de hálóval is.
Vagyis eszköznek lenni Isten kezében nem jelent mást, mint hogy megkönnyítjük az emberek számára Isten és az Ő céljai elérését.
Mi is ez a cél? Jézus szava adja meg a választ: „Tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19). Tehát nem Istennek van szüksége ránk elsősorban mint eszközökre, hanem az embereknek. Hiszen Isten mindenható és nem szorul rá a mi segítségünkre. Mégis meghív minket, hogy munkatársaivá legyünk.
Így mindenkinek, aki az Isten kezében eszközzé lesz, feladatává válik, hogy az embereket Istenhez közelebb vigye. Feladata lesz, hogy azt az ismeretet, belső megismerést, amit ő maga is megtapasztalt Istenről, továbbadja. De mint ahogy minden eszköznek sajátos funkciója van, úgy minden ember feladata – Isten megismerésének továbbadására – is egyedi. Mint ahogy baltával nem lehet eredményesen halászni, úgy egy családos ember se tud ugyanolyan módon eszköz lenni, mint egy pap. Ahogy ásóval nem lehet villanyt szerelni, úgy a különböző korú emberek is más és más helyzetekben igazán „produktívak”.
De sose szabad elfelejteni, hogy nem mi magunk vagyunk a cél, ezért fontos, hogy ne mi legyünk a középpontban, hanem Isten.
A mi célunk: Isten és a Hozzá való vezetés.
De kik is azok az emberek, akikre azt mondhatjuk, hogy Isten valódi eszközei? Ezeket az embereket hívjuk szenteknek. Ők azok, akik felismerték és meg is élték azt, hogy Isten kezében eszközök. Valóban életük hivatásává tették az evangélium hirdetését. Mindannyian megismerték önmagukat, és így képesek voltak a talentumaikhoz mérten szolgálni.
Gondoljunk Assisi Szent Ferencre, aki a krisztusi alázat által sokakat segített a hit útjára. Ismerhetjük Loyolai Szent Ignácot is, aki katonából lett pap és rendalapító, ő a misszióban lelte meg azt, hogyan válhat eszközzé. De ha csak a közelmúlt szentjeire tekintünk: Kalkuttai Szent Teréz apácaként a szegényeket és a betegeket szolgálta; Boldog Batthyány-Strattmann László családapaként a szegények orvosa lett; és még sorolhatnánk. Az utóbbi példa is bizonyítja, hogy nemcsak pap vagy szerzetes lehet szent, hanem valamennyi világi is meghívást kap erre.
Sokszor nehéz eszköznek lenni, mivel először is el kell fogadni azt, hogy nem én vagyok ebben a helyzetben a középpontban, hanem Jézus. Emellett fel kell ismernem a talentumaimat, és azokat az Isten szolgálatába kell állítanom. Mindezt úgy, hogy az valóban közelebb vigye az embereket Hozzá és egymáshoz is, ne pedig megossza őket.
Mert ha én válok középponttá, akkor könnyen előfordulhat, hogy az embereket eltávolítom az Istentől. Abban az esetben, ha véletlenül elesek és hibát követek el – mivel ember vagyok, ez borítékolható, hogy megtörténik –, félő, hogy az emberek eltávolodhatnak Istentől és egymástól is. Hiszen akik engem és nem az Istent követik, azok háza homokra – vagyis rám – épült és nem sziklára, vagyis Istenre.
Hogyan válhatok tehát igazán az Isten eszközévé? Ismerjem fel a saját talentumaimat, és tudjak lemondani magamról. Mindezt azért tegyem, hogy ne magamhoz, hanem az Istenhez tudjam elvezetni az embereket.
Forrás: A papnövendék válaszol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése