A szociális testvéri képzés útján Víg Rita testvérünk elérkezett a célegyeneshez. Pár hete kapta meg az engedélyt, így pünkösdkor örökfogadalmat tehet. Ennek kapcsán kérdeztük az eddigi útjáról.
Ahány hivatás, annyi történetet hallhatunk. Mindig is tudtad, hogy szerzetes szeretnél lenni?
Az én életutam teljesen szokványosként indult: megkaptam a keresztény alapokat, gyerekkoromban elsőáldoztam, bérmálkoztam és egyfolytában arra készültem, hogy férjhez megyek, gyerekeim lesznek. Sok évig erre készültem, kb. 29 éves koromig eszembe se jutott, hogy az én utam a szerzetesség. Szerettem az Urat, Őt kértem, hogy segítsen megtalálni életem párját. Ezért tényleg sokat imádkoztam… Aztán Ő elég frappánst választ adott: saját magát adta nekem, felismertette velem, hogy számomra Ő az „igazi”, Ő „életem párja”. 30 évesen vált számomra egyértelművé, hogy az Úr a szerzetesi hivatást választotta számomra.
A Szociális Testvérek Társaságát, vagyis annak egyik tagját a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán ismertem meg. Első látogatásom a testvérek egyik kisközösségénél (2009 elején) rögtön meghozta az otthon-élményt, de azért még felkerestem két másik szerzetesközösséget is, hogy legyen más tapasztalatom is. 2010 nyarán pedig beadtam a jelentkezésemet a Szociális Testvérek Társaságába.
2010-ben, 32 évesen léptél be a Társaságba. Hogyan tekintesz vissza az elmúlt 8 évre, amit a Társaságban töltöttél?
2010. augusztus 31-én költöztem be a közösségbe, és hivatalosan 2 hónappal később kezdtem meg a jelentkező időt (máshol ezt jelölt időnek hívják.) Hála az Úrnak, hogy ebben a közösségben teljesítette ki az életemet. Nagyot változott a helyzetem, amikor a Társaságba kerültem és a közösségi élet azóta is a folyamatos fejlődést jelent. Az Úr folyamatosan többre, jobbra, a szeretet mélyebb megélésére hív. Nagy hála van bennem, hogy a Társaságban eltöltött idő alatt az Úr megerősített szociális testvéri hivatásomban, nem volt egy percre sem kérdés a számomra, hogy valóban itt van-e a helyem.
„Végigjártam” a képzés különböző fokozatait: voltam jelentkező a közösségben, majd novícia, ideiglenes fogadalmas, vagy ahogy mi hívjuk junior testvér, de az élet még csak az örökfogadalommal kezdődik igazán! Egy egész élet áll előttem – remélhetőleg – , hogy a lelkiségünkben és a közösségünkben rejlő kincseket felfedezzem, kibontogassam és még mélyebben megéljem.
Most örökre készülsz kimondani, hogy tisztaságot, szegénységet és engedelmességet fogadsz. Mit jelent számodra a hétköznapokban az evangéliumi tanácsok megélése?
Nagyon szeretem alapítónknak, Slachta Margit testvérnek az elnevezéseit, amelyek segítenek abban, hogy mi szociális testvérek hogyan éljük meg a fogadalmakat. A tisztaság fogadalmát a mi Urunk Jézus Krisztus iránti jegyesi szeretet fogadalmának nevezte, amiben kifejezésre jut, hogy mi nem lemondunk valakiről, vagy valamiről, hanem teljes szívvel az Urat választjuk. Nagyon szép kifejeződése ennek, hogy elsőfogadalmamra jegygyűrűt kaptam, ahogy minden más testvér is. A jegygyűrű emlékeztet arra, hogy kihez tartozom és a világ felé is jelzi „foglalt” vagyok.
Az engedelmesség fogadalma keménynek tűnhet egy kívülálló számára, de Margit testvér értelmezésében ez egy nagyon is pozitív dolog: akarategységre törekszünk Jézussal, aki a Szentlélek működése által szól hozzánk és elöljárónkon keresztül is szólít. Ez a fajta engedelmesség figyelmes odahallgatást, és sok csendben töltött időt kíván, hogy meghalljuk az Úr szólítását.
A szegénység fogadalmát úgy éljük meg, mint a teremtett javaktól való függetlenséget. Ez arra hív meg engem, hogy ne ragaszkodjak semmihez, de azt is jelenti, hogy szabadon és örömmel ajándékozzam oda időmet, képességeimet közösségemnek és a szükséget szenvedőknek.
A Társaságban az evangéliumi tanácsok mellett a karizmához való hűségre is fogadalmat teszünk. Személyesen téged mire hív ez a fogadalom?
Nagyon szeretem, hogy van negyedik fogadalmunk, amelyet a szeretet fogadalmának is neveztek a Társaságban. Engem ez a fogadalom a hűséges szeretetre hív a lelkiségünk, karizmánk, közösségünk tagjai iránt. Szeretem közösségünk karizmáját, azt hogy életünk a Szentlélekben gyökerezik és szeretem közösségünk emberi arcát is, testvéreimet, akiket rám bízott az Úr. Alapvetően azt tapasztalom, hogy közösségünkben jelen van a szeretet és növekszik az élet! Az élet és a szeretet úgy növekedhet, ha én magam is megteszem minden nap a szeretet apró lépéseit. Hála Istennek testvéreim irgalmasok, és segítenek, ha ez éppen nem sikerül. :)
Pünkösdig még van idő készülni az örökfogadalomra. Vannak terveid, hogy hogyan fogod tölteni ezt az időt?
Igen, vannak :) Az Úr nagyon szépen vezet, mutatja hogy mik az Ő tervei. Most a hétköznapok sodrában kevesebb idő van a készületre, de az örökfogadalom előtt - szó szerint - kivonulok a világból egy hónapra, nem fogok dolgozni ez idő alatt. Muszáj ezt az időt kiszakítani, aktív szolgálat nélkül tölteni, hogy legyen idő lelassítani, visszatekinteni eddigi utamra és előre tekinteni az „örök igen” kimondására. Ez nem csak velem történik így, közösségünk életét eligazító szabályzatunknak van egy ilyen előírása.
Ennél egy kicsit konkrétabban: felkészülési hónapomat Tihanyban fogom kezdeni, ezen a gyönyörű bencés helyen. Azért vágyom Tihanyba, mert itt megerősíthetem magamban közösségünk bencés alapjait. Ezután következik egy nyolc napos lelkigyakorlat, amit egyik közösségi házunkban fogok tölteni teljes csendben.
Az Úr különleges ajándékot készített nekem örökfogadalmi készületemre: elhozza Ferenc pápát Csíksomlyóra! Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehetek én is a pápai szentmisén a Somlyó hegyen! Számomra nagyon kedves hely Erdély és Csíksomlyó családom erdélyi gyökerei miatt. A pápai szentmise után, vasárnap együtt ünnepelhetek az ottani szociális testvérekkel Csíkszeredában, amit szintén az Úr rendkívüli ajándékának tartok.
Áldott szép készületet kívánunk, és az Úr áldása kísérjen téged az örökfogadalom felé vezető úton!
Forrás: Szociális Testvérek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése