"Ami kezdettől fogva volt,
amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a
kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet
megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet,
amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt
nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az
Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk
ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen." János I. levele 1,1-4
Minden keresztény hivatása az Élet szemlélése, befogadása és továbbadása. A
családos hivatásban élők életében a gyermekek életének továbbadásán van a
hangsúly - bár az Úr szőlőskertjében ők is munkásokként végezhetnek
evangelizációs szolgálatot a családjuk mellett - , de a megszentelt
életállapotban élők mindezt csak lelkiekben élik meg, akik fogadalommal vagy az
egyházi rend szentségében részesülve Isten Országának építésére kötelezték el
magukat, a megtestesülés titkát lélekben megélve és továbbadva életüket erre
teszik fel.
1. Megtapasztalni
Minden kegyelmi forrást megkeresve Krisztust ma is meg lehet tapasztalni az Egyház és a mi magunk életében is. Az Anyaszentegyház minden hívő és megszentelt illetve papi személy életében igen sok lehetőséget biztosít számunkra ehhez, ám a gazdagsága mellett rejtett lehetőségeink is vannak ennek kiaknázására. Gazdag eszközök a kegyelem megtapasztalására illetve kiesdésére lehetnek ugyan látványosak és mérhetőek, mint például egy szentmise, a liturgia, a szentségek egy lelkigyakorlat, a közösségi élet örömei, de nem csak ezek vannak életünkben, ahogy a Szent család életében sem ezek álltak főleg rendelkezésre, hanem ott volt a fárasztó betlehemi út, a barlang, az elutasítottság, a jászol és a szegény körülmények. Odaszentelődésünk fogadalmai elszürkülhetnek, sőt érhetnek minket veszteségek, fájdalmak, betegségek, testi és lelki szenvedések. Szegény eszközeinket néha nehezen vesszük figyelembe érdemszerzőként, vagy ha már szemléljük őket, nehezen fogadjuk el, azonban csak ez után követheti mindezt a felajánlás szívünk átalakításával a világ sebeinek gyógyítására.
2. Befogadni
Meglátni és elfogadni és életté váltani. Észre kell vennünk az angyalokat és a csillagot is, amelyeket az Úr azért küld, hogy megláthassuk az Igazságot. Ami rajtunk áll meg kell tenni a hivatástisztázás és az elkötelezett hivatás megélése során, el kell indulnunk a felismert jelek és eszközök alapján a megkülönböztetés és a napi Istennek adott élet során. Alapvetően befogadónak, Isten üzenetének befogadására készen kell állnunk életünk minden szakaszában és körülményei között. Ahogy a Szűzanya, Szent József, a pásztorok és a Napkeleti Bölcsek megtapasztalásuk után befogadták az Igét szívükbe, az Ő kegyelméből merítve egyre inkább igyekeztek életre váltani az Ő szeretetét. Észre kell vennünk Jézust és az Ő kegyelmét hivatásunk során is, el kell fogadni, amit és ahogyan Ő ad nekünk és mindezt jól kell kamatoztatni elkötelezett életünk során.
3. Újjászületni
Az Igével való találkozás minden személy életét átalakította már Jézus korában, de a mi világunkban is ez lenne az elérendő cél. Lelki újjászületés szükséges ahhoz, hogy valóban alkalmas eszközei lehessünk az Úrnak az élet továbbadásához. Minden az Élő Igével való találkozás és befogadás után termékeny talajunkat előkészítve engedni kell, hogy újra formáljon bennünket az Úr és készek legyünk arra, hogy az Ő örömét és békéjét továbbvigyük mások életébe. Nemcsak minden karácsonykor, de minden Krisztussal való találkozást követnie kell egy kiteljesedésnek, mert a befogadott ajándékokat és kegyelmeket nem lehet eredmény nélkül engedni továbbmenni magunk mellett hanem belső lelki világunkat át kell hatnia, gyümölcsözővé kell tennie és bátorságot kell belénk öntenie, hogy továbbítsuk. Hivatáskeresés során az újjászületés egy új szemléletmód kialakulásának megengedése Isten számára, elkötelezett lelkeknél pedig az ehhez való folyamatos visszatérés.
4. Tanúságot tenni
Az Élet szemlélése befogadása átalakító erejének megtapasztalása után küldetésünk van a környezetünk felé, hogy mindenki megismerhesse a Szeretet Istenét és együtt örvendezhessen velünk és a jó irányt megismerhesse. Nagy örömöt hirdetett az angyal a pásztoroknak, a bölcsek is örömmel a szívükben távoztak, életük megváltozott, átalakult és környezetükben továbbadták ezt az átalakító örömet mindenkinek életük folyamán. Ha mindent még nem is értünk egy Istennel történt találkozáskor, örömünket a szívünkben megélhetjük és később, ha már eljutottunk a hitnek és a kegyelmi életnek egy alkalmas szakaszához, tanúságtételünket akkor tudjuk igazán Isten akarata szerinti módon és értékállóan megtenni.
5. Segíteni megszületni
Különleges küldetés a tanúságtétel után, hogy minden ránk bízott lélekben terelgessük a kihajtott Örömhírt és segítsünk abban, hogy Jézus élete egyre inkább kibontakozhasson, meggyökeresedhessen mások életében. A családban első sorban a gyermekek élete a kibontakoztatás fő területe, az ő jövőjük hivatásuk első kísérője a szülő. A lelkipásztoroknak nyájuk lelki előrehaladása és minden megszentelt személynek az Egyházért végzett lemondás és imádság és engesztelés az, amely küldetésük középpontjában áll. A lelki gyermekek kísérése és az értük való imádság nagyon fontos a jövő hivatásainak kialakulásához.
*
Az Üdvtörténet teljességének a húsvéti és pünkösdi titkok szemlélése által bontakozik ki a meghívás és a hivatás valódi mibenléte, de a forrás a karácsony szent titkával kezdődik látható módon, Krisztus földi életének kezdetével, megtestesülésével.
Ezen a karácsonyon minden életállapotban hivatásuk megismerése, az úton való elindulás és az elkötelezettség vállalásához, az úton való megmaradáshoz az erő kiesdéséhez minden kedves Testvéremnek kívánom a Kisded békéjét és örömét, hogy minden lépést igazán szívből meg tudjanak élni és tenni, hogy Egyházunk egyre inkább épülve lelki templommá alakuljon, és minden velünk találkozó és ránk bízott lélek elnyerhesse az ígéretet a nekik legmegfelelőbb úton: az örök üdvösséget. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése