Szokták mondani, hogy az lesz jó szerzetes, aki jó anya lenne. A szerzetességgel nem szűnünk meg nők lenni, és nem kell megtagadnunk az anyai hivatást, csak más formában éljük meg. Bár természetes, hogy az élet bizonyos szakaszaiban a saját gyermekek hiányát is érezzük, a ránk bízottakért való aggodalom, imádság, az ő segítésük és útjuk Isten felé való egyengetése, a feltétel nélküli szeretet, amellyel feléjük igyekszünk fordulni, mind lehetőséget adnak arra, hogy anyai szeretettel munkálkodjunk az ő örök életre való megszületésükön. Ez a lelki anyaság leginkább Mária szűzi anyaságához hasonlít: azáltal, hogy egészen átadja magát Istennek, Jézust hordozza és Jézusnak ad életet, ezáltal válik mások anyjává is.
Forrás: Domonkos Nővérek
Forrás: Domonkos Nővérek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése