XVI. Benedek pápa 2010. november 26-án kihallgatáson fogadta az
általános rendi elöljárók kétévenkénti közgyűlésének résztvevőit, akikhez a
következő beszédet intézte a megszentelt életről:
 |
| XVI. Benedek pápa a rendi elöljárók audienciáján, 2010. nov. 30. |
Kedves Testvérek és Nővérek!
Örömmel találkozom veletek most, hogy
az általános elöljárók szövetségének féléves gyűlésén folytatjátok a múlt
májusban felvetett témát a megszentelt
élet európai helyzetéről.
Köszöntöm Don Pascual Chávezt és
köszönöm hozzám intézett szavait, köszöntöm a szervező bizottságot és különösen
is a Szövetség elnökségét és a nagy számban jelenlevő általános elöljárókat.
Gondolok rendi közösségeitek és intézményeitek tagjaira szerte a világon,
különösen azokra, akik az evangélium melletti tanúságtételük miatt üldözést
szenvednek. Őszinte köszönetem mindenért, amit az egyházban és az egyházzal
tesztek az evangelizációért. Gondolok arra a sokféle lelkipásztori munkára a
plébániákon, kegyhelyeken s az imádság más centrumaiban, valamint a gyermekek,
fiatalok, és felnőttek katekézisére, melyből kitűnik a Krisztus és az ember iránti
szenvedélyes szeretetetek. Arra a nagy munkára is gondolok, melyet a nevelés
terén végeztek az egyetemeken és iskolákban, a sokféle szociális tevékenységre,
amivel azok felé fordultok, akik leginkább rászorulnak Isten szeretetére. S
azokra a hitvallókra is gondolok, akik veszélyes körülmények között tesznek
tanúságot az evangéliumról „ad gentes", vagyis a népek között.
Legutóbbi két konferenciátokon a
megszentelt élet európai sorsával foglalkoztatok. Ez egyben saját hivatásotok
újragondolása is volt, mely elsősorban nem más, mint „quaerere Deum", azaz Isten keresése. Ti magatok hivatásotok
alapján istenkeresők vagytok. Erre szentelitek legértékesebb életerőtöket.
Lemondtok a kevésbé fontos dolgokról azért, ami egyedül lényeges, egyedül
fontos, határozottan keresitek az Istent, tekintetetek szüntelenül feléje
fordul.
Az első szerzetesekhez hasonlóan
fontos számotokra az eszkatologikus
jelleg. A mulandó dolgok mögöttit, a maradandót, az el nem múlót keresitek
(vö. Address at the Collège des Bernardins, Paris, September 12, 2008). Istent
keresitek a testvérekben, akiket Isten adott nektek, akikkel megosztjátok az
életet és a küldetést. Őt keresitek kortársaitokban, azokban a férfiakban és
nőkben, akikhez küldetésetek szól, hogy felkínáljátok nekik életetekkel,
szavaitokkal az evangéliumot. Különösen keresitek őt a szegényekben, akiknek
elsősorban szól az evangélium (Lk 4,18). Keresitek az egyházban, ahol az Úr
mindenekelőtt az Eucharisztiában és a többi szentségben van jelen. S keresitek
az igében, mely az istenkeresés legbiztosabb útja, mert elvezet a vele való
párbeszédhez, és kinyilatkoztatja nekünk az ő igazi arcát. Mindig legyetek
szenvedélyes keresői és tanúi az Istennek!
A megszentelt élet alapvető megújulása Isten igéjének, konkrétan az
evangéliumnak a középpontba helyezésével kezdődik. Ez számotokra a legfőbb
szabály, amint azt a II. Vatikáni Zsinat a Perfectae Caritatis
dekrétumban megerősítette (vö. n.2), s ahogyan azt alapítóitok értelmezték. A
konszekrált élet az evangéliumban gyökerező, sokágú növény. Erre mutat rá
intézményeitek történelme, mely hordozza azt az erős akaratot, hogy Krisztus
üzenetét megéljétek, s az formálja az életeteket. Ma is ez a hivatásoknak,
valamint a személyes és közösségi megkülönböztetésének alapvető kritériuma. A
mindennap megélt evangélium adja meg a megszentelt élet szépségét, és teszi
életeteket hiteles alternatívává a világ előtt. A mai társadalom és az
egyház azt várja tőletek, hogy legyetek élő evangéliummá.
A
megszentelt élet másik alapvető szempontja, amelyet szeretnék kiemelni, a
testvériség, a Szentháromság megvallása, (vö. II. János Pál: Vita
Consecrata 41) és a tanúságtétel arról,
hogy az egyház: közösség. Ezen
keresztül történik a Ti konszekrációtok. A testvéri közösség nagyon vonzó a
közeletekbe kerülő fiatalok számára. Ezzel az individualista társadalmak
számára prófétai jel vagytok. Tudom, mennyi erőfeszítést tesztek ezen a
területen, s azt is, hogy vannak nehézségei a közösségi életnek. Állandó, komoly
megkülönböztetésre van szükség ahhoz, hogy meghalljuk, mit mond a Lélek a
közösségeknek. (Jel 2,7), hogy felismerjük, mi az, ami az Úrtól van, s mi az,
ami ellenkezik vele (Vita Consecrata 73). A megszentelt élet imádságos,
megfontolt megkülönböztetés nélkül annak a veszélynek teszi ki magát, hogy a
világ kritériumaihoz alkalmazkodik, pedig az individualizmus, a fogyasztói
szemlélet, a materializmus tönkreteszi a testvériséget és kiirtja a konszekrált
életből azt, amire az irányul, és ami miatt vonzó. Legyetek a megkülönböztetés
szakemberei, hogy testvériségetek és közösségetek egyértelmű jel lehessen a
világ számára! Mint akik a tekintélyt képviselitek szolgálatotokkal, s akiknek
feladata a vezetés és a rátok bízott szerzetesintézmény jövőjének tervezése,
gondoljatok arra, hogy a lelki irányítás és kormányzás fontos része a
közösségépítés, a kölcsönös kommunikáció az igazi kölcsönös szeretetkapcsolatok
által.
Az utolsó elem, amit hangsúlyozni szeretnék, a misszió. A misszió
az egyház létmódja, s az egyházban ez maga a megszentelt élet. A misszió
identitásotok része, ez késztet arra, hogy az evangéliumot elvigyétek
mindenkihez, ezt erősíti a mély Isten-tapasztalatotok, az erős képzés, a
testvéri élet a közösségben, s ez a kulcsa a konszekrált élet megértésének és
megújításának. Menjetek, és kreatív hűséggel tegyétek magatokévá az új
evangelizáció kihívásait! Újítsátok meg jelenléteteket korunk areopagusán, és
hirdessétek, ahogyan Szent Pál tette, az „ismeretlen Istent"! (vö.
Address at the Collège des Bernardins).
Kedves általános elöljárók! A jelen
kor, különösen Európában, sok intézmény számára számbeli csökkenést hoz. De nem
szabad, hogy a nehézségek elfeledtessék velünk, hogy a megszentelt élet eredete az Úrban van. Azért akarta az Úr, hogy
legyen, hogy általa is épüljön és megszentelődjön az egyház. Az egyházból soha
nem fog hiányozni a megszentelt élet. Ezért arra biztatlak, hogy hitben és
reményben járjatok! Kérlek benneteket, hogy újítsátok meg a hivatásokért
végzett munkátokat, különös tekintettel a bevezető és a folyamatos képzésre!
A Boldogságos Szűz Máriára,
szentéletű alapítóitokra és védőszentjeitekre bízlak benneteket, és apostoli
áldásomat adom rátok és közösségeitekre.
Forrás: Szaléziak/ Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése