|
Simon András: Vita Consecrata |
Mi a Megszentelt Élet Világnapja?
Évente ekkor ünnepeljük kifejezetten azokat az
embereket, akik különleges célra szentelték életüket a Katolikus Egyházban.
Hogyan indult
ez az ünnep?
Az Egyház Rómában hosszú évek óta február 2-án, Urunk
Bemutatása ünnepén tiszteleg a megszentelt élet előtt. Ezen az ünnepen II.
János Pál pápa misét celebrál a Szent Péter Bazilikában. Megszentelt életet élő
emberek gyertyát visznek a bevonulási körmenetben, felolvasói szolgálatot
látnak el, és ők hozzák a kenyeret és a bort a felajánlási körmenetben. A pápa
1997-ben elrendelte, hogy segítsék elő a megszentelt életformát az egész
egyetemes Egyházban, és február 2-át jelölte ki, hogy akkor tartsuk meg a
Megszentelt Élet Világnapját.
Mikor van ennek
az ünnepe Magyarországon?
Február 2-án van ez az ünnep, ha február 2-a szombatra
vagy vasárnapra esik, egyébként a február 2-át követő hétvégén, hogy minél több
ember részt vehessen a plébániai ünnepléseken.
Mik a céljai a
Megszentelt Élet Világnapjának?
A Megszentelt Élet Világnapjának első megünneplésekor
kiadott üzenetében a pápa azt mondta, hogy ez a nap alkalmat kínál arra, hogy
hálát adjunk Istennek a megszentelt életért, hogy előmozdítsuk az élet
ismeretét, hogy a megszentelt életet élő emberek megünnepeljék azt, amit az Úr
véghezvitt bennük, és hogy küldetésük tudatosabbá legyen az egyházban és a
világban.
Történt-e más
is, hogy előtérbe kerüljön a megszentelt életforma?
Számos lépés része annak a stratégiának, amely a papi és
a szerzetesi hivatások számának növekedését célozza. Köztük a következők:
"Nevén szólítva" - ebben a plébániai
programban arra kérjük a plébánia tagjait, hogy javasoljanak a lelkipásztornak
olyan fiatalokat, akikről azt gondolják, hogy alkalmas jelöltek lehetnek;
"András művelet" valamint "Mária és József
művelet" - az első olyan összejövetel, ahol a püspök a papokkal és a
papság iránt érdeklődő férfiakkal találkozik, ekkor együtt étkeznek és
imádkoznak, a püspök és a papok pedig beszámolnak hivatásuk történetéről; a
második hasonló program nők és férfiak részére, amikor egy szerzetesi közösség
vezetőjével és tagjaival találkoznak.
Miért létezik
olyan sok különféle szerzetesrend?
Mindegyik szerzetesi rendnek van egy alapítója, aki
indíttatást kapott, hogy választ adjon egy sajátos helyzetre az Egyház
története során. Azok a rendek, amelyek küldetése vagy karizmája folyton
jelenlévő ügyekre reagál, túlélik az idő múlását, viszont több szerzetesrend
kialakult, majd elenyészett az Egyház hosszú történelme sodrában. Azonban ma is
jönnek létre új szerzetesi rendek, hiszen vannak nők és férfiak, akik a mai
körülmények között is az Evangéliumot akarják alkalmazni és megélni.
Mi a különbség
egy pap és egy testvér között?
A pap felszentelt személy, aki a keresztség, az
eucharisztia, a bűnbánat (a gyónás), a házasság és a betegek kenete
szentségének rendes kiszolgáltatója. Egy testvér élete nagyjából egy
szerzetesnő életéhez hasonlít: szerzetesi közösségben él; szegénységi,
tisztasági és engedelmességi fogadalmat tesz; valamint részben bekapcsolódik a
lelkipásztori szolgálatba és a szemlélődő életbe.
Mit jelent ma a
szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalom?
Ezt a három fogadalmat evangéliumi tanácsoknak is
nevezzük, és az evangélium radikális életre váltásaként jellemezhetjük. Ezek
minden egyes korban határozottan tanúskodnak az evangéliumi értékekről az éppen
uralkodó kultúra kihívó, sőt ellentétes kínálatával szemben.
SZEGÉNYSÉG - A szerzetes azt választja, hogy mindenben
osztozik ahelyett, hogy anyagi javak személyes tulajdonjogával rendelkezzék. A
materialista, fogyasztói kultúrával szemben, ahol az ember értékét gyakran a
hatalomszerzés és a vagyongyarapítás határozza meg, a szegénység arról tesz
tanúbizonyságot, hogy Istenben bízunk, mint minden adomány és az egymás iránti,
különösen is a szegények iránti szolidaritásunk forrásában. Amikor oly sokan
feledkeznek meg a társadalom peremén élőkről, a szegénységi fogadalmat tett
szerzetes kapcsolatba tud lépni a szegényekkel, tud velük dolgozni, és szót tud
emelni az ő szükségletük érdekében.
TISZTASÁG - A szerzetes a szeretet cölibátusban megélt
módját választja ahelyett, hogy házasságot kössön. A nemiséget a mi
társadalmunkban sok célra használják, például termék- és szórakozásértékesítésre,
és az uralkodó sugallat az, hogy a nemi aktivitás által valósítja meg magát
teljesen az ember még ha ez szabados
nemi élet is. A tisztaság a nemiség mélyebb értelmére emlékeztet. A tisztaság
hiteles tanúja mások szeretetének és szolgálatának páratlan útját fejezi ki, és
másokat is elgondolkodtat, hogy az élő test több, mint ruha, hogy Istennel való
kapcsolatunk az elsődleges.
ENGEDELMESSÉG - Az engedelmesség jelzi, hogy a közös jó
fontosabb a személyes igénynél. A szabadság mostani meghatározása szerint azt
tehet az ember, amit akar, mindaddig, amíg az nem ütközik mások jogaival ez
felelősségmentesség. Az engedelmesség azt mutatja meg, hogy a szabadság
legtökéletesebb formája az, amikor valaki isteni vagy emberi személy mellett,
vagy egy ügy mellett elkötelezi magát az ember. Az engedelmesség képessé teszi
az embert arra, hogy valóban ez Egyház szolgálatába állítsa az ember az életét.
Mi a világi
intézmény?
Ez egyedülálló laikusok társasága, akik gyakorolják az
evangéliumi tanácsokat, és az intézményük külön szabályzatát követik. Tagjai
világi környezetükben maradnak, továbbá személyes életszentségük elérésén és
mások megszentelésén fáradoznak azáltal, hogy „kovászként” közvetítik az
evangélium üzenetét, valamint különleges lelkiséggel gyakorolják a szociális
igazságosságot.
Hogyan élik meg
az evangéliumi tanácsokat a világi intézményekben?
A
szegénység arra hívja meg a megszentelt életet élő tagokat, hogy pozitív
viszonyba lépjenek az anyagi javakkal, miközben nem kezdenek ragaszkodni
hozzájuk, továbbá magába foglalja a szociális igazságosságot, különösen is a
hátrányos helyzetűek körében. A szegénység magába foglalja a különbségtételt
is, hogy felismerjük, mi szükséges a mindennapi élethez. A tagok maguk
gondoskodnak mindennapi megélhetésük kiadásainak és nyugdíjuk fedezetéről.
Az engedelmesség Isten akaratának a felismerésére
vonatkozik a mindennapi cselekedetek közepette, s hogy az ember hűséggel
kötődjék az intézmény lelkiségéhez, imaéletéhez és szabályzatához, valamint az
egyházi tanításhoz.
A tisztaságot cölibátusban élik meg, olyan állapotba
helyezi az egyes tagokat, hogy mindenkinek barátai lehessenek, és utal arra,
hogy önmagukat átadták Istennek mások szolgálatára.
Mit jelent a
világi állapot?
A világi intézménynek világi jellege van, és a tagjai
önálló lakásokban élnek; mások a közelben telepedhetnek le, ismét mások
országszerte szétszórtan élnek. Noha a megszentelt életet élő tagok evangéliumi
elköteleződést vállalnak, ők mégis laikusok.
Miben áll az
apostoli küldetés a világi intézményekben?
Az apostoli küldetés világi intézményekben magában
foglalja a tagok egész életvitelét rutinszerű foglalkozásuktól kezdve mások
szolgálatáig. Alkalmanként segítenek a plébániai vagy egyházmegyei munkában is.
A világi
intézmények önállóan élő tagjai hogyan állnak kapcsolatban egymással?
A tagok helyileg, területileg vagy országos
összejöveteleken találkoznak rendszerint lelki napokon vagy lelkigyakorlatokon,
de társasági összejöveteleket és országos konferenciákat is tartanak. Erős
közösség alakul ki az intézmény tagjai között.
Miért tűnik
némely intézmény néhány tagja ismeretlennek vagy rejtettnek?
Vannak
laikusok, akik nem tudatják másokkal, hogy megszentelt életet élnek, mert nem
szeretnék, hogy "külön kezeljék őket." Ennek ellenére ezeket a
tagokat is ismerik az egyházi hivatalnokok.
Mikor váltak a világi intézmények nyilvánvalóvá az Egyházban?
Bár az
1900-as évek elején már léteztek csoportok, amelyek a világi intézmények
életvitele szerint működtek, csak 1947-ben nyertek hivatalos elismerést a
világi intézmények rendje szerint élő csoportok, amikor XII. Pius pápa kiadta a
Provida Mater Ecclesia kezdetű apostoli konstitúciót.
Milyen
életállapotok ismertek a Katolikus Egyházban?
Az Egyház különféle emberekből épül fel, és mindegyiküknek
sajátosan jellemző szerepe van Isten tervében. A legtöbben a házaséletre kaptak
meghívást, hogy egymásnak szenteljék életüket. Mások a felszentelt szolgálatra
hivatottak, hogy másokat különösen is a szentségi élettel szolgáljanak. Ezek a
lelkipásztorok a püspökök, a papok és a diakónusok. Egy harmadik
"életállapot" a megszentelt életforma. A megszentelt életformára
meghívottak közé tartoznak a szerzetes nővérek, testvérek és papok; a világi
intézmények tagjai; a remeték; és a megszentelt szüzek. Ismét mások laikus
életállapotra kaptak meghívást, hogy erényes éljenek nőtlenül és hajadonon az
Egyházban.
Mert láttam
KRISZTUS arcát
A megszentelt életforma hivatás, meghívás Istentől, hogy
az ember Jézus Krisztushoz alakítsa életét azáltal, hogy úgy él, ahogy ő élt
szegénységben, tisztaságban és engedelmességben Istennek áldozva magát az
Egyház szolgálatára és a világ üdvösségére. Az általános leíráson belül több
változat létezik, hogyan valósul ez meg gyakorlatilag az egyén, illetve a
közösség esetében.
A megszentelt élet legismertebb formája, amely
mintaképül szolgál a többi formának, a szerzetesi élet. Ebben az életformában
férfiak és nők nyilvánosan szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat
tesznek, közösségben élnek, és osztoznak a közös apostoli küldetésben.
A szerzetesek között a legtöbb a nő, őket nővéreknek
nevezzük. A férfiak között testvérek és papok vannak. Akár fel vannak
szentelve, akár nem, a testvérek és a szerzetes papok (vagy "rendi"
papok, ahogy néha nevezik őket) egyaránt szerzetesek.
A szerzetesi életstíluson belül két általános életformát
különböztetünk meg: aktív, azaz apostoli, és szemlélődő életet. Bár minden
szerzetes első és legfőbb kötelessége az imádság, az apostoli intézmények
aktívan bekapcsolódnak az Egyház tevékenységébe - tanítanak, egészségügyi
ellátást biztosítanak, szegényeket gondoznak, különböző módon segítik a
plébániákat, egyházi hatóságokat, vagy más egyházi szervezeteket. A szemlélődő
szerzetesek azonban napjuk nagyobb részét imádsággal töltik, elkülönülnek a
világtól, hogy felajánlják imáikat és áldozatukat az Egyház és a világ javára.
Az imádságot különféle kézi munkával egyesítik, gyakran mezőgazdasági munkával,
kézművességgel, vagy más hasonló tevékenységgel. A szemlélődő nőket
szerzetesnőknek, a férfiakat szerzeteseknek nevezzük.
A szerzetesi élet mellett két másik életformát
tévesztenek gyakran össze a szerzetesélettel: a világi intézményekét és az
apostoli társaságokét. Mindegyik intézményi forma átvesz bizonyos vonásokat a
szerzetesi élet összetevői közül, másokat viszont nem.
A világi intézmények osztoznak a szerzetesi
intézményekkel Jézus szoros követésében a szegénység, tisztaság és
engedelmesség evangéliumi tanácsainak fogadalmával. A világi intézmények tagjai
a szerzetesektől eltérően, akik nyilvános fogadalmat tesznek, tehetnek
fogadalmat, inkább azonban ígéretet tesznek, vagy más elköteleződési formát
választanak. A szerzetesekhez hasonlóan azonban ezeket az ígéreteket
ideiglenesen teszik a formálódás időtartamára, és ezt követi a végleges elköteleződés.
A szerzetesektől eltérően a világi intézmények tagjai
rendszerint nem élnek együtt és nem osztoznak egymás apostoli küldetésében, bár
vannak, akik ezt teszik. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy megszenteljék a
világnak azt a darabját, ahol élnek és dolgoznak. Azok a papok, akik a világi
intézmények tagjaivá lesznek, rendszerint megmaradnak egyházmegyéjük
kötelékében, ahol élnek.
A szerzetesi intézményekhez hasonló s velük gyakran
összetévesztett intézmények másik csoportja az apostoli élet társaságaiból áll.
Az apostoli élet társaságai között jól ismertek az Egyesült Államokban a
Szeretet Leányai, a Maryknoll, a szulpiciánusok és a vincések. Bár szoros
értelemben véve nem részesei a megszentelt életformának, de az apostoli élet
társaságainak egyes vonásai a szerzetesi intézmények vonásait tükrözik. Vannak
például, akik közösségben élnek; mások évente megújítják fogadalmaikat.
Ezen a három intézményi formán túl vannak emberek, akik
egyénileg szentelik magukat Isten szolgálatára az evangéliumi tanácsok
követésével. Közéjük tartoznak a megszentelt szüzek és a remeték.
A megszentelt szüzeket, akik Krisztus szorosabb
követésére és az Egyház szolgálatára kötelezik el magukat, a megyéspüspök
szenteli meg. Ők evilági munkát vállalnak, ahogy megszentelésük előtt tették,
és arra törekednek, hogy a világi intézmények tagjaihoz hasonlóan belülről
szenteljék meg a világot. A remeték a püspök előtt nyilvánosan vállalják az
evangéliumi tanácsokat fogadalommal, vagy más elköteleződéssel; azonban a
megszentelt szüzektől eltérően ők elkülönülnek a világtól, a magány csendjébe
vonulnak, imádkoznak és vezekelnek a szemlélődő szerzetesekhez hasonlóan.
Forrás: Alexiánus
Testvérek Kongregációja (2010)