„Az ember célja – dicsőíteni Istent; a szerzetes célja – még jobban dicsőíteni Istent…A legnagyobb kegyelem, amit Isten adhat:a szerzetesi hivatás.”
Szent Maximilian Maria Kolbe
Mivel Szent Maximilian atya idejében még:
- nem voltak ennyire megreformálva az egyházjogi szabályok - a mai érvényben levő Latin Egyházi Törvénykönyvet /CIC/ 1983-ban adta ki II. János Pál pápa az 1917-es Egyházi Törvénykönyv után, és
- a modern közösségek sem kínáltak ilyen széles palettán lehetőségeket a különböző lelkiségi megújulási mozgalmak nyomán (pl. a karizmatikus megújulás közösségei), ezért, ez a mondat úgy módosulhatna mára, hogy:
„A legnagyobb kegyelem, amit Isten adhat: a megszentelt élethivatás”,
amely magában foglalhat:
- minden Isten szolgálatára különlegesen odaajándékozott életutat, azaz
- minden „konszekrált” személyt és
- nemcsak a hagyományos „monasztikus” szerzetesrendek tagjait,
- hanem a világi intézmények tagjait,
- a szüzek rendjéhez tartozó személyeket és
- minden közösségben vagy a nélkül fogadalommal elköteleződött személyt is, illetve
- azokat is, akik valamilyen okból csak a szívükben tudják megélni az odaszentelődést (pl. Bódi Mária Magdolna, aki az akkor érvényben levő egyházjogi szabályozás szerint szülei rendezetlen kapcsolata miatt nem léphetett be a szerzetbe).
A szerzetesrendekben hármas vagy akár több fogadalommal is elköteleződött testvérek biztos, hogy a lehető legtöbbet adják át az Úrnak szegénységi, tisztasági és engedelmességi stb. fogadalmuk révén, de mindenki a saját talentumaihoz képest kapja az elhívását és aszerint is fogják megítélni. Aki csak egy mérős edénnyel rendelkezik, annak ahhoz képest kell mindent odaadni, aki nagyobbal, annak hozzá méretezett mérték szerint.
Aki sokat kap, attól sokat is követel a Jó Isten. http://www.evangelium365.hu/evangelium/2011-10-19
Aki több talentumot kap, annak többet is kell kamatostul visszaszolgáltatnia. http://www.evangelium365.hu/evangelium/2011-08-27
Mindezt azért foglaltam össze, hogy sem a megszentelt különböző utakat járó odaszentelődött személyek között nincs hierarchia, sem a laikusok és klerikusok közül egyik sem magasabb „rangúbb” a másiknál. Isten terve szerint kell mindenkinek a saját életét élnie, olyan edénynek lenni, amit az Alkotó Akarata megszabott számára. Az Úr mindenkit különböző szolgálatokra rendelt, hogy így egységben építsük együtt fel Krisztus Titokzatos testét és Isten Országát már itt a földön.
Az is bizonyos, hogy az az edény, amelyet jelképez minden egyes lélek, legyen az terrakotta vagy bármilyen fém anyagból, azt Isten teljes mértékben megtölti Kegyelmével, így az örök boldogságban az öröme maradéktalan lesz.
Bejegyezte: Mária Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése