Örökfogadalom a pálos nővéreknél Erdőkürtön
Szent István király ünnepén, augusztus 20-án örökfogadalmat ünnepeltek a Pálos Nővérek az erdőkürti Magyarok Nagyasszonya-monostorban. Dankó Lilla Mária Franciska nővér mondta ki Jézusnak az igent.
„Eljegyezlek magamnak örökre…és ismerni fogod az Urat.” (Oz 2,21–22)
Dankó Lilla Mária Franciska nővér egy hosszú, imádságban átgondolt út lezárásaként mondta ki az igent Krisztusnak. Bár az örökfogadalommal nem szűnik meg egy szerzetes érlelődési folyamata, hiszen életünk végéig fejlődünk és az Istennel való kapcsolat elmélyítésén kell dolgoznunk, mégis ez egy olyan igen, ami Barsi Balázs OFM szerint
"Az utolsó szó, amit magamról kimondtam a földön”.
Már csak ehhez a kimondott igenhez kell ragaszkodni, ennek kegyelmi erejébe belekapaszkodni, ha mégis kísértés támad a hűség és a kitartás ellen.
Remete Szent Pál, Boldog Özséb és Szent István király a Megfeszített Jézusra tekintettek a kereszt alatt álló Máriával együtt, és tőle várták a lelkierőt, ami kitartásra és kereszthordozásra tesz képessé. Mert ugyan elég egyszer kimondani az igent Istennek, de azután ebben ki is kell tartani, hiszen a pálos lelkiségben a saját megszentelődés mellett erős missziós küldetésük is van a magyar haza számára. A pálosok imáikkal, áldozataikkal a magyar nép lelki felemelkedéséért könyörögnek Istenhez, kérve a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását.
A szertartást Puskás Antal pálos tartományfőnök vezette. A jelen levő nővérek testvéri közösségében, a szentmise keretében először egy imádságos, az elöljáró által vezetett párbeszédben mondott határozott igent M. Franciska nővér a közösség küldetésére. E küldetés a szentségre törekvésre, rejtett engesztelő életre és – kiemelve a magyar nemzetért és egyházért való imádkozást – az Oltáriszentség előtt való imádó, közbenjáró imára hív.
Ezt követően a Mindenszentek litániáját énekelték a nővérek, amit M. Franciska nővér a teljes önátadás jeleként a földön fekve imádkozott a többiekkel.
Ezután következett a fogadalmi szöveg elmondása; az örökfogadalmasokra jellemző, nyakban lógó és a szív felé tűzött kereszt felvétele és az Egyetlen Jegyesnek való elköteleződést kifejező gyűrű átadása és felhúzása a fogadalmat tevő nővér kezére. A négy piros karikával díszített fogadalmi gyertya átadása után a nővér nyilvánosan kimondta annak a misztériumnak a nevét, ami valamiképpen kapcsolódott és kapcsolódni fog a szerzetesi életéhez.
Gondviselésről Nevezett Mária Franciska nővér Isten gondoskodó szeretetét fedezte fel meghívásában és a közösség küldetésében való begyökerezésében. Jelmondatul a Szűzanya Magnificatjából választott rész tanúskodik a háláról és az Isten melletti végleges kitartás vágyáról: „Gondjába vette Gyermekét, megemlékezve irgalmasságáról…”
Forrás: Pálos Nővérek / Magyar Kurir
Dankó Lilla Mária Franciska nővér egy hosszú, imádságban átgondolt út lezárásaként mondta ki az igent Krisztusnak. Bár az örökfogadalommal nem szűnik meg egy szerzetes érlelődési folyamata, hiszen életünk végéig fejlődünk és az Istennel való kapcsolat elmélyítésén kell dolgoznunk, mégis ez egy olyan igen, ami Barsi Balázs OFM szerint
"Az utolsó szó, amit magamról kimondtam a földön”.
Már csak ehhez a kimondott igenhez kell ragaszkodni, ennek kegyelmi erejébe belekapaszkodni, ha mégis kísértés támad a hűség és a kitartás ellen.
Remete Szent Pál, Boldog Özséb és Szent István király a Megfeszített Jézusra tekintettek a kereszt alatt álló Máriával együtt, és tőle várták a lelkierőt, ami kitartásra és kereszthordozásra tesz képessé. Mert ugyan elég egyszer kimondani az igent Istennek, de azután ebben ki is kell tartani, hiszen a pálos lelkiségben a saját megszentelődés mellett erős missziós küldetésük is van a magyar haza számára. A pálosok imáikkal, áldozataikkal a magyar nép lelki felemelkedéséért könyörögnek Istenhez, kérve a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását.
A szertartást Puskás Antal pálos tartományfőnök vezette. A jelen levő nővérek testvéri közösségében, a szentmise keretében először egy imádságos, az elöljáró által vezetett párbeszédben mondott határozott igent M. Franciska nővér a közösség küldetésére. E küldetés a szentségre törekvésre, rejtett engesztelő életre és – kiemelve a magyar nemzetért és egyházért való imádkozást – az Oltáriszentség előtt való imádó, közbenjáró imára hív.
Ezt követően a Mindenszentek litániáját énekelték a nővérek, amit M. Franciska nővér a teljes önátadás jeleként a földön fekve imádkozott a többiekkel.
Ezután következett a fogadalmi szöveg elmondása; az örökfogadalmasokra jellemző, nyakban lógó és a szív felé tűzött kereszt felvétele és az Egyetlen Jegyesnek való elköteleződést kifejező gyűrű átadása és felhúzása a fogadalmat tevő nővér kezére. A négy piros karikával díszített fogadalmi gyertya átadása után a nővér nyilvánosan kimondta annak a misztériumnak a nevét, ami valamiképpen kapcsolódott és kapcsolódni fog a szerzetesi életéhez.
Gondviselésről Nevezett Mária Franciska nővér Isten gondoskodó szeretetét fedezte fel meghívásában és a közösség küldetésében való begyökerezésében. Jelmondatul a Szűzanya Magnificatjából választott rész tanúskodik a háláról és az Isten melletti végleges kitartás vágyáról: „Gondjába vette Gyermekét, megemlékezve irgalmasságáról…”
Forrás: Pálos Nővérek / Magyar Kurir
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése