Hivatástudat

Néha nem marad más vigasztaló, csak a küldetés tudata.

Minden más elpusztul, elszárad, kihamvad.

Szíved lángjára nedves éjszaka hull. Álmaidat vad forgószelek ragadták oda, ahova már nem mehetsz utánuk.

Imáid lelked templomában olyan sápadtak és zörgők, mint valami olcsó és zörgő papírvirág.

Mi ment meg téged az elkedvetlenedéstől?

Semmi más nincs benned és körülötted, – de levegőd, szívverésed, álmod, akaratod, kedved és bizalmad valahol él, lüktet és megtart magadnak.

Minden elhagyhat itt-ott, néha-néha.

De hivatástudatod, az a küldetés, amire jöttél, mindig megmarad. Isten akaratából fakadt gyökér, ha ágát, virágát és gyümölcsét nem is látod sokszor.

Fönntart, vigasztal, gyötör ez a tudat és ha megszabadultál ettől és attól, ám a szent hivatástudattól szerencsére sohasem vagy szabad.

Cser László SJ