„Bármikor mondhatnék nemet” – beszélgetés egy iskolanővérrel

Bártfay Katalin néven született, de ezt már csak személyazonosságának hitelesítésére használja Zsuzsa nővér.

Egyszerre két aktualitása is van, ami miatt a Napló a napokban felkereste a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium igazgatóját; január 31. a szerzetesek világnapja volt, emellett február 2-án tartotta a katolikus közösség Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. M. Zsuzsanna vallásos családban nőtt fel Budapesten három testvérével, a középiskolát Moszkvában végezte, ott kezdte a tanár szakot is az egyetemen, majd hazatért. – Sokat szerettem olvasni a szentek életéről, köztük Árpád-házi Szent Margitról, majd olvastam az akkor egyetlen katolikus újság, az Új ember hirdetését: hivatástisztázó lelkigyakorlatot hirdetnek az iskolanővérek. Jelentkeztem – emlékszik vissza Zsuzsa nővér, amikor a Napló szerzetessé válásáról kérdezte.

Ez a csendes időszak azt szolgálja, hogy mindenki keresse a saját útját: mire hívja el Isten, ami persze lehet egy szép hivatás, például az anyaság is.

Az iskolanővérek története

Debrecenben a Svetits házaspár hallotta meg azt a hívást, hogy a katolikus családok lánygyermekeinek az 1800-as évek vége felé megoldatlan volt a nevelése-oktatása. Az ő gyerekeik meghaltak, így Svetits Mátyás, aki a Debreceni Iparkamara első elnökeként is ismert, feleségével úgy döntött, hogy azt a vagyont, melyet összegyűjtöttek, végrendeletükben a katolikus lányok oktatására fordítják. – Amikor 1896-ban ennek folyományaként megindult a Svetits, akkor minket, Boldogasszony iskolanővéreket kértek meg, hogy vegyük kézbe az oktatás-nevelés megszervezését, ahogy ezt azóta is, 128 éve tesszük. Több mint ezer gyermek jár valamelyik intézményünkbe: óvodásaink nyolc csoportban, általános iskolásaink ötszázan vannak, valamint több mint háromszáz gimnazistánk van, a kollégiumunkban negyvenöten laknak – összegzett az intézményvezető.

Régi értékek, modern módszerek

„Amit kínálunk, az egy elkötelezett keresztény értékrend alapján meghatározott nevelés, oktatás. Minden gyerekkel személyesen teremtünk kapcsolatot.”

– Rendalapítónk, Gerhardinger Terézia erről úgy ír: célunk, hogy minden drága gyermeket teljes kibontakozásához segítsünk, és hisszük, hogy a világ ilyen neveléssel változtatható meg. Manapság mások a hatékony utak az iskolában, másképp lehet a mai gyerekekkel megtalálni a hangot úgy, hogy ők a lehető legtöbbet fejlődjenek, növekedjenek. Rendalapítónk azonban forradalmi modernséggel gondolkodott, nagyon fontosnak tartotta, hogy a szerzetes nővérek és munkatársaik a lehető legképzettebbek és minden korban nyitottak legyenek a valóságra, a legkorszerűbb oktatási módszerek alkalmazására – fogalmazott Zsuzsa nővér.

Mindent átható szeretetben

– Ahogy valaki belép a Svetitsbe, valamit megérez a békéből, nyugalomból, szeretetből, amit itt próbálunk mindannyian a nap 24 órájában továbbadni, hiszen Istentől nap mint nap, percről percre szeretetet kapunk, így természetes, hogy ebbe szeretnénk mindenkit bekapcsolni, továbbadni. Amikor reggelenként a gyerekek megérkeznek intézményünkbe, a napot közös beszélgetéssel, imádsággal kezdik az óvodától a gimnáziumig. Megosztják örömeiket, bánataikat, a nagyobbak közös korcsolyázást vagy mozizást szerveznek, megünneplik a születésnapokat, vagy együtt éreznek azzal, aki bánattal érkezik. Csak ezután fogunk neki a szaktárgyi óráknak és a többi tevékenységnek. Ez nem szorítkozik a hittanóra kereteibe: áthatja a többi órát is, ahogy jelen vagyunk, ahogy a világ bármely részletéhez közelítünk.

Mi, iskolanővérek közösségben élünk, itt, a debreceni rendházban is. Nagyon fontos számunkra a közös imádság, a napot szentmisével kezdjük. Aztán ki-ki a saját tevékenységébe kezd, de a nap folyamán találkozunk többek között a közös étkezések alkalmával is. A szerzetesi élet elkötelezettség a közösség mellett is, osztatlan istenkeresés, szegénység, tisztaság, engedelmesség, amire fogadalmat tettünk. Nemzetközi kongregáció vagyunk, összetartunk a világ különböző helyein tevékenykedő iskolanővérekkel. A magyar rendtartományban körülbelül hatvanan, Debrecenben heten vagyunk.

Tiltás helyett elköteleződés

– Az életünket keretező szabályzat nagyon szabadon fogalmaz – válaszolt Zsuzsa nővér arra kérdésünkre, mennyire érezhetőek az apácák önként vállalt kötöttségei a mindennapokban.

– Értékeket tár elénk, és aztán elég nagy szabadságot kapunk abban, hogy akár az öltözködésünkben, akár a mindennapjainkban megéljük. A szegénységi fogadalmat is változatosan éljük meg. Legmélyebb lényege, hogy mindenek előtt osztatlanul az Istent keressük, az egész életünket neki adjuk, újra és újra, minden nap az a szeretet a meghatározó számukra. Ahogy egy házas nőnek a férje az egyetlen, mi így vagyunk Istennel, a hozzánk érkező gyerekekkel, és a szerzetes közösségben is elfogadjuk egymást. A tisztasági fogadalom sem tilalmi listát jelent, hanem egy nagy-nagy szeretetből induló elköteleződést életünk végéig, amivel az Istennek tettünk fogadalmat: elköteleztük magunkat, hogy anélkül, hogy házasságban élnénk, vagy más férfival kapcsolatba kerülnénk, mi Istennel képzeljük el az utunkat.

„Isten számomra az első szerelem öröme, aki nagyon boldog életre hívott” – vallja a szerzetes nővér.
Tánc, vidámság, sok humorral

M. Zsuzsanna azt is elmondta, a mai lányokban nagy az érdeklődés az apácaélet iránt. A rend ebben az évben hirdette meg a hivatások évét, ebben az időszakban megpróbálnak olyan programokat, alkalmakat teremteni, amikor az érdeklődők bepillanthatnak az iskolanővérek életébe. Budapesten negyvennégyen élnek a rendházban együtt, ott és Debrecenben is, az Iskolanővérek.hu oldalon folyamatosan követhetőek ezek az alkalmak.

– Az emberek nagyon érdekes dolgokat gondolnak a szerzetességről, az apácaságról. Ezt nap mint nap tapasztaljuk, s gyakran semmi közük a valósághoz. Sokan azt hiszik, hogy nem szabad táncolnunk vagy humorizálnunk, ami például nem igaz. Szeretjük a vidámságot, és azt gondolom, Isten célja is, hogy boldogan éljünk és boldogságot teremtsünk. Normális, természetes emberek vagyunk, ugyanolyan hibákkal, mint bárki más, sajnos akkor sem lesz tökéletes az ember, ha ezt az életformát választja. Vannak gyengeségeink, hiányosságaink, amin nap mint nap próbálunk javítani, amit pedig nem sikerül, azzal együtt kell, hogy éljünk.

Meghurcolt évtizedek

– Apácának is lehet bennünket hívni, hiszen a szerzetesnővér szó ugyanazt jelenti. Észrevettem, hogy az apáca szóhoz több tévhit, pejoratív jelentés kapcsolódott az elmúlt évtizedekben.

– Mi Debrecenben, a Svetitsben akkor is folyamatosan működhettünk, amikor az országban az egyetlen apácarend voltunk, akiknek engedélyezték a működését 1950 és a rendszerváltozás között. 1950-ben az egyházi iskolákat feloszlatták, a szerzetesrendeket pedig bezáratták. Magyarország minden szerzetesrendjének férfi és női tagjait táborokba hurcolták, akkor több tárgyalást követően olyan megállapodás született az állam és az egyház között, hogy egy női és három férfi szerzetesrendnek engedélyeztek csak nagyon korlátozott működést. Egyházi iskolából mindössze nyolc működhetett, ezek egyike a Svetits Gimnázium volt.

Hosszú, lassú, de biztos úton

Zsuzsa nővér kérdésünkre azt is elmondta, sokféle szerzetesrend van; betegápoló, szemlélődő nővérközösségek is, ez utóbbiak csak az imádságnak élnek, és nem is folytatnak karitatív tevékenységet, és vannak a tanítórendek, mint az iskolanővéreké. – Ha valaki a szerzetesrendhez szeretne csatlakozni, több lépcsős, hosszú esztendőkig tartó folyamaton esik át. – A hivatástisztázó lelkigyakorlatot követően egy kétéves időszak elé ér sok imádsággal, majd novícia lesz: ekkor már rendi ruhában csatlakozik a fiatal közösséghez, de még fogadalom nélkül, szorosabban kapcsolódva a rendhez, majd három évre tehet fogadalmat. Ekkor még mindig dönthet úgy, hogy másfelé vezet az útja, vagy egész életére elköteleződhet örök fogadalommal, s csatlakozik a szerzetes közösséghez. Nagyon ritka, hogy valaki innen mégis családot szeretne alapítani, és bonyolult egyházjogi folyamat, míg külső felmentést kap. De ha valaki nyolc-tíz évet arra készül, hogy elköteleződjön, sokat és komolyat adott már az életéből, s ezért nem is ugrik ki csak úgy belőle.

Nekem Istennel a legnagyobb alapélményem az a hatalmas szeretet, mellyel olyan finoman hív, hogy bármikor mondhatnék nemet, de nagyon boldogan mondtam igent és mondok újra és újra, minden nap abban, amiben vagyok – vallott végezetül Zsuzsa nővér.

Szakál Adrienn

Forrás: Hajdú Bihar Megyei Hírportál