A Szent Klára templomban az
osztrák és a magyar provinciális jelenlétében Thomas Hollweck SJ novíciusmester
irányításával öt fiatalember tette le első fogadalmait a kétéves újoncidő után.
Az osztrák Gerald Baumbartner (1994), a litván Donatas Kuzmickas SJ (1992) és a német Jonas Linz SJ (1993) Münchenben kezdik meg filozófiai tanulmányaikat. A szintén német Lukas Kraus SJ (1981) Koszovóba megy gimnáziumi szolgálatra, a magyar provinciát erősítő Tóth Árpád SJ (1982) pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricum tanulmányi prefeketusa lesz, és egyházjogi témájú doktori disszertációján dolgozik a Gergely Egyetemen.
Az osztrák Gerald Baumbartner (1994), a litván Donatas Kuzmickas SJ (1992) és a német Jonas Linz SJ (1993) Münchenben kezdik meg filozófiai tanulmányaikat. A szintén német Lukas Kraus SJ (1981) Koszovóba megy gimnáziumi szolgálatra, a magyar provinciát erősítő Tóth Árpád SJ (1982) pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricum tanulmányi prefeketusa lesz, és egyházjogi témájú doktori disszertációján dolgozik a Gergely Egyetemen.
 |
| Öltönyben a jobb szélen Tóth Árpád SJ |
Árpád a délvidéki Szenttamáson született és 2008-ban szentelték pappá a
szabadkai egyházmegyében. Legkedvesebb szentírási idézeteivel, és
jezsuitaságának megélésével kapcsolatos gondolatai a Jezsuita Arcképcsarnokban
olvashatók ezt a hivatkozást követve, a fogadalomtétel apropóján pedig a hivatása
születésével, és a mögötte álló időszakkal kapcsolatban tettünk fel neki néhány
kérdést.
Hogyan született meg a hivatásod, és az elhatározásod, hogy felvételedet kérjed a Jézus Társaságába?
Hát, ez egy hosszú történet. A legelső „szikra” a belépésem előtt kb. tíz évvel volt, 2006-ban. Kispapként Rómában tanultam, a Collegium Germanicum et Hungaricum-ban laktam, és ott ismertem meg igazán a jezsuitákat és az ignáci lelkiséget. Több jó és hiteles jezsuitával találkoztam, az életpéldájuk mélyen megérintett, de ezt a lelkesedést akkor inkább csak pillanatnyi fellángolásként értelmeztem. 2015 nyarán éreztem ismét mély indíttatást ebbe az irányba és egy lelkigyakorlat folyamán született meg bennem a döntés a radikális Krisztus-követésre: vágyom arra, hogy egész lényemmel Krisztus társa legyek.
Milyen tevékenységekkel telt az elmúlt két éved a nürnbergi noviciátusban?
A novíciusi időszak igen mozgalmas, ugyanis a Társaság Rendalkotmánya több ún. probációt, próbatételt ír elő az újoncok számára. Ezek közül kiemelném a zarándoklat-probációt: Jonas Linz SJ rendtársammal Veronából Rómába gyalogoltunk, pénz és telefon nélkül. Első hallásra furcsának tűnhet, de aki már átélte, tudja, milyen tapasztalattal gazdagodik általa az ember. Akárhány könyvet elolvashattam volna azzal kapcsolatban, mások hogyan éltek meg hasonló zarándoklatot, legfeljebb felfogtam volna az értelmemmel, amit így élesben, a saját bőrömön megéltem. Visszatérve az elmúlt két évre, egy mondatban úgy fejezném ki, hogy a noviciátus számomra (elsősorban) a szabadság és az Istenbe vetett feltétlen bizalom iskolája volt. És ez a tapasztalat szabadít fel mások szolgálatára.
És mivel készültél a fogadalomtételre az elmúlt hetekben?
Augusztus második felében egy nyolcnapos lelkigyakorlaton vettünk részt, amelynek központi témája az evangéliumi tanácsok és a fogadalomtétel volt. A noviciátus folyamán sokat beszélgettünk erről, de más volt teljes csendben átimádkozni, ízlelgetni egy-egy szót, mondatot. „Amint kegyelmet adtál arra, hogy erre [Társaságba való belépésre] vágyakozzak és ezt a felajánlást megtegyem, úgy adj annak betöltésére is bőséges kegyelmet.” Ezek a szavak visszhangoztak leginkább a fogadalomtétel előtti napokban. Szeptember első napjai elsősorban az elmúlt két év kiértékeléséről és a noviciátusi időszak lezárásáról szóltak, majd közvetlenül a fogadalomtétel előtt ismét elcsendesültünk három napra. Ez a triduum a szív ünneplőbe öltöztetésének az ideje volt.
Forrás: Jezsuiták
Hogyan született meg a hivatásod, és az elhatározásod, hogy felvételedet kérjed a Jézus Társaságába?
Hát, ez egy hosszú történet. A legelső „szikra” a belépésem előtt kb. tíz évvel volt, 2006-ban. Kispapként Rómában tanultam, a Collegium Germanicum et Hungaricum-ban laktam, és ott ismertem meg igazán a jezsuitákat és az ignáci lelkiséget. Több jó és hiteles jezsuitával találkoztam, az életpéldájuk mélyen megérintett, de ezt a lelkesedést akkor inkább csak pillanatnyi fellángolásként értelmeztem. 2015 nyarán éreztem ismét mély indíttatást ebbe az irányba és egy lelkigyakorlat folyamán született meg bennem a döntés a radikális Krisztus-követésre: vágyom arra, hogy egész lényemmel Krisztus társa legyek.
Milyen tevékenységekkel telt az elmúlt két éved a nürnbergi noviciátusban?
A novíciusi időszak igen mozgalmas, ugyanis a Társaság Rendalkotmánya több ún. probációt, próbatételt ír elő az újoncok számára. Ezek közül kiemelném a zarándoklat-probációt: Jonas Linz SJ rendtársammal Veronából Rómába gyalogoltunk, pénz és telefon nélkül. Első hallásra furcsának tűnhet, de aki már átélte, tudja, milyen tapasztalattal gazdagodik általa az ember. Akárhány könyvet elolvashattam volna azzal kapcsolatban, mások hogyan éltek meg hasonló zarándoklatot, legfeljebb felfogtam volna az értelmemmel, amit így élesben, a saját bőrömön megéltem. Visszatérve az elmúlt két évre, egy mondatban úgy fejezném ki, hogy a noviciátus számomra (elsősorban) a szabadság és az Istenbe vetett feltétlen bizalom iskolája volt. És ez a tapasztalat szabadít fel mások szolgálatára.
És mivel készültél a fogadalomtételre az elmúlt hetekben?
Augusztus második felében egy nyolcnapos lelkigyakorlaton vettünk részt, amelynek központi témája az evangéliumi tanácsok és a fogadalomtétel volt. A noviciátus folyamán sokat beszélgettünk erről, de más volt teljes csendben átimádkozni, ízlelgetni egy-egy szót, mondatot. „Amint kegyelmet adtál arra, hogy erre [Társaságba való belépésre] vágyakozzak és ezt a felajánlást megtegyem, úgy adj annak betöltésére is bőséges kegyelmet.” Ezek a szavak visszhangoztak leginkább a fogadalomtétel előtti napokban. Szeptember első napjai elsősorban az elmúlt két év kiértékeléséről és a noviciátusi időszak lezárásáról szóltak, majd közvetlenül a fogadalomtétel előtt ismét elcsendesültünk három napra. Ez a triduum a szív ünneplőbe öltöztetésének az ideje volt.
Forrás: Jezsuiták
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése