Az Eucharisztia, mint forrás - elmélkedés Úrnapján a hivatásról

"Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Jn 6, 48-58

Jézus Krisztus az utolsó vacsorán Testét eledelül és Vérét italul adta számunkra az Eucharisztia szentségében. Ennek a szentségnek az Oltáriszentség alapításának igazi ünnepe az utolsó vacsora, de az Egyházban egy külön ünnepet is szenteltek ennek a nagy kincsnek, amikor nem vetül a Nagypéntek szenvedésének árnyéka erre az ajándékra.

Az Eucharisztia csúcs és forrás, egész életünk megtartó ereje ebben a szentségben összpontosul. Amikor egy fiatal hivatását keresi, mennyivel inkább érdemes az Eucharisztiához fordulnia, hogy életének ebben a fontos döntésében eligazítást kapjon. 

Két fő módon lehet részesülni ennek a magasztos kegyelmi forrásnak az erejéből. 

Az egyik forrás a szentáldozás, amikor Krisztus Szent Testét és Vérét magunkhoz vesszük. Az Ő Teste valóságos étel és az Ő Vére valóságos ital, amely minden szentmisében és szentáldozásban vár ránk, hogy egyesülhessünk Vele. Ez az étel és ital táplálja testünket és lelkünket, és belsőnkben olyan alapot teremt, amely be tudja fogadni az Igét és így el tudja hinteni benne az Úr a hivatás csíráit. Ennek a találkozásnak érdemes minél gyakoribbnak lennie, nem csak a kötelező vasárnapi szentmisén való részvételre buzdítom a hivatásban előrelépni szándékozókat, hanem amikor csak tehetik, akár minden nap, ahogy feladataik engedik érdemes részt venniük szentmisén és a kegyelem állapotában megáldozniuk.

A másik fő forrásunk az Eucharisztiában jelen levő imádásra kitett szentség, amely akár csukott tabernákulum ajtó mögött rejtezkedik, akár méltó módon tisztelve az oltáron kihelyezve nekünk adatik. Ha hivatásunkat szeretnénk megtudni, az Ő békéjében és csendjében elmerülve, az Ő Szeretetének tükrében kell a választ keresnünk. Érdemes rendszeresen és komolyan imádkoznia mindenkinek a hivatásáért és ennek legmegfelelőbb formája a Valóságos Jelenlétben Jézus maga, aki a Szent Színekben elrejtőzik, de lelkünkben, ha Rá hangolódunk, erőt és útmutatást tud adni életünknek ehhez a sarkalatos pontjához is. Először egy kevés időt töltve az Úr előtt, később akár hosszabban is érdemes Őt szemlélve minden nap kérni kitartóan, akár hosszú hónapokig vagy évekig is, hogy imádságban adjon világosságot nekünk hivatásban való döntésünkhöz illetve, hogy tudjunk az Ő akarata szerint dönteni, hozzá idomulni az Ő döntéséhez és elfogadni akaratát, mert az lesz a legjobb a mi számunkra is.

Minden megszentelt életre szóló hivatás Belőle forrásozik, Ő hív meg egyes lelkeket az Ő szorosabb követésére a papi és megszentelt hivatásra. Ő ad erőt, ha valaki családot készül alapítani, hogy tisztán és szentül lépjen frigyre jövendőbelijével és az ő kegyelme ad erőt a mindennapi életszentségben való járáshoz a házasság ösvényein.

Az Eucharisztiában való élet az életszentségre vezető élet. Ez az út a hivatáskeresés útja is. Ez által válunk Krisztus lelkületéhez egyre hasonlóvá, hogy később eledellé válhassunk mások számára akár házasként, akár megszenteltként, a papi hivatásra készülők pedig Jézus egyre közelebbi hasonmásává válhatnak és majdan a szolgálati papságban Jézus személyében a felszentelés által a rájuk bízott nyáj hűséges szolgálóivá válhatnak.

 

A megszentelődés útján való hivatáskereséshez kérem mindenki életútjára az Úr vezetését és kívánom, hogy hallja meg a hívó szót imádságaiban és aszerint tudja alakítani az életét, amely számára Isten terve szerint való és a legmegfelelőbb örök életet adó út lesz.