Isten minden embert az
életszentségre hív. Jézus Krisztus megváltó műve által mindenki hivatalos a
mennyországba. Minden életállapotban az a cél, hogy eljussunk a Mennyei Atya
örök Országába. Az utak azonban különbözőek. Vannak olyan személyek, akiket
Isten az Ő szorosabb követésére hív: ez azt jelenti, hogy az alaphivatásról, a
házasságról lemondva életüket Isten Országának szolgálatára szentelik és a
cölibátusban megélve illetve tisztasági fogadalmuk által életüket osztatlan szívvel egészen Neki
szentelik.
A megszentelt élet és a papi hivatás szentségére szóló meghívás kegyelem.
Kegyelem az egyén életében, kegyelem az Egyház és a társadalom számára. Ez egy
természetfeletti út, mert önmagától a lélek nem képes végigjárni. A meghívás és
a kitartás Isten kegyelmi ajándéka.
Lehet olyan élethelyzetben
valaki, hogy érzi őt Isten a megszentelt életre hívja, de nem mer
elköteleződni, mert túl nagy feladatnak látszik. Biztatom az ilyen helyzetben
levőket, merjenek rálépni a nekik Isten által elképzelt útra, mert nem egyedül
kell végigjárniuk. Isten kegyelme végigkíséri őket. Ha ők mindent megtesznek,
akkor az Úr nem hagyja el őket, hanem megerősíti, és lehetővé teszi, hogy ezen
a nem természetes úton maradjanak egész életükben.
A hivatás tehát kegyelem. Isten a
hivatás, a meghívás mellé kegyelmét is a meghívott számára odaadja, csak bízni
kell Benne és mindig ráhagyatkozni, az imádságból és a szentségekből erőt
meríteni, így Vele járni ezt az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése