Papszentelés a Tihanyi Bencés Apátságban
Várszegi Asztrik püspök,
főapát június 28-án pappá szentelte a Tihanyi Bencés Apátság templomában Barkó
Ágoston és Mihályi Jeromos diakónus szerzetestestvéreket.
E nap kiemelkedően jeles
ünnep a szentelendők, hozzátartozóik, a tihanyi bencések és a Magyar Bencés
Kongregáció számára – hangzott el a bevezetőben –, de mindemellett a Szent
Ányos és Szűz Mária tiszteletére közel ezer éve emelt tihanyi apátság számára is,
hiszen talán sohasem történt még itt papszentelés. E szertartásoknak a
helyszíne az utóbbi időben többnyire Pannonhalma volt, mint a kongregáció
központja. A nagy jelentőségű, történelminek is nevezhető eseményt online
video-közvetítéssel is nyomon követhették az érdeklődők.
Korzenszky Richárd perjel
szeretettel köszöntött mindenkit, megkülönböztetett tisztelettel a szertartást
vezető Várszegi Asztrik atyát, valamint a velük együtt ünneplő Mádl Dalma
asszonyt, aki kezdettől szeretettel kísérte a tihanyi közösség és fiataljainak
életét.
A szentmise szertartásában
az evangélium elhangzása után kiválasztották a papjelölteket, majd miután a
perjel kérte felszentelésüket és a tihanyi közösség nevében kijelentette, hogy
alkalmasnak találtattak az áldozópapság rendjébe való szentségi felvételre,
megkezdődött a papszentelési ceremónia.
E rendkívüli szertartásra
Szent Péter és Pál apostol ünnepének vigíliáján kerül sor – emelte ki
szentbeszédében Várszegi Asztrik püspök. Majd így folytatta: Péter és Pál
voltak az elsők, akik Isten Jézus Krisztusban megvalósult művét tovább
folytatták, s ennek az üdvösségnek folyamatába léphetnek majd be a szentelendők
is. Ünnepi nap e mai, örvendezzünk és ujjongjunk, s tudatosítsuk magunkban,
hogy a tihanyi templomban az Úr jelenlétében most együtt van az égi és a földi
Egyház. A papjelölt testvérek szentségi meghívást kaptak, hogy ezután ők is
tovább vigyék húsvét örömhírét az Egyházban. S az e napra előírt evangéliumi
szakasz alapján a papszentelési szertartás alkalmával az Egyház a Szentlélek
által újra megkérdezi a papjelöltektől, amint az Úr kérdezte egykor Pétertől:
Szeretsz engem? Jobban szeretsz-e mindenki másnál? S ha erre ők igent mondanak
az Úrnak, akkor majd ők is hirdethetik Isten igéjét az emberek között, s
szentségi szolgálatukkal tovább épülhet, teljesedhet, gyarapodhat a keresztény
közösség.
Ezután a szentelendőkhöz
fordulva így folytatta Várszegi Asztrik: Miként Péter és Pál tanúságot tettek
az Úrról, ti is bátoríthatjátok majd az embereket Isten kegyelmének
ígéreteivel. Egy olyan világban kell ezt tennetek, amely hideg, de nektek
küldetésetek, hogy építsétek a nehézségek közepette is az Egyházat.
Küldetésetek bátorítani a gyöngéket, felemelni az elesetteket, a szegényeket, s
tudnotok kell szólni a kívülállókhoz is a szeretetnek azon hangján, amely
biztat és hív. Végezetül Ferenc pápának május 23-án a Szent Péter-bazilikában
elhangzott szavait intézte felhívásként, küldetésként a szentelendőkhöz:
„Lelkipásztornak, papnak lenni azzal jár, hogy mindennap hinni kell a kegyelem
erejében, mely az Úrtól származik. Arra vagyunk hivatottak, hogy megvalósítsuk
Isten akaratát, álmát, aki nem utasít el egyetlen embert és egyetlen népet sem.
Képesnek kell lennünk a szenvedők meghallgatására, s támogatnunk kell útjukon
azokat, akik úgy érzik, hogy nem képesek az előre haladásra. Terjesztenünk kell
a reményt nagy figyelemmel és odaadással. Az Egyház szolgálata a
készségességben, az engedelmességben, a teljes odaadásban nyilvánul meg.
Szeretni az Urat azt jelenti, hogy mindent embertársainknak adunk, ha kell,
saját életünket is.”
A szentbeszéd után a
papjelöltek ígérettételével folytatódott a liturgia, melyben a fiatalok
fogadalmat tettek többek között arra, hogy szolgálatukat teljes egészében Isten
akarata szerinti odaadással fogják végezni, illetve engedelmességet ígértek a
megyés főpásztornak és rendi elöljárójuknak. Miután a jelöltek Isten oltára
előtt földre borultak alázattal, a papság és a hívek a Mindenszentek
litániájával imádkoztak fölöttük, értük, papi hivatásukhoz a Szentlélek
kegyelmét kérve. A kézrátétel és a felszentelő imádság révén beteljesedett
felszentelésük, magukra ölthették az ünnepi miseruhát, s kezüket a szent
olajjal megkenve a püspök kezükbe adta jelképesen liturgikus szolgálataikhoz a
kenyeret és a borral telt kelyhet. Végül a békecsókkal zárult a szentelési
szertartás, amely jelképes kifejezése annak, hogy a közösség befogadja az új
paptestvéreket. A szentmise szertartásában a frissen felszenteltek ezután már
áldozópapi megbízatásukkal szolgáltak, koncelebráltak.
A papszentelési ünnepség a
Rege kávézó udvarán szeretetvendégséggel zárult.
Toldi Éva
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése