Hivatástisztázó lelkigyakorlat az Egri Szemináriumban

Összebútoroznak a papok Kaposváron

A közösség lényege, hogy egyszerre több pap látja el egy vagy néhány plébánia feladatát. Szerzetes rendeknek és külföldről érkezett missziós papoknak már van ilyen közössége, de egyházmegyés papoknak eddig még nem volt. 

 
Hivatalosan július elsejével alakult meg a plébániai unió Kaposváron. A közösség székhelye a donneri városrészben található Szent Kereszt Plébánia. Az új „formációnak” három tagja van: Vörös Péter és Kisiván Csaba papok, valamint Antal Zsolt diakónus.

– Varga László megyés püspök alapította meg az in solidum plébániát – mondta el a Somogyi Hírlapnak Kisiván Csaba. – A plébániai unió nevet, amelyet három fő szempont határoz meg, mi találtuk ki, hogy jobban érthető legyen. Az unió egyik lényege a papi közösség, ami nem újdonság, hiszen ennek a gyökerei az ókeresztény egyházig nyúlnak vissza, de a II. Vatikáni Zsinat 1962–1965 között szintén ajánlotta ezt az életformát a papok számára. Azt gondolom, hogy az egyház, vagy a papok sok helyen nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy ezt meglépjék, hiszen ez az életforma egy sor konfliktushelyzetet is teremthet.

– A második szempont a hívek lelkipásztori gondozása – hangsúlyozta Kisiván Csaba. – A most létrejött unió a szentbalázsi, a taszári, a kaposszerdahelyi és a donneri plébánia, valamint a hozzájuk tartozó kisebb községek feladatait látja el ezentúl, összesen tizennégy somogyi településen működik. Ebből nyolc falu olyan, ahol manapság már nagyon kevesen élnek. Az ott élő fiataloknak nem tudunk külön programokat szervezni, viszont szeretnénk becsatolni őket a városban működő nagyobb közösségbe. Az emberekkel szeretnénk megéreztetni azt, hogy az egyház katolikus, ami azt jelenti, hogy egyetemes és nem csak a kis falu templomában létező dolog, hanem azon kívül is. Az egyház nagy egység, amelyben rengeteg lehetőség van. Meggyőződésem, hogy a vallási életet kizárólag úgy lehet felélénkíteni a falvakban, ha egy kicsit többet tudunk adni az idáig megszokottnál.

– Gazdaságilag mindenképpen fenntarthatóbb lesz ez a rendszer, mint az eddigi – folytatta Kisiván Csaba. – Legalábbis ezt feltételezzük. Mindenképpen mellette szól, hogy az unió megalakulásával nem három, hanem mindössze egy plébániát kell üzemeltetnünk, bár a régi ingatlanok, a plébániai épületek és a templomok megmaradnak. Ezeket hasznosítani szeretnénk, igyekszünk funkcióval megtölteni.

Közösségi teret alakítanánk ki a felszabaduló épületekben, s adott helyzetben táborokat is szerveznénk, s az ügyek intézése miatt irodára is szükség lesz a továbbiakban is – tette hozzá.

Jobban koncentrálhatnak a lelkipásztori szolgálatra

A plébániai unió megalakulásával több munkahelyet is teremtett a Kaposvári Egyházmegye. A települések adminisztratív ügyeit ezután plébániai irodavezetők végzik el, így a három plébános jobban tud majd koncentrálni a lelkipásztori szolgálatra. A papoknak ugyanis a plébániai munkájuk mellett nagyon sok egyházmegyei feladatot is el kell látniuk. Vörös Péter az egyházmegyei bíróság irodaigazgatója, hamarosan pedig a Szent Imre Kollégium lelki igazgatójának is kinevezik. Kisiván Csaba ifjúsági referensként és egyetemi lelkészként is dolgozik, de több egyházmegyei tisztséget is betölt. Antal Zsolt pedig szintén egyetemi lelkész. A hivatalosan július elsején megalapított plébániai unió működése határozatlan idejű.

Forrás: Somogy Megyei Hírportál

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a papi hivatás iránt érdeklődőknek

Mi tart meg a papi és szerzetesi hivatásomban?

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Pálos Nővéreknél

Jöjj, kövess engem! - hivatástisztázó lelkigyakorlat a Szociális Testvéreknél

Életközelben - nyílt hétvége a Segítő Nővéreknél

„Jezsuiták? Érdekel!” – hivatáshétvége a jezsuitáknál

Szervezők: Nagy Bálint, Bellovics Gábor, Nevelős Gábor, Jancsó Árpád jezsuiták

A jezsuiták egy intenzív hétvégére hívnak téged a nyáron. Célunk, hogy kicsit közelebbről megismerkedj velünk, a Szent Ignác-i lelkiséggel, illetve a Montserrat hivatástisztázó évvel. Az alkalom szeretne bepillantást adni az életünkbe, és jó lehetőséget kínál arra, hogy ezt a lelkiséget személyesen is megtapasztald.

A hétvége nyitott minden hivatását kereső fiatal (16-35 év közötti) férfi számára, akiben picit is megfordult a gondolat, hogy a jezsuita élet akár saját életútja is lehetne, illetve aki érdeklődik a Montserrat-év iránt.

Időpont: 2020. augusztus 7-9. (péntek 17:00 – vasárnap 17:00 között). Csak azok jelentkezését várjuk, akik a program elejétől a végéig részt tudnak venni.

A közös étkezésekhez, valamint a hétvége egyéb költségeihez 5000 Ft hozzájárulást kérünk. (Akinek különleges étrendre van szüksége, maga gondoskodik az élelemről.)

Helyszín: Budapest II. kerület, Sodrás utca 13.

A hétvége feltétele egy személyes beszélgetés valamelyik szervezővel, 18 év alatt pedig szülői engedély.

Jelentkezési határidő: 2020. július 1., szerda.

Jelentkezés és további információ kérhető Nagy Bálint jezsuita atyánál a nagy.balint@jezsuita.hu címen.

Forrás: Jezsuiták

A jezsuita életről dióhéjban

„Társaságunk küldetése a keresztre feszített és feltámadt Krisztus állandó megtapasztalásából fakad. Ez a Krisztus hív bennünket, hogy társai legyünk abban a műben, mely előkészíti a világot, hogy Isten tökéletes Országa legyen.”

(A jezsuiták 34. Általános Rendgyűlése)

A jezsuita rend küldetése

A jezsuita rend küldetésének legfontosabb megfogalmazásait a rend hivatalos dokumentumai tartalmazzák. Mi is ezek lényege?

A jezsuita hivatás szíve: Jézus társának lenni és életmódját folytatni

A jezsuita életének középpontjában a Jézussal való személyes kapcsolat áll. Minden apostoli munkánk forrása ez a kapcsolat. A jezsuita arra hivatott, hogy ne csak az imában, hanem a tevékenységben is megtalálja Istent, tevékenységben is szemlélődjön.  Jézussal együtt akarunk munkálkodni a Szeretet Országának eljövetelén. Jézus szegényen, nőtlenül és a mennyei Atyának való engedelmességben élt. A jezsuita szerzetes is Jézus életmódját akarja követni, melyet a három szerzetesi fogadalom fejez ki. Ebből fakad a szolgálat.

Mit szolgálunk?

A keresztény hitet, amely igazságossággal jár

Az első jezsuiták úgy foglalták össze küldetésüket, hogy az nem más, mint a keresztény hit védelme és terjesztése, az emberek segítése a keresztény életben való növekedésben. A Társaság küldetése tehát egyszerre irányul a már keresztények és azok felé, akik még nem ismerik Jézus Krisztust.

Szent Ignác szerint a Társaság célja, hogy „embertársainkat Isten ismeretéhez és szeretetéhez és lelkük üdvösségéhez” segítsük.

A II. vatikáni zsinat után egyre jobban előtérbe került az a felismerés, hogy a hit szolgálatához milyen szorosan kapcsolódik az igazságosság kérdése is. Ezért a jezsuita rend ma úgy fogalmazza meg küldetését, hogy az nem más, mint a hit szolgálata, amelyhez feltétlen követelményként hozzátartozik az igazságosság előmozdítása.
Hogyan szolgálunk?

Egyetemes módon

Az első jezsuiták nem akarták korlátozni magukat egyetlen országra vagy tevékenységre, hanem az egyetemes egyház szolgálatát tűzték ki célul. Ezért fordultak a pápához és ajánlották magukat neki, hogy mint az egész egyház pásztora, küldje őket oda, ahova a legszükségesebbnek látja. A jezsuita rend ezért „a szeretetnek és szolgálatnak igen különös kötelékével fonódik a római pápához” (idézet a Jézus Társasága kiegészítő szabályaiból), amit egy külön, negyedik fogadalom is kifejez.

Miként szolgálunk?

Papként vagy testvérként

A Jézus Társasága papi rend, mégsem mindenki pap vagy papságra készülő skolasztikus (tanuló rendtag). A Társaságban vannak testvérek, akiknek élete a szerzetes élet lényegét jelzi mindnyájunk számára. Hitből és szeretetből végzett munkájuk nélkül aligha képzelhető el igazi jezsuita munka. A testvérek tevékenysége az atyákéhoz hasonló módon rendkívül sokrétű. Vannak szerzetestestvérek, akik az atyák munkájának hátterét biztosítják (gondnok, szakács, bevásárló, portás, kertész, gazdasági szakember, stb.), mások kifejezetten apostoli jellegű feladatokat végeznek (hitoktató, építész, csillagász, egyetemi tanár, stb.).

A magyar jezsuita rendtartomány küldetése

2012-ben a magyar jezsuita rendtartomány apostoli tervet készített, amelyben prioritásokat fogalmazott meg a következő évekre (2020-ig) vonatkozóan.

A terv Krisztussal a határokig címet viseli, utalva XVI. Benedek pápa buzdító szavaira, amiben a jezsuiták küldetését a határokra való küldetésként írta le.

A terv egy mondatban összefoglalva: „Mai küldetésünk a magyar Egyházban a hit szolgálata és az igazságos társadalom előmozdítása hiteles jezsuita közösségek és barátaink együttműködésével.”

Mit is jelent ez?

1. A hit hirdetése: a magyar egyház és közösségeinek szolgálata. Különösen az ignáci lelkigyakorlatos tapasztalat továbbadásával szolgálni az Istennel való kapcsolat elmélyülését, ezáltal az egyház megújulását és az új evangelizációt.

2. Igazságos társadalmat igyekszünk előmozdítani, különösen a négy nagy egyetemi városban működő intézményeinkkel (kollégiumok, gimnázium, lelkészségek, lelki-kulturális központok). Igazságos, befogadó társadalom építése a célunk új utak keresésével, melynek során a „határokig” el kell menni a teológiai reflexióban és a mai kultúrával folytatott párbeszédben, különleges figyelmet szentelve a fiataloknak, hogy másokért élő, felkészült keresztények lehessenek.

3. Szerzetesi és közösségi életünk megújítása és elmélyítése, hogy Krisztust kereső életünket felmutatva képesek legyünk a fiatalokat megszólítani és elkötelezetté tenni a jezsuita hivatásban.

4. Mindehhez együttműködés szükséges a közös misszióba meghívott, felkészült és elkötelezett társainkkal, így a munkatársak, öregdiákok, támogatók, önkéntesek, ignáci közösségek tagjaival.

Hogyan élünk?

A jezsuiták életmódját alapvetően a küldetésük határozza meg. Időbeosztását tekintve másképp él egy jezsuita, ha középiskolai tanár, vagy ha templomi szolgálatot végző (templomigazgató) atya, akinek munkája kora reggel kezdődik, és ismét másképp él az a jezsuita, aki egyetemistákkal foglalkozik, mert velük leginkább az esti órákban tud találkozni. A napirend ezért az egyéni küldetéstől függ. Vannak ugyanakkor olyan közös pontok, amelyek mindenki számára az ideált jelentik.
Imádság

Ami első és életünk forrása, az Istennel való kapcsolat, az imádság. A mindennapi eucharisztia, a papoknak az egyénileg végzett zsolozsma, a személyes csendes ima, valamint a napi két exámen képezik a jezsuita ima fő elemeit. Istent megtalálni mindenben – az ignáci elvből fakadóan pedig igyekszünk Őt keresni és megtalálni a többi tevékenységünkben is. Az Istennel való kapcsolatunk megújulásának különleges eszköze a nyolcnapos lelkigyakorlat, amit minden évben elvégzünk.

Apostoli munka

A jezsuita rend apostoli rend, azért alapítottak minket, hogy másokat segítsünk, hogy Isten szeretetét megismerjék. Ebből következően napunk nagy része munkával telik, a küldetés teljesítésével, amit az elöljárónktól kapunk. Mindez persze a legtöbbször nagy önállóságot és kreativitást igényel. Elöljáróink általában nagy bizalommal tekintenek ránk, és valódi felelősséget és szabadságot adnak az embereiknek. Az egyes jezsuiták feladatának kijelölésekor a Társaság nemcsak az objektív szükségleteket (például templomunk van, és oda lelkész kell) veszi figyelembe, hanem az egyének képességeit, vágyait, erősségeiket és gyengeségeiket is, hogy a legmegfelelőbb ember kerüljön minden feladatra. A jezsuiták munkái igen széles körűek: lelkigyakorlat-adás, lelkivezetés,  tudományos munka, lelkipásztorkodás, oktatás, újságírás, és még sokáig lehet sorolni, mi mindent tesznek jezsuiták a hit terjesztése és védelme érdekében.

Közösségi élet

Életünk másik fő forrása a közösségi élet. A jezsuita közösségi élet jellege más, mint a monasztikus szerzetesi közösségé.  Az apostoli feladatok miatt mi kevesebb időt töltünk együtt, ugyanakkor ez az mégis intenzív tud lenni. A heti közösségi est és közösségi szentmise kiemelkedő pillanata életünknek és összetartozásunknak.  A közösségi élet heti ritmusához tartoznak még a közös étkezések, rekreációk, rövid közös imák. Vannak olyan közösségi alkalmaink is, amikor több rendházból jövő rendtársak vagyunk együtt, kirándulunk, vagy éppen rekollekciós (csendes) napot tartunk. Évente egyszer pedig az egész rendtartomány találkozik. A jezsuita közösség egyik legfontosabb kapcsolata az elöljáróhoz való kötődés. Tőle kapjuk a küldetésünket, és rendszeresen beszámolunk neki önmagunkról és feladataink állásáról. Az elöljáró számunkra Jézust jelképezi. Isten miatt engedelmeskedünk neki, és hisszük, hogy Isten tud törékeny emberek által is vezetni minket.
 

Pihenés

Jálics Ferenc atya szokta mondani, hogy az alvásnak az egyik legfontosabb prioritásnak kell lennie. Valóban, megfelelő pihenés nélkül nem lehet hosszabb távon eredményesen dolgozni még Isten országáért sem. Ezért az elöljárók egyik jellemző kérdése: alszol-e eleget? A kikapcsolódás is része az életünknek, ami egészen egyéni jellegű. Mindenesetre ajánlott, hogy minden jezsuita mozogjon, sportoljon, tartson pihenőnapokat, és menjen éves szabadságra. Törekszünk arra is, hogy legyenek barátságaink, mély emberi kapcsolataink. A feltöltődés része az is, hogy igyekszünk továbbképezni magunkat olvasmányokkal, gyakran nemzetközi jezsuita találkozókon történő részvétellel. Jellemző ránk a könyvek szeretete is. A jó pap holtig tanul, pláne, ha jezsuita…

Forrás: Jezsuiták

Gyere és lásd! - a Ferences Mária Missziós Nővérek meghívója

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a ferenceseknél

A Lélek ösvényein - hivatástisztázó lelkigyakorlat a Jézus Szíve Társaságával

MÉCS Napok lelkigyakorlat papoknak, szerzeteseknek

Időpont:

2020. augusztus 10-13., hétfő estétől csütörtök délutánig

Helyszín:

Budatétényi verbita Szent Arnold Lelkigyakorlatos Ház

(1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3-5.)

A programot vezeti:

 Majnek Antal püspök

A MÉCS Napok lelkigyakorlatokat a MÉCS-ben szolgálatot vállaló papok és házaspárok szervezik minden érdeklődőnek.

Szeretettel várják a papokat és szerzeteseket.

 
Jelentkezési határidő:

2020. július 15.

További információ és jelentkezés:

https://mecshonlap.hu/mn-papok-szerzetesek1357/

Forrás: MÉCS

Négy diakónust szentelt pappá Ternyák Csaba Egerben

Papságra készülve

Małgorzata Nocoń konszekrációja Lengyelországban

"Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked." (Mt 11,25-26)

Dicsőítsük együtt az Urat ezért a fiatal hölgyért, aki meghallotta Isten meghívását, hogy különleges módon egyesülve éljen Vele a szív egyszerűségével, így válaszolva erre a meghívásra.

Małgorzata Nocoń pszichológus, gyerekekkel dolgozik az Opole-i Egyházmegye Karitász közösségében. Ő a tizedik Istennek szentelt szűz ebben az egyházmegyében.

Forrás: Elżbieta Hurman - Szüzek Rendje

Cikk az eseményről: https://opole.gosc.pl/doc/6367806.Malgosia-wybrala-milosc-Jezusa?fbclid=IwAR0HmEfEzU1Ddw2vxZ6BRhvIi_lPlPFguzJU1Rdh8WtJ2YXZ6CEoqm5hxqc

 

Krisztus jegyesévé válni

Arra gondoltam, adok egy esélyt Jézusnak

Éveken keresztül vezette a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye lelkigyakorlatos házát, majd hittantanárként a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban dolgozott. Jelenleg a Hám János líceum címzetes hittantanára, akinek a neve ismerősen csenghet a Vasárnap hetilap olvasói számára, hisz a Forrás rovat állandó szerzője: Trepszker Erikával, a Jézus Szíve Társaság tagja beszélgettünk.

Népleányoknak is nevezték valamikor a Jézus Szíve Társaságot? Hol van az anyaházuk, és jelenleg hány tagja van itthon a társaságnak?

Apostoli közösségem neve a Jézus Szíve Társasága, latinul Societas Jesu Cordis (SJC). Sok szerzetesi közösségnek van egy rövid megnevezési formája, mint a jezsuita, ferences, bencés megnevezés, ez nekünk a népleányok kifejezés, utalva arra, hogy női közösségként a nép között apostolkodunk. P. Bíró Ferenc jezsuita atya a magyar nép szolgálatára alapította közösségünket 1921-ben. De ezt a megnevezést ma már nem használjuk. Központi házunk Budapesten van, Erdélyben és Partiumban összesen heten vagyunk.

Meséljen a gyermekkoráról – fontos emlékekről, helyszínekről!

Nagycsaládban nőttem fel, négyen vagyunk lánytestvérek, és van nyolc unokaöcsém és unokahúgom.  Ez mindenképpen meghatározó volt gyermekkoromra nézve, és ma is az. Másrészről az is mély emlékként marad meg bennem, hogy kommunista rendszerben töltöttem el eddigi életem felét, ezért iskolába menés előtt a kora hajnali sorban állások cukorért, olajért, tejért, húskonzervért éppen annyira emlékként maradtak, mint a családi önfeledt nyaralások, természetjárások vagy az iskolai szavalóversenyen elért sikerek. Csak kétévente léphettük át az országhatárt és szombaton is kellett iskolába járni, hát ez sem a kellemes emlékek közé tartozik. Vajat kétszer láttunk egy évben, húsvétkor és karácsonykor. Szüleink komoly erőfeszítéseket tettek, hogy ezek ellenére is boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorunk legyen. Megtanítottak hálásnak és elégedettnek lenni a kevéssel is. Ragaszkodni keresztény hitünkhöz, magyarságunkhoz. Emlékszem, édesapám egyik születésnapjára nem tortát, hanem azt kérte ajándékként, hogy szavaljuk el neki a Himnuszt kívülről. Sorban mondtuk a versszakokat…

Ami a helyszíneket illeti, azt hiszem, hogy az egyik legmeghatározóbb a szatmári irgalmas nővérek Zárda temploma marad. Tizenkét éven keresztül ide jártunk hittanórára, vasárnapi szentmisére, végig tagjai voltunk a templom gyermek-, majd felnőttkórusának, és gitáros karácsonyi műsoraink is itt csendültek fel. Erős közösségi élmény marad számomra annak a bizonysága, hogy az egyház élő közösség lehet az üldözések ellenére is.

Miért választotta az építészmérnöki szakmát, majd hogy lett mégis szerzetes? Volt esetleg szerzetes példaképe?

Mosolyognom kell, mert ezt a kérdést teszik fel leggyakrabban a diákjaim is! Nálunk családi vonás a mérnöki szakma: apám után a nővérem és én, majd unokahúgom és több unokaöcsém is ezt a mesterséget választotta, sőt sógoraim is! Bár óvodáskoromban fodrásznő szerettem volna lenni, hallgattam a szülői tanácsra, hogy szerezzek mérnöki diplomát, és ha utána még mindig szeretnék mást választani, szabad vagyok rá. Végül diplomával a kezemben több évig dolgoztam mérnökként. Rendszerváltás után adódott a lehetőség magasabb szintű teológiai végzettség megszerzésére, majd iskolai hitoktatásra is, természetesen ingyen. Éltem a lehetőséggel fizetés nélkül is, mert fontosnak tartottam, hogy az addigi ateista szemléletű iskolai oktatás után, amiben nekem is részem volt, végre lehessen szabadon beszélni hitről, Istenről, egyházról templomon kívül is. Nagyon megszerettem azt, hogy emberekkel, fiatalokkal és gyerekekkel foglalkozhatok, őket taníthatom és tanúságot tehetek hitemről, keresztény meggyőződésemről. A mérnöki szakkönyvek, tervrajzok pedig egyre személytelenebbé váltak. Rájöttem, hogy szívesebben dolgozom közvetlenül emberekkel, a személyes kapcsolatok felértékelődtek számomra.

A karrierem alakulása mellett a magánéletemmel is foglalkoznom kellett. Nem tudtam eldönteni, hogy mit válasszak, házas vagy szerzetesi hivatást, ezért arra gondoltam, hogy adok egy esélyt Jézusnak. Mivel a jelölt idő egy szerzetesi közösségben két év, arra gondoltam, hogy jelentkezem egy szerzetesrendbe, és két év elegendő idő lesz arra, hogy tisztázódjon, mi is az én hivatásom, mi ad nekem igazi boldogságot: feleség, családanya legyek, vagy pedig radikálisan Jézust kövessem a rendben. Igen ám, de melyik rendet válasszam? Imádkoztam, hogy találjak egy olyan közösséget, ahol nincs kötelező fekete vagy sötét színű habitus meg fátyol, hanem lehet normális ruhákban járni, nem kell kolostori klauzúrába vonulni, hanem emberek között lehet dolgozni, nem kell napi ötször fix időben rohanni a kápolnába imádkozni, hanem lehet rugalmas időbeosztással is ápolni Istennel való kapcsolatomat. És Isten természetesen meghallgatott. Így került utamba szó szerint a Jézus Szíve Társasága, amely pontosan megfelelt az elvárásaimnak, ahol jól éreztem magam, ahol befogadtak, és én is úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, megérkeztem. 26 éve vagyok itt, 13 éve tettem örökfogadalmat.

Mi az, amit a legnagyobb nehézségként él meg a szerzetességben? És mi az, amire a legnagyobb áldásként tekint ebben?

Érdekes, ahogy a nehézségek változnak. Ami kezdetben, sok-sok évvel ezelőtt nehéz volt, mára nem feltétlenül jelent különösebb kihívást, sőt áldássá is válhat, vagy legalábbis lehet értéket találni benne. És az is van, hogy ma más jelenthet nehézséget, ami kezdetben nem is létezett. A kezdeti nehézségem a szerzetességben az volt, hogy Istennek érdekes az ízlése. Nagyon különböző embereket is képes ugyanabba a közösségbe meghívni. Míg ugye a házasságban szabadon választják egymást a társak és a család közösségét együtt építik, addig a szerzetességben nem én választom meg a társakat, hanem kapom őket és már egy kész közösségbe kerülök bele, a maga kialakult szokásaival, írott és íratlan hagyományaival. Ma pedig azt élem meg nehézségként, hogy a kezdeti belépéskor több száz tagot számláló közösségem mára félszáznál is kevesebbre apadt. Ez sok kérdést felvet, többek közt a társaságunk jövőképének változását is.

A legnagyobb áldásként a társaságunk lelkiségét élem meg. A Szent Ignác-i lelkiség alapvonása társaságunknak, amire társaságunk sajátos karizmái épülnek: az anyagi világ megszentelése, gyakorlati Jézus Szíve tisztelet, kis közösségekben való élés a názáreti rejtett élet mintájára. Szeretem ennek a lelkiségnek a gyakorlatiasságát, a valóság iránti szeretetét, rugalmasságát.  Hálás vagyok társaságunk alapos képzési lehetőségeiért és a sok jezsuitáért, akik annak idején bátorítottak és elindítottak az ignáci lelkigyakorlatok adásában, mint Alois Berger SJ, Nemes Ödön SJ, Ambrus Lóránd SJ. Ők most már odaátról szurkolnak nekem. Jelenleg pedig nagy áldásnak tartom a dobogókői és a kolozsvári Manrézával való lelkigyakorlatos együttműködésem lehetőségét külső munkatársként, amikre a tanítás mellett csak vakációkban adódik alkalmam. Örömmel tölt el, hogy mindazt, amit annak idején segítségként kaptam a lelki utamon, azt most én is továbbadhatom akár írott, akár szóbeli formában.

A Forrásban olvashatjuk gondolatait, mik az ön forrásai, mi az, ami töltekezést jelent?

Az éltető forrásom a személyes kapcsolatom Jézussal. Mint ahogy egy baráti vagy házastársi kapcsolat fejlődik, alakul, úgy történik az Istennel való kapcsolatban is. A kölcsönösség, a folyamatos kommunikálás egymással számomra erőt adó. Ez egy nagyon egyszerű és természetes folyamat. Sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

Forrás számomra az is, hogy lelki kísérő lehetek egy lelkigyakorlaton. Amikor lehetőséget és bizalmat kapok, hogy meghallgassam egy lelkigyakorlatos folyamatban azokat az imatapasztalatokat, amiket megosztanak velem. Ilyenkor nagyon megajándékozottnak érzem magam.

Ami még töltekezést jelent számomra, az az évről évre megújuló természet látványa. Szeretek rendszeresen kimozdulni a természetbe, kirándulni, hegyet mászni, rácsodálkozni arra, hogy a természet nélkülünk, emberek nélkül is köszöni szépen, jól van, sőt! Nélkülünk is életben van, mi viszont egyáltalán nem tudnánk létezni nélküle. Sokszor rácsodálkozom arra, hogyan képes tisztulni, megújulni.

Hány évig vezette a szatmári egyházmegye lelkigyakorlatos házát, és mi volt ebben a munkában a legszebb, illetve a legnehezebb?

Körülbelül hat évet töltöttem ebben a munkakörben. Elsősorban szervezői feladataim voltak, és zavart, hogy nem jut igazán időm például lelkigyakorlatokat adni, mert a háttér feladatok mindig elvonnak ettől. Ami nagyon szép volt ebben a feladatban, hogy megismerhettem az egyházmegyét: nemcsak a papokat és plébánosokat, hanem a fiatalokat, plébániai közösségeket, kántorokat és családosokat, vagyis mindazokat, akik aktívan részt vállalnak a szatmári egyházmegye életében.

A Hám János Római Katolikus Líceum hittantanáraként, mit gondol, mi az az öt kulcsfogalom, amely a fiatalokkal való foglalkozásban elengedhetetlen?

A hitelesség, a következetesség, a rugalmasság, a humor és a személyes odafigyelés. És az erőszakmentes kommunikáció. Ez a ráadás.

A hitelesség azt jelenti, hogy amit mondok, tanítok, valóban aszerint is éljek. Mondanom sem kell, hogy hittantanárként ez egy komoly kihívás. A fiataloknak van egy remek érzékük arra, hogy rögtön szembesítsenek, ha valamilyen helyzetben nem vagyok hiteles. És ez jó, mert ez egy folyamatos tükör számomra. Általuk állandó segítséget kapok arra vonatkozóan, hogy miben lenne jó változnom. A következetesség elengedhetetlen a nevelésben. A rugalmasság azt jelenti, hogy nyitott vagyok a változásra, az újra. A humor az egyik legnagyobb segítség, ha elakadás van. Vidámsággal és egy viccel könnyebb a figyelmet is megtartani, és nem utolsó sorban az Istennek is van humora! A személyes odafigyelés szintén Istennek az egyik tulajdonsága. Mint ahogy Neki fontos külön minden egyes ember, úgy nekem is fontos, hogy tudjak odafordulni és személyesen megszólítani, támogatni, bátorítani, amire éppen szüksége van a diáknak. Az erőszakmentes kommunikáció alapszükséglet ma, amikor a szóbeli agresszió és az erőszak internetes formái annyira törékennyé teszik emberi kapcsolatainkat.
Önkénteskedés egyik diákkal a Mária Rádióban

Hogyan élte meg ezt az eltelt időszakot, a karantén hónapjait, mit hozott az életébe – tanárként, szerzetesként?

Ez az időszak elsősorban egy rendszerességet hozott. Volt egy napirendem, ami segített abban, hogy az idő ne folyjon szét értelmetlenül, kihasználatlanul a kezeim között. A kezdeti félelmek és bizonytalanság után elég hamar belejöttem, hogy a kényszerhelyzetet a javamra és a rám bízottakra használjam fel. A reggeli felajánló ima ebben az időszakban különösen is erőt adott. Az, hogy Isten kezébe tettem le az életem minden reggel, egy jó napindító volt, egy biztos pont. Tanárként  meg kellett tanulnom az internet nyújtotta új kommunikációs formát, a maga előnyeivel és hátrányaival együtt. Jó volt tapasztalni a találékonyságot, az összefogást, a segítségnyújtást annak ellenére, hogy fizikai távolságtartásban éltünk.

Június – a katolikus hagyományban – Jézus Szívének hónapja. Mit üzenhet, mit taníthat a ma emberének ez a Szív?

Jézus Szíve hónapja megtaníthat arra, hogy azt nézzem, mi a fontos, az értékes, mi a kincs a számomra. Jézus azt mondta az ő szívéről: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Azt is mondta: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Számára tehát igazi kincs az alázat és a szelídség. Megnézhetem, hogy mik azok az erények, amik számomra értékesek. Milyen erények, értékek lakoznak az én szívemben, vagyis lényem, személyem központjában? Hiszen a tettek csupán következményei annak, ami a szívünkben lakozik. Jézus Szíve hónapja jó lehetőség arra, hogy feltegyem a kérdést: Hogyan érez most ez a szív? Mit érezhet most Jézus velem kapcsolatban? Ha le tudok menni az érzések szintjére, a fejből a szívbe, az mindig meghittebbé tud tenni egy kapcsolatot.

Ez a hónap egy jó lehetőség a lelki lomtalanításra. A karantén hónapjaiban esetleg időt kaphattunk arra, hogy a környezetünkben rendet rakjunk, vagyis megtartsuk, ami fontos, és megszabaduljunk a kacatoktól. Most Jézus Szíve hónapja segíthet minket abban, hogy az a Lélek, aki pünkösdkor az apostolokat betöltötte, minket is betöltsön és lelkileg, igazi értékekben megerősítsen.

Serbán Mária

Forrás: RomKat

Csendes lelkigyakorlat a Segítő Nővéreknél

A remény emberei

Könyvajánló: A remény emberei - könyv a szerzetesrendekről

„A megszentelt élet különböző formái az apostoli időktől jelen vannak az Egyház életében Isten és az emberszeretet szolgálatában. A történelem során más-más formái jelentek meg, a remetéktől a monasztikus szerzetektől az apostolkodó kongregációkon keresztül. Az elmúlt két évezredben nők és férfiak milliói köteleződtek el Krisztus szorosabb követésére, hogy életük felajánlása által Krisztus vigasztaló, gyógyító, bátorító jelei legyenek a világban a világért.”

Hiánypótló összefoglaló mű jelent meg a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája jóvoltából.

Harminc éve írta meg Puskely Mária SSND a Szerzetesek című, rendeket bemutató könyvét, amelyet nagyon sokan forgattak, de azóta nem született újabb hasonló jellegű kiadvány. Természetesen rengeteg minden változott ennyi év alatt. Új rendek jöttek létre, és voltak, akik szolgálati területet váltottak vagy beteljesítették küldetésüket és megszűntek.

Ezért egy évvel ezelőtt a női és férfi szerzetesi konferenciák elnöksége elérkezettnek látta az időt, hogy friss és aktuális összefoglaló könyv jelenjen meg a magyarországi szerzetesrendekről.

A szerzeteselöljárók irodájában megkezdődött a hosszú munkafolyamat: kitalálni és megtervezni, hogy mi szerepeljen az albumban a rendekről, hogyan lehet a szolgálatok változatosságát, az életvitel sokféleségét bemutatni, és egyben személyessé is tenni.

Ez a könyv mindenkinek szól. Tájékozottságot ad, de egyben kirajzolódik belőle a szerzetesi élet lelkisége és öröme is. A leírásokat maguk a szerzetesközösségek bocsátották rendelkezésünkre, így az szerepel benne, amit ők tartottak fontosnak elmondani magukról.

A könyvben szereplő 80 szerzetesrendbe történetükön, lelkiségükön, szolgálataikon keresztül nyerhetünk bepillantást, mindezt színes életképekkel gazdagítva. Fontosnak éreztük, hogy ne pusztán ismereteket osszunk meg, hanem az olvasó szívéhez is szóljunk, ezért tanúságtételek is kerültek a könyvbe. Minden rendből egy szerzetes megosztja velünk, hogy miért ezt a hivatást és az adott rendet választotta.

Bízunk benne, hogy A remény emberei albumot forgatva eltölti az olvasót az öröm, hogy Krisztus követésének ilyen sokféle útja létezik a szerzetesi hivatás keretein belül is.

Felelős kiadó: Kiss István Didák OFM irodavezető

Szerkesztők: Mészáros Anett és Radnai Kinga

Tipográfiai tervezés: HERIBERT C. Bt.

A könyv kizárólag a Szent István Könyváruház weboldalán rendelhető meg itt: https://szitkonyvek.hu/termek/6056

Mészáros Anett

Forrás: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

A könyv online elérhető korábbi bejegyzésből innen: https://hivatastisztazas.blogspot.com/2019/02/a-remeny-emberei-2018.html