Műhely a Szent Ignác-i lelkiségről

Mit csinálhatok, ha érzem, hogy az Úr papnak hív?

Kérdés:

Dicsértessék!

Mit tegyek, ha érzem a hívást, hogy pap legyek, de még túl fiatal vagyok?

Válasz:

Kedves Kérdező!

(Mit jelent, hogy túl fiatal?) Igaz, a korhatár megszabja a papszentelés idejét. A középiskola után lehet szó a szemináriumi felvételről. De  arra nincs korhatár, hogy az ember szívében ápolja ezt a gyönyörű meghívást és kitüntetést Jézus részéről és naponta imádkozzék azért, hogy megerősödjön benne ez az elkötelezettség és hivatás. Emlékszem, amikor először éreztem - eszembe jutott - a lehetőség, hogy pap legyek, elkezdtem imádkozni azért, "Uram, ha engem is kiválasztottál a szolgálatodra, erősítsd bennem a meggyőződést és a szándékot, hogy az úgy legyen". De írok ide egy szép imát is, amit szeretettel ajánlok és kérem, legyen türelemmel mert az Úr félreérthetetlenül jelentkezik és válaszol! Persze buzgón gyakorolja vallását és figyelje, öröme telik-e az Úr szolgálatában?

Uram, Jézus Krisztus!

Világ Megváltója – Jó Pásztor.

Szent Szívedre kérlek, légy szenvedő nyájaddal.

Szítsd fel benne az apostolság szent tüzét,

hogy magasra lángoljon!

Nézz sok ifjú szemébe, hívd őket,

hogy kövessenek Téged.

Az így kiválasztottakat,

eméssze szent tüzed,

Hogy minél nagyobb legyen dicsőséged

És minél több embert vezessenek vissza

Szentséges Szívedhez.

Kemények, kitartóak legyenek az erényben,

A veszélyekben pedig Szent Lelked

oltalmazza meg őket minden bajtól.

Uram, ne engedd,

hogy akiket megváltottál,

és üdvözíteni akarsz,

Nélkülözzék szentségeid vigaszát,

Ne, hogy örökre elvesszenek.

Jézusom, adj Szent Szíved szerinti papokat. Ámen.

Szeretettel.

Horváth István  atya

Forrás: Mária Rádió - Útkereső

Egy családból hárman papi szolgálatban

Górski Jacek OP lengyel domonkos szerzetes, aki 1993 óta Debrecenben a Szent László-plébánián jelenleg plébánosként gyakorolja hivatását, osztja meg gondolatait családjáról, a hitről, a papi hivatásról.

  

- Magyarországról a magyar domonkosok a rendszerváltáskor segítséget kértek a lengyel tartománytól a lelkipásztori munkához, így kerültünk rendtársammal, Ireneusz atyával erre a plébániára 1993-ban.

Kezdetben nehéz évek voltak, zárt világból érkezve egy számunkra ismeretlen országba. Lengyelország több mint kilencven százaléka római katolikus, itt nagyobb a vallási megosztottság. Valóban, a lengyeleknek mélyebb a hitük, igaz, vannak, akik visszaélnek ezzel, nem használják fel az adományokat, karizmákat. Nagy alázat kell a hit igazi megéléséhez. A hagyománytisztelő lengyelek hite a hétköznapi életben is megmutatkozik. A társadalmi életben nagyon sok karitatív intézmény működik, évente többször szerveznek akciókat szegények, hajléktalanok javára.

Mit jelent a távolság?

- Slawno egy kisváros Északon, ahol születtem, 1100 kilométerre van Debrecentől. Évente 2-3 alkalommal szoktam meglátogatni édesanyámat, testvéreimet. A távolságot nem érezzük, hiszen imáinkban mindig együtt vagyunk, és a szeretetünk erőssége nem mérhető kilométerekben. Mindenkinek megvan a helye az életben, Isten szeretetében, amely egy másik dimenzió, és ebben a légkörben közel vagyunk egymáshoz.

Az öt testvér közül hárman szentelték az életüket Isten közvetlen szolgálatára. A nem mindennapi történet mélyen vallásos családról tanúskodik.

- Nem a mi érdemünk. Négy-öt éves voltam, amikor megkérdezték tőlem, mi szeretnék lenni. Már akkor erre a hivatásra gondoltam, igaz, ez a vágy később középiskolásként erősödött meg bennem. Nagy a családunk, szüleim nagyon vallásos környezetből származnak, örömmel mondhatom, hogy távolabbi rokonaim körében sem fordult elő válás. Az édesanya, nagymama imádságos jelenléte sokat jelent. Vittek bennünket a templomba, együtt imádkoztunk, példamutató életükkel megtanították megélni a hitet. Édesapám egyszerű vallásos ember volt, évente rendszeresen elzarándokolt a közeli búcsúra, minden munkát félretéve. A dédnagymamám apapi hivatásokért imádkozott. Reménykedett abban, hogy gyermekei vagy unokái közül valaki megkapja ezt a kegyelmet, de csak a következő generációnál történt meg. Gyermekkoromban még ismertem őt. Öten vagyunk fiútestvérek, közülünk hárman az Isten szolgálatának szenteltük életünket.

Szüleimet sok-sok betegség, megpróbáltatás érte. A szenvedésükkel hitük is elmélyült. Szenvedés nélkül nehéz megtapasztalni a teljes ráhagyatkozást Isten gondviselésére. Az, hogy mi papok lettünk, "ki volt imádkozva", "meg volt szenvedve".Édesanyám kizárólag Isten kegyelmének tulajdonítja döntésünket. Családunkban mindkét részről több pap és szerzetes nővér van.

Magyarországon egyre kevesebb a papi hivatás. E tekintetben a lengyel egyház példaként áll előttünk.

- Nagyon sok összetevője van. Rendkívül fontos a családi háttér, ahol érezhető a mély hit. E nélkül nehéz beszélni a hivatásról, amely egyébként is nagyon törékeny, sebezhető. Mi sokat köszönhetünk a plébániánkon szolgáló papoknak, akik vonzották a fiatalokat, támogatták a kispapokat, akár anyagilag is. Az utóbbi években az ottani egyházmegyében a legtöbb hivatás a mi plébániánkról került ki, jelenleg is nyolc kispapunk van...

Olyan helyen nőttem fel, ahol szinte nem érintett bennünket közvetlenül a kommunista diktatúra hatása. Slawno városában szabadok voltunk. Nem maradt el a rendszeres hitoktatás, sokan ministráltunk, lelkigyakorlatra, zarándoklatra jártunk.

Szükséges a külső ráhatás is, a világban való jelenlét. Úgy érzem, Lengyelországban nyitottabb az egyház, akár papok, szerzetesek, akár laikusok igyekeznek részt venni a társadalom életében, így a médiát sem hagyják ki. Szinte minden egyházmegyének van rádiója, a nemrég megalakult katolikus tévécsatornán keresztül is hirdethetik tanításukat. A közszolgálati médiában is érezhető az egyház jelenléte. Nagyon aktívak a fiatalok, akik különböző közösségekkel vesznek részt az egyház életében.

Kovács Ágnes

Forrás: Új Ember

Jacek Górski OP atya eddigi és jelenlegi szolgálati helye:

http://www.dnyem.hu/index.php/egyhazmegyei-papok/item/100-gorski-jacek-op

Mire tanít minket Nagyböjt a hivatástisztázás során?

Nemrég feltörték a Facebook fiókomat. Napokon keresztül a barátaim olyan üzeneteket küldtek nekem, hogy a fiókomat valószínűleg feltörték. Néhány nekem küldött üzenet nagyon megható volt számomra: „Azt hittem, hogy veled beszélek, de nem úgy hangzott, mintha te lettél volna.” Különböző variációkban különböző hozzáfűzött megjegyzéseket kaptam ehhez hasonlóan és az merült fel bennem, hogy: á, a barátaim ismerik a hangomat. Tudják, hogy amit hallanak, az nem tőlem való. Biztos vagyok abban, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről az tűnik fel, hogy ez egy biztos figyelmeztető jel, de ebben az esetben az a felismerés fogalmazódott meg bennem, hogy ilyen a hivatástisztázás is: képesnek lenni arra, hogy felismerjük, hogy amit hallunk, az nem olyan, mintha Istentől való volna.

Hivatástisztázás során arra a hangra támaszkodunk, amely Istentől származik. Isten munkálkodik a szívedben, Isten átjárja a lelkedet. Milyen csodálatos, amikor úgy tudod elkezdeni a hallottakat, hogy ez nem úgy hangzik, mint Isten hangja, nem utal arra a „hangzásra”, amelyet megszoktál az Istennel való párbeszéd során. Honnan tudjuk meg valójában, hogy amit hallunk, az valójában Istentől származik, vagy nem? Hogyan tudjuk meg valójában, hogy amit az Ő Hangjának érzékelünk, az jobban ismer minket, mint bárki más és csak ez tud minket csalhatatlan módon a helyes irányba terelni és vezetni? Az imádságban töltött idő, az Istennel való rendszeres párbeszéd során hangolódhatunk rá az Ő isteni hangjára és növekedhetünk a benne való bizalomban.

Talán ebben a Nagyböjtben, sokkal inkább nem arra kellene figyelnünk, hogy mivel hagyunk fel, hanem arra, hogy mivel gazdagíthatjuk az életünket. Ebben a Nagyböjtben rá kéne hagyatkoznunk az Isten mélyebb és belsőségesebb megismerésére, elmélyíteni a barátságunkat Jézussal azáltal, hogy felelevenítjük a napi imádság gyakorlatát. Ilyen módon egyengetni tudjuk képességeinket a hivatástisztázás során és képesek leszünk jobban felismerni Isten hangját az általunk hallott hangok milliói között, amelyek figyelmünket befolyásolják minden nap.

Mi lenne, ha Nagyböjt során néhány imamódunkat felelevenítenénk?

Cheryl nővér - http://anunslife.org/blog/contributors/sister-cheryl

Forrás: A Nun’s life ministry - https://anunslife.org/