„De
aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor
mellől. Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent
hozott rájuk. József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim
törzsét sem. Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét,
melyet szeretett. Mint égi magaslatot, úgy építette a
szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el. Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét,
Izraelt, az ő örökségét. Ő szívének egyszerűségében
legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.” Zsolt 78,65-72
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése