P. Szabó Ferenc elmélkedése Virágvasárnapra
Virágvasárnap vagy Pálmavasárnap megkezdődik hitünk központi
misztériumának, Jézus halálának és feltámadásának ünneplése. Emlékezünk Jézus
diadalmas jeruzsálemi bevonulására, amikor a nép messiáskirályként éljenzi a
Názáreti Jézust, és hozsannázik Dávid Fiának. De csakhamar következik
elfogatása, amire már régóta készültek a főpapok és írástudók (a templomi
arisztokrácia), majd a szenvedéstörténet, amelyre a szentmise alatt felolvasott
vagy énekelt passió emlékeztet. Idén, a C évben Lukács evangéliumának
változatát veszi a liturgia.
Amikor elmélkedve olvassuk Jézus szenvedéstörténetét, vagy végigjárjuk Jézus keresztútját, a hála és bűnbánat érzelmei tolulnak szívünkbe és imádkozó ajkunkra. Hála azért, hogy az Atya úgy szerette a világot, benne minket, bűnös embereket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, a mi üdvösségünkért. A Fiú vállalta ezt a küldetést, engedelmes lett a halálig, a kereszthalálig. Ez a szerető engedelmesség a passió igazi jelentése, nem a túlzottan ábrázolt fizikai szenvedés, ahogy a Passió c. filmben láthattuk. Természetesen a fizikai és a lelki szenvedés is megindít bennünket, és együttszenvedésre indít. A Szűzanyával együtt kísérjük Jézust keresztútján, és esengve kérjük szenvedő Anyánkat: „Hathatósan vésd szívünkbe szent Fiadnak sebeit!” És az Úr Jézushoz így fohászkodunk: „Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!”
És az imabeszélgetésben, a kereszten függő Jézusra tekintve – Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének ajánlása szerint – ezt kérdezzük magunktól: „Mi bírhatta rá, hogy teremtő létére emberré legyen, hogy az örök életből az ideigvaló halálba lépjen, hogy így meghaljon bűneimért? Ugyanígy magamra tekintve, kérdezzem meg: Mit tettem én Krisztusért? – Mit teszek Krisztusért? – Mit kell tennem Krisztusért? És ahogy Őt így keresztre szögezve magam előtt látom, engedjek szabad folyást érzelmeimnek.” (Lelkigyakorlatok, 53)
A hála és a bűnbánat kifejezése, a bűnbocsánatért való könyörgés, az Úr akaratának keresése és a cselekvéshez a kegyelmi segítség kérése lehetnek imabeszélgetésünk témái. És fejezzük be egy Miatyánkkal.
(Lk 23, 1-49)
Amikor elmélkedve olvassuk Jézus szenvedéstörténetét, vagy végigjárjuk Jézus keresztútját, a hála és bűnbánat érzelmei tolulnak szívünkbe és imádkozó ajkunkra. Hála azért, hogy az Atya úgy szerette a világot, benne minket, bűnös embereket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, a mi üdvösségünkért. A Fiú vállalta ezt a küldetést, engedelmes lett a halálig, a kereszthalálig. Ez a szerető engedelmesség a passió igazi jelentése, nem a túlzottan ábrázolt fizikai szenvedés, ahogy a Passió c. filmben láthattuk. Természetesen a fizikai és a lelki szenvedés is megindít bennünket, és együttszenvedésre indít. A Szűzanyával együtt kísérjük Jézust keresztútján, és esengve kérjük szenvedő Anyánkat: „Hathatósan vésd szívünkbe szent Fiadnak sebeit!” És az Úr Jézushoz így fohászkodunk: „Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!”
És az imabeszélgetésben, a kereszten függő Jézusra tekintve – Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének ajánlása szerint – ezt kérdezzük magunktól: „Mi bírhatta rá, hogy teremtő létére emberré legyen, hogy az örök életből az ideigvaló halálba lépjen, hogy így meghaljon bűneimért? Ugyanígy magamra tekintve, kérdezzem meg: Mit tettem én Krisztusért? – Mit teszek Krisztusért? – Mit kell tennem Krisztusért? És ahogy Őt így keresztre szögezve magam előtt látom, engedjek szabad folyást érzelmeimnek.” (Lelkigyakorlatok, 53)
A hála és a bűnbánat kifejezése, a bűnbocsánatért való könyörgés, az Úr akaratának keresése és a cselekvéshez a kegyelmi segítség kérése lehetnek imabeszélgetésünk témái. És fejezzük be egy Miatyánkkal.
(Lk 23, 1-49)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése